Joseph Goebbels (*1897) és családjaTovább
Magyar orvosok Koreában (1950-1957)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Hangulatjelentés a Koreába küldendő kórház-gyűjtésről
1950. július 21.
MDP KÖZPONTI VEZETŐSÉGE SZIGORÚAN BIZALMAS!
AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA Készült 19 példányban
OSZTÁLY ÉV
Feljegyzés
a Koreába küldendő kórház-gyűjtéssel kapcsolatos hangulatról
/Készült 19 megye és Nagybudapest telefonjelentése alapján./
A gyűjtés szervezetten, országos viszonylatban szerda du. és csütörtök nap folyamán indult meg. Falusi viszonylatban azonban az ívek késése miatt nem volt ritka eset a pénteki indulás sem. Ennek következménye az, hogy meglehetősen nagy a lemaradás péntek estig a falusi vonalon.
Az eddigi jelentések azt bizonyítják, hogy mintegy 600-700 000 emberre tehető az eddigi adakozók száma. Az adakozók túlnyomó többsége - megállapításunk szerint - az üzemi dolgozók és a városok lakosaiból adódik. Az átlag-felajánlás személyenként 8-10 forint.
Az üzemi dolgozók lelkesedése tovább fokozódott. Ennél a kérdésnél eléggé öntevékenynek bizonyultak üzemi szervezeteink. A SZABAD NÉP közlése óta mindenütt röpgyűléseket tartottak, és több helyen külön műszak szervezését határozták el. A gyűjtés hatására kialakult jó hangulatot sikeresen kötötték össze a termelés kérdésével. A pénzbeli felajánlásokon túl egyéb felajánlások is történtek. A Magyar Acéldrótgyár dolgozói 30 drb tábori ágyat, a gyógyszerüzemek dolgozói gyógyszereket ajánlanak fel. A dolgozó nők aktivitása, harcos kiállása az ügy érdekében, kivétel nélkül az összes üzemekben megmutatkozott.
A megyei telefonjelentések a falun is megmutatkozó jó hangulatról számolnak be, azonban átfogó képük a gyűjtés állásáról ezen a vonalon még nincs, mivel a gyűjtés meglehetősen későn indult be. A példák tömege azonban azt mutatja, hogy nemcsak a t.sz.cs.-k, ÁMG-k, ÁG-k, hanem az egyénileg dolgozó parasztok körében is megértésre talált a kérdés. Számtalan példát sorolnak fel a jelentések, hogy a felajánlások átadása alkalmával a koreai szabadságharcosokkal való együttérzésüket fejezik ki dolgozó parasztjaink.
A szegényparasztok részéről mutatkozik meg leginkább a segíteni akarás. Mohács II. körzetében egy szegényparasztot elkerült a népnevelő a gyűjtőívvel, az utána ment a másik házba és sértődötten kérdezte, hogy miért kerüli el, hiszen ő is 10 Ft-ot akar adni. Legtöbb jelentés kihangsúlyozza a kulákok részéről tapasztalható ellenséges magatartást az üggyel kapcsolatban.
Hiányos a kép, hogy a t.sz.cs.-k, ÁMG-k, ÁG-k részéről milyen méretű a felajánlás. Csak egy-egy kiragadott kép áll a rendelkezésünkre, de eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy különösen gyenge a gyűjtés eredménye az ÁG-ban, és nem egyszer a reakciós megnyilvánulások példáját az ÁG-ból hozzák.
Egyes helyeken a papok is kiálltak a koreai harcosok támogatása mellett és maguk is tettek felajánlásokat. Azonban több helyen előfordult, hogy nemcsak megtagadták a felajánlást, hanem ellenséges kijelentéseket is tettek (Tatabánya V. körzet plébánián a pap azt mondta: „van elég rongyos magyar, akin segíteni kellene"), amit népnevelőink az agitáció során jól felhasználtak.
A békebizottságok aktivitása megnőtt, és több jelentés beszámol a békebizottságok kezdeményező, aktív, jó munkájáról. A tömegszervezetek munkája azonban megfelelő mértékben sehol sem tapasztalható.
Az eredmények mellett azonban meg kell állapítanunk, hogy szervezeteink kezdettől fogva nem tartják megfelelően kézben a kérdést. A tömegek lelkes aktivitása mögött kullogott nem egyszer a pártszervezetek munkája. Még ma is, több megye csak gyenge részeredményeket tudott közölni, és az ellenség tevékenységéről, támadásáról semmiféle értesülésük nem volt /Heves, Fejér, Bács/.
Az ellenség rémhírekkel próbálkozik a jó hangulatot megrontani, zavart kelteni. A jobboldali szociáldemokraták hangja is hallatszik egy-egy üzemben, amikor az örökös gyűjtésről beszélnek, vagy mint pl. a Salgótarjáni Acél-ban az egyik jobboldali szociáldemokrata 50 fillért akart adni. A Magyaróvári Fémfeldolgozó ceruza-üzemében az a rémhír terjedt el, hogy a tegnap esti rádióadás azért szakadt meg, mert Budapestet bombázták és elrendelték az elsötétítést. /A dolgozók maguk kérték a rémhírterjesztő elbocsátását./ Miskolcon a tejért sorban állók között apácák voltak, akik arról beszéltek, hogy „most, a pénz után majd erőszakkal viszik az embereket Koreába, és egy orvos ettől való félelmében agyonlőtte magát". Zala megyében - főleg a határszélen - az a rémhír, hogy ez a pénz nem a koreaiaknak megy, hanem hadikölcsön, háborúra akarják fordítani. Pest megyében a reakció arról beszél, hogy most már minden hónapban más és más adakozások lesznek, jövő hónapban békebélyegek lesznek kibocsátva. Az ellenség munkája, hogy vidéken és itt, különösen Budapesten a IX. kerületben, nagy számban keresik fel a Szabadságharcos Szövetséget, hogy hallották, hogy partizánokat toboroznak. Komárom megyében valósággal lázba hozta a fiatalokat, mivel egyesek már plakátot is véltek látni, hogy aki jelentkezik, 40 000 Ft-ot kap.
Budapest, 1950. július 21.
MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 01.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő