Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább
Magyar orvosok Koreában (1950-1957)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Pásztor Károly koreai követ román orvos-csoportról szóló jelentése (részlet)
1952. március 28.
„Az első román orvos-csoport koreai tevékenysége kétségtelen messze elmaradt a mi orvosaink munkájától, azonban túlzás lenne azt állítani, még ha saját maguk is mondták, hogy nagyon kevés tevékenységet fejtettek ki.
Igaz, hogy nem egy különálló román kórházban, hanem beolvadva egy koreai kórházban fejtették ki tevékenységüket, de ahol időközönként 1000 létszámot is túlhaladó beteget kezeltek, mellyel feltétlenül volt elég tennivalójuk is. Az utolsó két hónapban pedig nem kaptak beteget.
Az, hogy munkájuk nem volt teljesen eredményes, annak tudható be, hogy elhelyezésük közel a határnál történt, és a nagy távolság miatt el voltak szakadva a koreai kormánytól, mint saját követségüktől is.
Azt lehet mondani, hogy a legkevesebb támogatást sem kapták meg semmilyen oldalról, még hazájuktól sem. A nagy távolság miatt a mi orvosaink sem tudták őket meglátogatni, éppen az új kórházunk létrehozása idején.
Mindössze egy esetben, orvosaink költözködése idején keresték fel a román orvosokat. [...]
Akadályozta munkájukat az is, hogy az orvos-csoport szakmai vezetője és a politikai megbízott között [...] nem volt meg az egyetértés.
Mindezen hiányosságok, bajok magva abban áll, hogy a román orvos-csoportot nem a Párt indította útba, hanem a Román Vöröskereszt. [...]
[...] A második csoporttal nem is küldtek ki politikai megbízottat.
Amikor én ezt a kérdést megpróbáltam felvetni óvatosan, a mi orvos-csoportunkra utalva, hogy mennyire összekovácsolja és neveli a politikai tiszt jó munkájával a kollektívát, a román nagykövet azonnal másról kezdett beszélni, én ezután nem forszíroztam.
Egyébként ők is húszan vannak. [...]
A román orvos elvtársak a velem való beszélgetésnél mondották a kórházunkban, hogy szeretnek ide jönni, mert sok tapasztalatot szereznek, rengeteget tanulnak orvosainktól.
Meg kell említsek ezzel kapcsolatban egy érdekes jelenséget.
Mivel az új román egészségügyi csoport nagy része, kb. kétharmada erdélyi magyarokból áll (a vezetőjük is magyar), a román egészségügyi csoport magyar tagjai tartózkodtak a magyar orvos-csoporttal való közelebbi megbarátkozástól, mert [...] nem akarják még csak a látszatát sem kelteni a román elvtársak előtt annak, hogy a magyarokhoz jobban húznának és elhanyagolnák a román elvtársakat.
Ez helyes, mondottuk, hogy vigyáznunk kell, nehogy ilyen érzést keltsünk a román elvtársakban, és elítéltük nyomban azt a helytelen nézetet is, mely kiderítetlen maradt ugyan, hogy honnan, kitől eredt, mely szerint azt kezdték mondogatni, hogy két magyar orvos-csoport van Koreában, de ugyanakkor rámutattunk arra is, hogy helytelen lenne a két csoportnak elzárkózni egymástól, amit nyomban meg is értettek, és ma már a két egészségügyi csoport között a legjobb megértés, jó baráti viszony alakult ki.
A román elvtársaknak nincsenek semmi, legalább is nem látszanak semmi mellékes gondolataik, és ma már nem lehet hallani a két magyar orvos-csoport hangoztatását sem."
MOL XIX-J-14-a-40/Szig. Biz.-1952. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább
II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább
Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább
A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő