Hangulatjelentés a Koreába küldendő kórház-gyűjtésről
1950. július 21.

MDP KÖZPONTI VEZETŐSÉGE         SZIGORÚAN BIZALMAS!
AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA           Készült 19 példányban
OSZTÁLY                                                 ÉV

Feljegyzés
a Koreába küldendő kórház-gyűjtéssel kapcsolatos hangulatról
/Készült 19 megye és Nagybudapest telefonjelentése alapján./

A gyűjtés szervezetten, országos viszonylatban szerda du. és csütörtök nap folyamán indult meg. Falusi viszonylatban azonban az ívek késése miatt nem volt ritka eset a pénteki indulás sem. Ennek következménye az, hogy meglehetősen nagy a lemaradás péntek estig a falusi vonalon.

Az eddigi jelentések azt bizonyítják, hogy mintegy 600-700 000 emberre tehető az eddigi adakozók száma. Az adakozók túlnyomó többsége - megállapításunk szerint - az üzemi dolgozók és a városok lakosaiból adódik. Az átlag-felajánlás személyenként 8-10 forint.

Az üzemi dolgozók lelkesedése tovább fokozódott. Ennél a kérdésnél eléggé öntevékenynek bizonyultak üzemi szervezeteink. A SZABAD NÉP közlése óta mindenütt röpgyűléseket tartottak, és több helyen külön műszak szervezését határozták el. A gyűjtés hatására kialakult jó hangulatot sikeresen kötötték össze a termelés kérdésével. A pénzbeli felajánlásokon túl egyéb felajánlások is történtek. A Magyar Acéldrótgyár dolgozói 30 drb tábori ágyat, a gyógyszerüzemek dolgozói gyógyszereket ajánlanak fel. A dolgozó nők aktivitása, harcos kiállása az ügy érdekében, kivétel nélkül az összes üzemekben megmutatkozott.

A megyei telefonjelentések a falun is megmutatkozó jó hangulatról számolnak be, azonban átfogó képük a gyűjtés állásáról ezen a vonalon még nincs, mivel a gyűjtés meglehetősen későn indult be. A példák tömege azonban azt mutatja, hogy nemcsak a t.sz.cs.-k, ÁMG-k, ÁG-k, hanem az egyénileg dolgozó parasztok körében is megértésre talált a kérdés. Számtalan példát sorolnak fel a jelentések, hogy a felajánlások átadása alkalmával a koreai szabadságharcosokkal való együttérzésüket fejezik ki dolgozó parasztjaink.

A szegényparasztok részéről mutatkozik meg leginkább a segíteni akarás. Mohács II. körzetében egy szegényparasztot elkerült a népnevelő a gyűjtőívvel, az utána ment a másik házba és sértődötten kérdezte, hogy miért kerüli el, hiszen ő is 10 Ft-ot akar adni. Legtöbb jelentés kihangsúlyozza a kulákok részéről tapasztalható ellenséges magatartást az üggyel kapcsolatban.

Hiányos a kép, hogy a t.sz.cs.-k, ÁMG-k, ÁG-k részéről milyen méretű a felajánlás. Csak egy-egy kiragadott kép áll a rendelkezésünkre, de eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy különösen gyenge a gyűjtés eredménye az ÁG-ban, és nem egyszer a reakciós megnyilvánulások példáját az ÁG-ból hozzák.

Egyes helyeken a papok is kiálltak a koreai harcosok támogatása mellett és maguk is tettek felajánlásokat. Azonban több helyen előfordult, hogy nemcsak megtagadták a felajánlást, hanem ellenséges kijelentéseket is tettek (Tatabánya V. körzet plébánián a pap azt mondta: „van elég rongyos magyar, akin segíteni kellene"), amit népnevelőink az agitáció során jól felhasználtak.

A békebizottságok aktivitása megnőtt, és több jelentés beszámol a békebizottságok kezdeményező, aktív, jó munkájáról. A tömegszervezetek munkája azonban megfelelő mértékben sehol sem tapasztalható.

Az eredmények mellett azonban meg kell állapítanunk, hogy szervezeteink kezdettől fogva nem tartják megfelelően kézben a kérdést. A tömegek lelkes aktivitása mögött kullogott nem egyszer a pártszervezetek munkája. Még ma is, több megye csak gyenge részeredményeket tudott közölni, és az ellenség tevékenységéről, támadásáról semmiféle értesülésük nem volt /Heves, Fejér, Bács/.

Az ellenség rémhírekkel próbálkozik a jó hangulatot megrontani, zavart kelteni. A jobboldali szociáldemokraták hangja is hallatszik egy-egy üzemben, amikor az örökös gyűjtésről beszélnek, vagy mint pl. a Salgótarjáni Acél-ban az egyik jobboldali szociáldemokrata 50 fillért akart adni. A Magyaróvári Fémfeldolgozó ceruza-üzemében az a rémhír terjedt el, hogy a tegnap esti rádióadás azért szakadt meg, mert Budapestet bombázták és elrendelték az elsötétítést. /A dolgozók maguk kérték a rémhírterjesztő elbocsátását./ Miskolcon a tejért sorban állók között apácák voltak, akik arról beszéltek, hogy „most, a pénz után majd erőszakkal viszik az embereket Koreába, és egy orvos ettől való félelmében agyonlőtte magát". Zala megyében - főleg a határszélen - az a rémhír, hogy ez a pénz nem a koreaiaknak megy, hanem hadikölcsön, háborúra akarják fordítani. Pest megyében a reakció arról beszél, hogy most már minden hónapban más és más adakozások lesznek, jövő hónapban békebélyegek lesznek kibocsátva. Az ellenség munkája, hogy vidéken és itt, különösen Budapesten a IX. kerületben, nagy számban keresik fel a Szabadságharcos Szövetséget, hogy hallották, hogy partizánokat toboroznak. Komárom megyében valósággal lázba hozta a fiatalokat, mivel egyesek már plakátot is véltek látni, hogy aki jelentkezik, 40 000 Ft-ot kap.

Budapest, 1950. július 21.

MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.