A korábban önálló fővárosi közlekedési vállalatok összevonásával megalakítják a Budapesti Közlekedési VállalatotTovább
Hadifogolynapló 1945-ből
Csehország–Focşani–Nagykörü
"Végül odaértem a házunkhoz. Megnyitottam a kapunkat, és beléptem az udvarra. Esteledett már, délután öt óra elmúlt. Édesanyám az udvaron, az eperfa alatt egy kisszéken üldögélt. A kapunyitás zajára odafordult, meglátott, szólni sem tudott az örömteli meglepetéstől. Én odamentem hozzá, megöleltem, megcsókoltam, alig tudtam kimondani a köszöntő szavakat. „Hazajöttem Édesanyám!”
XXXVI. fejezet
Az egyik nap szerencsénk volt, amikor a konyha kerítése közelében ólálkodtunk, a szakácsok behívtak krumplit pucolni és mosogatni a konyhára.
Ezért a munkáért dupla adag ebédet kaptunk a szakácsoktól. Német Jóskának annyira megtetszett ez a helyzet, hogy napokig bejárt a konyhára dolgozni azért, hogy jóllakhasson.
14-én dolgozott a csoportunk. Ezért délben dupla adag ebédet kaptunk. Délután pedig felszabadítottak bennünket a zárlat alól. Mi körűiek továbbra is egy csoportban maradtunk.
15-én éjjel fertőtlenítőben voltunk, utána szálláskörlet csere volt. Ma erős szélvihar volt, hatalmas porfelhőt kavarva. 16-án újra színművészeti előadáson vettünk részt. Igen tetszett az előadás.
Napok óta szünetel a magyar csoportok útba indítása. Találgatjuk, mi lehet ennek az oka, de senki nem tudja. Érkeznek újabb csoportok, de továbbindítások nincsenek. Ezért a tábor létszáma már majdnem megduplázódott. 19-én és 20-án érkeztek újabb magyar csoportok. A kapuban zeneszóval fogadták őket.
21-én egy tehergépkocsival kimentünk ivóvízért. A táborban lévő kutak már kiapadtak, nem győzik a terhelést a megnövekedett létszám ellátását. Sokáig autóztunk a vidéken jó ivóvizet keresve. Volt fenn a platón két hatalmas fakád, olyan 20 hl-esek. Mellettük álló helyzetben hatan voltunk foglyok vizesvödrökkel és két géppisztolyos orosz katona az őrzésünkre. Elől ült a vezető és a parancsnok a vezető ülésben. Órákig jártuk a vidéket, vizet keresve. Több településen is megálltunk, de nem találtunk alkalmas víznyerő helyet. Mindenütt kevés víz volt a kutakban, folyó, patak nem volt a környéken. Szegényes vidék volt, megfigyeltem a házakat, udvarokat, a ház körüli kerteket, néhány senyvedt szilvafa volt bennük, ezen kívül mindenütt sok diófa. Vizet sehol sem találtunk, ezért visszamentünk Foksány városába és a városi víztoronyból töltötték fel a hordókat. Ezért a mi munkánkra nem is volt szükség, mert csövekkel, vezetékről töltötték fel a hordókat. Annyi hasznunk volt ebből a kirándulásból, hogy úgy teleszíhattuk magunkat vízzel, hogy a bendőnk majd kirepedt tőle.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 01.
1968
1972
Bevezették a szocialista országok közötti piros útlevelet, amely öt évre szólt.Tovább
1973
A Magyar Posta bevezeti az irányítószámok használatátTovább
1973
Meghalt Gáspár Béla vegyész, aki színesfényképezéssel foglalkozott.Tovább
1973
Bevezették Magyarországon a postai irányítószámok rendszerét.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő