Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

Értesítés Méray Tibor Koreáról szóló könyvéről

Készült 2 pl.

 T i t k o s !
Budapest, 1953. április 20.

Szám: 04549.1953.                        Tárgy: Méray elvtárs új könyve
Előadó: A/IV/2.

Közöljük Követ Elvtárssal, hogy Méray elvtárs könyvet ír Koreáról.

A könyv azt a feladatot tűzi maga elé, hogy beszámoljon a koreai háború 1951. augusztus - 1952. szeptember közti időszakáról, arról a tizennégy hónapról, amelyet a könyv írója Koreában töltött. Főbb részei a következők:

1.) A koreai nép élete, a hátország harca. Részletes képet kíván adni az állandó bombatámadások között élő Phenjanról, a koreai falvak munkájáról, az ország kulturális életéről.

2.) A fegyverszüneti tárgyalások ismertetése. Beszámol Keszonról és Panmindzsonról, azokról a manőverekről, amelyekkel az amerikaiak több ízben megszakították és végül is felborították a fegyverszüneti tárgyalásokat. Ismerteti a tárgyalások összefüggéseit a koreai hadi helyzettel és a nemzetközi helyzettel. Személyes élmények alapján szól arról a kérdésről, amely a tárgyalásokban végül is megoldatlan maradt, a hadifogoly kérdésről.

3.) A koreai hadsereg és a kínai önkéntesek életének, hőseinek, harcainak ismertetése.

4.) Az amerikaiak által Koreában elkövetett bűncselekmények ismertetése: terrorbombázások, a megszállás idején végbevitt tömeggyilkosságok, a napalmbomba használata stb. Külön fejezet számol be részletesen, személyes tapasztalatok alapján a baktériumháborúról.

Ezek a könyv fő vonalai. Ami a feldolgozás módját illeti, a könyv azt a módszert követi, hogy szinte kizárólag arról számol be, amit a szerző saját maga látott, hallott, tapasztalt. Ennek megfelelően a könyv megírása a legtöbb helyen szubjektív jellegű, élmény-naplószerű.

A könyv terjedelme kb. 5-600 gépelt oldal, bő fényképanyaggal.

A könyvet előreláthatólag idegen nyelven is ki fogják adni, külföldön is. Ezzel kapcsolatban kérjük Követ Elvtársat, tájékozódjék, hogy a könyv milyen érdeklődést kelt a koreai elvtársak körében. A kérdést nem kell úgy felvetni, hogy a könyvet esetleg ki akarjuk adni Koreában, csupán arról szeretnénk tájékozódni, hogy a könyv idegen nyelvű kiadása milyen érdeklődést kelt, és hány példányra volna szükség.

Kérjük, hogy fentiekre mielőbb válaszoljon, esetleg távirati úton.

Magyar Népköztársaság                                                                     (Korbacsics Pál)
Követsége                                                                                          osztályvezető
Phenjan

MOL XIX-J-14-a-247/Titk.-1953. 16. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők