Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

Feljegyzések a Koreába induló tábori kórházról

a)

MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA
KÖZPONTI VEZETŐSÉGE                                                 Budapest, 1950. július 21.
KÜLÜGYI OSZTÁLY

Feljegyzés

Rákosi elvtársnak

a Koreába küldendő tábori kórház szállítására vonatkozólag

Folyó hó 20-án indított repülőgép a tábori kórház tizennégy tagú személyzetén és személyi felszerelésén kívül magával vitt tizenhét hátizsákban két teljes hasműtéthez és amputációhoz szükséges műtőfelszerelést, a műtőben szükséges fehérnemű, gyógyszer, kötszer és varróanyag felszereléssel együtt, kb. 180 kgr. súlyban.

A folyó hó 22-én induló repülőgépen a Honvédelmi Minisztérium által rendelkezésre bocsátott teljes tábori felszerelés (sebészeti) lesz elküldve, amelyben három tábori műtőasztal, műtőlámpák, sterilizáló berendezés, és minden sebészeti műtéthez szükséges tökéletes műtőfelszerelés foglaltatik. A műtő ellátásához szükséges anyagok mellett egy teljesen működőképes laboratóriumi felszerelés is tartozik a H.M-ből kapott anyaghoz (mikroszkóp, centrifuga stb.). A tábori kórházban a betegellátáshoz szükséges kötszer és gyógyszer is bennfoglaltatik. A fogyóanyag kb. 4-5 hét teljes üzemmel való működése mellett fogy el. Ezzel együtt egy hordozható röntgen készüléket is küldünk. Ezzel a géppel szeretnénk küldeni a személyzet 15-ik tagját, Kertész László elvtársat, akinek a részére jelen pillanatban még nincs itt a szovjet vízum. (Közben megjött.)

A Népjóléti Minisztérium által beszerzett egészségügyi anyag 26, lakattal zárt egységes méretű ládába lett csomagolva, amelynek elszállítására két vagon szükséges. Ezeket 24-én este a gyorsvonathoz csatoljuk. Bebrits elvtárs személyesen beszélt a Szovjetunió vasútügyi miniszterével, aki megígérte, hogy a vagonokat a Szovjetunió területén is gyorsvonathoz kapcsolják, és a lehető legrövidebb időn belül továbbítják rendeltetési helyére. Ez az anyag kórházi műtőben használatos fehérneműt, szappant, sterilizáló dobozokat, kötszert, cérna és gumikesztyűt, valamint penicillint, streptomicint, varróanyagot és a műtőben szükséges gyógyszereket tartalmaz. Ezen kívül féregtelenítő port és törések ellátásához szükséges gipszet küldünk ki ládákban. A vatta nyolc bálát tesz ki. Szállítható kosarakban, üvegpakolásban alkoholt, sebbenzint, jódot küldünk. A Népjóléti Minisztérium által küldött fogyóanyag kb. három hónapra biztosítja a kórház ellátottságát.

A vonatot Gazdik Gyula elvtárs fogja kísérni. Gazdik elvtárs volt politikai emigráns, aki 1946-ban szovjet útlevéllel tért haza. Útlevele ma is érvényes, és így részére szovjet vízumra nincs is szükség. Gazdik elvtárs a vonatot elkíséri a rendeltetési helyére, ott átadja és visszajön Budapestre.

                                                                                  Elvtársi üdvözlettel
                                                                                            Fodor [Zoltán]

MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt, kézzel kiegészített tisztázat.

 

b)  

Jelentés

az október 20-án feladott koreai vagonokról

Utasításnak megfelelően a Belkereskedelmi Minisztériummal együtt október 25-én egy vagont szeretetcsomagokkal és egy vagont egészségügyi felszereléssel és 50 000 méter textilanyaggal állítottunk össze Korea részére.

Megbeszélés szerint e vagonokat oroszul tudó kísérővel kellett volna útnak indítani, és a kísérővel együtt kellett utaznia egy műtősnőnek is.

Minthogy a vízumok csupán október 31-én érkeztek meg, a kísérők csak november 1-én tudtak elindulni. Néhány órával elutazásuk előtt tudtuk meg, hogy a Nyugati Pályaudvar raktárfőnöksége a két vagont a Népjóléti Minisztérium megbízottjának határozott kérése ellenére, már október 26-án elküldte, és a két vagon közül az egyiket 755 336. sz. vagonba átrakva október 29-én éjjel, a másikat 780 994. sz. vagonba átrakva október 31-én éjjel Csapról továbbították is.

A kísérők november 2-án a kora reggeli órákban érkeztek Csapra és folytatták útjukat Moszkva irányába.

Gondoskodtunk arról, hogy a kísérők legkésőbb Lembergben [Lvov] a vagonokhoz csatlakozhassanak. Ennek érdekében megkértük a Külügyminisztériumban Rózsa elvtársnőt, hogy a moszkvai magyar követséget kérje meg, hogy a két vagon megtalálásánál a kísérőknek legyen segítségére. Egyben megkértük a Közlekedésügyi Minisztérium vasútpolitikai osztályát, hogy a Szovjet Vasutak Lembergi Üzletvezetőségét értesítse arról, hogy a két kísérő Csapról elindult, és hogy a két vagon szintén útban van Lemberg irányába.

Ígéretet kaptunk, hogy a vagonok és a kísérők sorsáról értesítést küldenek. Egyben a Nyugati Pályaudvar Állomásfőnöksége útján Záhonyon keresztül is felvettük a kapcsolatot a csapi Állomásfőnökséggel, hogy ezúton is megkönnyítsük a kísérőknek a vagonokhoz jutását.

Csapról november 2-án táviratot kaptunk a kísérőktől, hogy szovjet földre érkeztek és utazásukat folytatják.

A kíséret jelentősége az út végső szakaszán mutatkozik meg. Reméljük, hogy a vagonok a kísérőkkel együtt akadálytalanul érkeznek meg Moszkvába, ahonnan továbbirányításukról a követség gondoskodhat már.

A vagonok és a kísérők további sorsáról, amint értesítés érkezik, újabb jelentést küldünk.

Budapest, 1950. november hó 3-án.

                                                                                              Dr. Rostás Oszkár

MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

c)

                                                                                                                                 4/11/136/1951.

Feljegyzés
Donáth [Ferenc] elvtárs részére
a Koreába küldött magyar csoport kiküldéséről

A Koreába küldött magyar csoportot kiutazása előtt a múlt évben az Egészségügyi Minisztérium tükörtermében búcsúztatták. Ez alkalommal beszédet mondott Nagy Imre, Simon Lajos, Mester Erzsébet és dr. Weil Emil elvtárs.

Másnap a csoport tagjai és hozzátartozói részére ebédet rendeztek. Itt beszédet mondott Bíró Zoltán elvtárs, a koreai követ és a Békebizottság titkára. Részt vettek a szovjet professzor elvtársak és az Adminisztratív Osztály, valamint a Budapesti Pártbizottság egy-egy munkatársa. Itt felszólaltak a kiküldött orvosok is.

Az utazás repülőgépen történt, és az indulás előtt az egyes üzemek dolgozói búcsúztatták a csoport tagjait. Beszédet mondott a Békebizottság titkára és néhány küldött az üzemek részéről.

A sajtó a kérdéssel szűkszavúan foglalkozott, a beszédek közül csak a Békebizottság titkárának a felszólalását ismertette.

Új orvoscsoport megy szombaton Koreába. A kérdés az, hogy szerdán vagy csütörtökön a fentiekhez hasonló búcsúztatás legyen-e?

Budapest, 1951. február 6.

                                                                                              (Keleti Ferenc)

MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők