Archívum

2019: Zubovits Fedor huszárkapitány afrikai kalandozásai

A legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor (1846–1920) a Monarchia érdekszféráján kívül eső háborúkban való részvételéért is kiérdemelhette volna a „kalandor” jelzőt. Ha azonban ehhez még hozzávesszük számos „különleges” utazását, sokoldalú és vakmerő személyiségét, valóban nem túlzás e fogalommal jellemezni főhősünket. Az élete végéig sokoldalú tevékenységet folytató kapitány (katona, feltaláló, vadász, „sportsman”, diplomata, publicista, párbajhős) Afrikában eltöltött időszakait is ugyanaz a szerteágazó tevékenységi kör jellemezte, mint „itthon” – ez utóbbi fogalom Európát és az Osztrák–Magyar Monarchiát jelentette számára.  

2020: A kádárizmus egyházpolitikája – A pártdirektíváktól a titkosszolgálati akciókig

A kádárizmus mint hatalomgyakorlási mód szemléletesen mutatható be az egyházpolitika területén. A legérzékletesebb példákat talán az illetékes állambiztonsági részlegek iratai szolgáltatják, feltárva a pártállam komplex működését. Ám az alábbiakban nem a közérdeklődés homlokterében álló titkosszolgálati aktákból (ügydossziékból, „ügynökaktákból”) közlünk részleteket. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött belügyi és pártanyagok révén a rezsim mindennapi, üzemszerű működése ragadható meg érzékletesen. A dokumentumok egyszersmind bizonyítják, hogy az egyházakkal kapcsolatos eljárások alapsémái – a rendszeren belüli elmozdulás ellenére – változatlanok maradtak egészen 1989-ig.

2019: Egy parancsnoki értekezlet margójára – Az egyházi elhárítás helyzete 1989-ben

„A jövőben megszűnik a konkrét beavatkozás az egyházak belügyeibe. Eddig az volt a cél, hogy visszaszorítsuk, elsorvasszuk őket. Vajon a jövőben ennek az ellenkezője lesz a feladat, a felvirágoztatás, egy kapitalista út? A szocializmus modelljének váltása során nem akarunk megkülönböztetett helyet biztosítani az egyházaknak. Nem törekszünk majd a mindenáron történő elsorvasztásra.”

2019: Az 1964-es magyar–szentszéki részleges megállapodás

A II. Vatikáni Zsinattal (1962–1965) kezdődő egyházi nyitás és a XXIII. János pápa által elindított ún. „keleti politika”, továbbá a nemzetközi helyzet tette lehetővé, hogy 1964. szeptember 15-én Agostino Casaroli, az Egyházi Közügyek Tanácsának titkára és Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője Budapesten aláírtak egy „részleges megállapodást” az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság között. Az állandósult „részleges” jelzőt azért illesztette az okmányhoz az utókor, mert a tárgyalt kérdések közül csupán néhányban sikerült ténylegesen megállapodni. Szövege a legutóbbi évekig nem volt nyilvános, pedig egy bő negyedszázadon át – a Magyar Köztársaság és a Szentszék között 1990. február 9-én aláírt újabb megállapodásig, amely a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről intézkedett – meghatározta a magyar katolikus egyház és a kormányzat viszonyát.

 

2019: Ügyében másodfokon ítélet született, pedig már azelőtt meghalt a váci börtönben – Balogh Mátyás református lelkipásztor portréjának vázlata

A Rákosi-korszak idején a magyar reformátusságtól súlyos áldozatokat követelt a diktatúra. Számos olyan félreállítást, meghurcolást, internálást, börtönbüntetést szenvedő, vagy életét vesztő református lelkipásztor, presbiter, gyülekezeti tag emlékét őrizték meg a családok és a helyi közösségek, akiknek tevékenysége máig alig ismert a szakirodalomban, illetve az országos közvélemény előtt. Közéjük tartozik a méltatlanul elfeledett, a váci börtönben raboskodó és ott 1953-ban életét vesztett lelkipásztor, Balogh Mátyás is. Alábbi vázlatos pályaképének megírásához alapkutatásra volt szükség.

2019: „Bánom…” – Scholz László „Egyházunk mai helyzete és lelkészi feladataink” című előterjesztése

„Legelébb is bűnbánatot kell tennünk. Mi magyar evangélikus lelkészek az elmúlt esztendőkben nem vállaltuk a Jézus Krisztus keresztjét! Meg kell vallanunk ezt Isten előtt, önmagunk előtt, egyházunk előtt, a világ evangélikus keresztyénsége előtt. Nagy többségünkben nem vállaltuk a keresztet. Csak kevesen akadtak közöttünk, akik életük kockáztatásával is tanúbizonyságot tettek az igazságról. Csak kevesen, akik készek voltak javaikat, otthonukat, hivatásukat is feláldozni, ha üt számukra a kritikus óra.”

2019: „Az istenhit és az istentagadás között nincs kompromisszum” – A keletnémet püspöki kar 1960-as nagyböjti pásztorlevele

„Tagadjatok meg minden közreműködést, mely a szocializmus istentelen világnézetéhez való csatlakozással lenne egyértelmű. Krisztust félreérthetetlenül megvallani egyet jelent azzal, hogy a materializmust félreérthetetlenül megtagadom. Ne hagyjátok magatokat megnyugtató szóbeszéddel megzavarni. […] Ahol tudtok, álljatok ki mindig a hit és az igazság mellett, és sohase hallgassatok emberfélelemből.”

2019: Shvoy Lajos püspök titkos fogsága

Sajnos tapasztalnunk kellett, hogy Püspök Úr a mi barátságos együttműködési készségünkre elutasító magatartással válaszolt, és időről időre a legbarátságtalanabb intézkedések kidolgozásán és megvalósításán fáradozott. […] Meggyőződésünk, hogy a magyar katolikus egyház sem állományában, sem vezetésében nem azonos a székesfehérvári püspökség és Shvoy püspök úr általános és egyházpolitikai magatartásával.”

 

2019: Két amerikai diplomáciai dokumentum az idősödő Mindszenty bíboros esetében várható és életveszéllyel fenyegető helyzetek kezeléséről

„Jelen dokumentum kizárólag azon különleges vészhelyzetekkel foglalkozik, amelyekben Mindszenty bíboros a halálán járna vagy hirtelen elhunyna, miközben a budapesti amerikai nagykövetség területén még menedéket élvez. Ez nem annyira végleges »terv« vagy »tervrajz«, mint inkább vészhelyzeti útmutatás, amely […] segítséget nyújthat a nagykövetségnek abban, hogy a jelzett jellegű bármely tényleges vészhelyzetet gyorsan és eredményesen megoldja.”

 

2019: „Erre a felhívásra semmiféle érdemi választ adni nem szabad (sem ellene, sem mellette)” – A magyar püspökök javaslatai a II. vatikáni zsinatra

A magyar püspökök konzervatív felfogása többek között abból táplálkozott, hogy a vallásellenes kommunista rendszer keretei között nem láttak más lehetőséget az egyház fennmaradására, mint a belső egyházi fegyelem megszilárdítása és a külső szabadság biztosítása. Az egyházfegyelem erősítésére való törekvésük ugyanakkor nem zárta ki, hogy pasztorális megfontolásokból több területen kérjenek rugalmasságot vagy enyhítéseket.

 

2019: Szemelvények a Somogy megyei vörös- és fehérterror történetéből

E forrásközlés az 1919-es év Somogy megyei eseményeibe kíván betekintést nyújtani. A Magyarországi Tanácsköztársaság, majd az ezt követő időszak terrorhulláma során a megye inkább a fehérterrornak volt a színtere, azonban – amint azt a lentebb olvasható lengyeltóti főszolgabírói jelentés is mutatja – a proletárdiktatúra korszaka sem mondható erőszakmentes időszaknak a megye életében. A Somogy megyei fehérterror, amellyel kapcsolatban három visszaemlékezést közlünk, a Kádár-rendszer emlékezetpolitikájában kiemelt témának számított.

 

2019: A brit Külügyminisztérium Politikai Hírszerző Osztályának bizalmas feljegyzése  két román vezetővel folytatott beszélgetésről

Goga úr nyomatékosan hangoztatta, hogy az egyesített Nagy-Romániában, amely az ő álma, a legteljesebb demokratikus intézményeknek kell uralkodniuk. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz az egyesített Románia kormányának viszonya a nemzetiségekhez Erdélyben és máshol, szenvedélyesen és nyomatékkal úgy válaszolt, hogy ezt a kijelentését nem sokkal később nyilvánosan is meg akarja ismételni: a legteljesebb kulturális, vallási és társadalmi autonómiát fogják garantálni a többi nemzetiségnek, a székely megyék esetében közigazgatási autonómiát is.”

2019: „…mintha hadifogságban lennénk, pedig otthon volnánk?” – Szilassy Béla losonci levelei Szilassy Aladárhoz a Monarchia összeomlásának hónapjaiban (1918. november – 1920. január)

Szilassy Béla magánjellegű levelei a Nagy Háború következményeinek történeti vizsgálatához kínálnak mikroszintű forrásokat. Külön öröm számunkra, hogy az első világháború centenáriumán lehetőségünk van közzétenni ezeket az egyedi forrásokat. Kevés olyan hosszabb időszakot felölelő magánjellegű levelezés maradt fenn levéltárakban, mint Szilassy Béláé. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlási folyamatában 1918 decemberében elhatározott felvidéki demarkációs vonal számos családot szakított ketté. Így történt ez a Szilassy családban is, ahol Szilassy Béla és családja a felvidéki Losoncon, édesapja id. Szilassy Aladár és édesanyja, Vizsolyi Mária Budapesten éltek az események idején. Az itt közzétett levelek az állami széthullás folyamatáról, emberi sorsok alakulásáról, a fizikai és anyagi veszteségek és a reményvesztés megéléséről szólnak.

2019: Vén csáklyások – Nemzedéki kérdés a ruszin politikában a revíziót követően

A két világháború közötti időszak kárpátaljai ruszin politikai elitjével kapcsolatosan a legkevésbé emlegetett témák egyike a nemzedéki kérdés. Ebben a tekintetben megkülönböztetetten értékes dokumentum Bródy Andrásnak az Országgyűlés Képviselőháza 1939. december 7-i ülésén elhangzott hozzászólása, melyben épp erről a kérdésről adott igen figyelemre méltó helyzetképet. A szövegből megismerjük a Ruszka Krajna autonóm időszak, a csehszlovák időszak és a revízióval közvetlenül összefüggő periódus összehasonlítását azon logika mentén, hogy miként és kiket használt fel a magyar politika saját céljai érdekében. Kárpátalja és a ruszinok azért is különösen fontosak a revízió kapcsán, mivel ez volt az egyetlen olyan visszacsatolt régió, amely nemzetiségi státust kapott a Kárpátaljai Kormányzóság létrehozásával.

2019: Kikiáltani a független Erdélyt vagy elfogadni a második bécsi döntést? – A Kommunisták Romániai Pártja Erdélyi és Bánsági Tartományi Bizottsága vargabetűi 1940 júliusa és szeptembere között

1940 júliusa és szeptembere között Észak-Erdély kommunistái Erdély kérdésében gyökeresen ellentmondó állásfoglalásokra jutottak. Míg korábban, a két világháború közötti időszak nagyobbik részében az „imperialista” Románia felszámolása volt a jelszó, a harmincas évek második felében pedig a népfrontos politikának megfelelően Románia integritásának a megvédése, 1940 augusztusában előkerült Erdély függetlenségének a kérdése is. A kiáltvány azonban, amit ennek kapcsán kiadtak, visszhangtalan maradt, ráadásul a Kommunisták Romániai Pártja Központi Bizottságával szemben magyarázkodásra kényszerültek. A kérdés a második bécsi döntés nyomán vált újra aktuálissá, amikor az erdélyiek csatlakoztak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Az itt közölt dokumentumok e feszült időszak határköveiként is értékelhetők

2019: Szerb állampolgárok rezsimellenes megnyilvánulásai 1945-ben a zentai járásban

Az állampolgárok gyakran kritikusan viszonyulnak az uralmon lévő rezsimekhez. Nem volt ez másként közvetlenül a második világháborút követően Jugoszláviában sem, ahol sokan csalódottak voltak a kommunisták hatalomra jutása miatt. A Zentai Járásbíróság levéltári anyagának büntetőperes iratai több ilyen – általában verbális, ritkábban tetleges –  esetről tanúskodnak.

2019: Miheztartás végett – Hogyan készült a pártállami kultúrpolitika 1981-ben a popzenei élet kordában tartására

Az alábbi cikkben  három olyan levéltári iratot teszünk közzé, amelyek azt dokumentálják, milyen információkkal, milyen háttéranyagokkal látta el a pártállam művelődésügyi apparátusa a politikust, hogy pozíciójából fakadó súlya mellett szakmailag is megalapozottan mozoghasson egy számára eléggé ismeretlen terepen.

2019: Köpeczi Béla 1986-os jelentése a hazai könnyűzenei élet helyzetéről

Köpeczi Béla művelődési miniszter 1986 májusában tájékoztató jelentést adott a szórakozás és szórakoztatás tartalmi, valamint szervezeti kérdéseiről az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának, az 1986. június 24-i ülést előkészítendő. A tárcavezető a pártállami vezetéstől – és személyes habitusához képest is – némiképp szokatlan módon, sokat foglalkozott a könnyűzenei élet részletes elemzésével, ezért is érdemes ezt a dokumentumot mélyrehatóbban tanulmányozni.

2019: A hippik és az ifjúsági szubkultúrák a szocialista időszakban – Csörsz István emlékére

Indián a közelmúltban elhunyt író, Csörsz István a Sírig tartsd a pofád című híres könyvének egyik főhőse Zord Khán néven, aki önmagát hippiként jeleníti meg. Írásunk első részében Indián életútját és identitásait mutatjuk be, ezt követően vele és az új ifjúsági mozgalmakkal, elsősorban a hippikkel kapcsolatos forrásokat közlünk. E források között unikális egy 1988-as, az ún. skinheadperhez kapcsolódó ügyészségi feljegyzés, amely rávilágít az ifjúsági szubkultúrák helyzetére, és bemutatja azok főbb jellemzőit.

 

2019: Üssétek őket, rohadékok! Avagy hogyan lett egy verekedésből az utolsó politikai per a Kádár-korban

A hangzatos cím egy, a maga korában nagy port kavaró per történetének rövid összefoglalását kívánja felvezetni. Ez a bírósági eljárás és az annak végén kirótt büntetés elviekben lehetne pusztán egy utcai garázdaság büntetőjogi procedúrája is, azonban a pert átszőtték, sőt erősen meghatározták a korszak politikai szándékai és ideológiai értékítéletei is.

Oldalak

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Ezen a napon történt június 30.

  • <
  • 2 / 2
  •  

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő