Besszarábia csatlakozik Romániához.Tovább
Hadifogolynapló 1945-ből
Csehország–Focşani–Nagykörü
"Végül odaértem a házunkhoz. Megnyitottam a kapunkat, és beléptem az udvarra. Esteledett már, délután öt óra elmúlt. Édesanyám az udvaron, az eperfa alatt egy kisszéken üldögélt. A kapunyitás zajára odafordult, meglátott, szólni sem tudott az örömteli meglepetéstől. Én odamentem hozzá, megöleltem, megcsókoltam, alig tudtam kimondani a köszöntő szavakat. „Hazajöttem Édesanyám!”
Utószó
A hazaérkezésünk másnapján, 1945. szeptember 4-én felmentünk a községházára, bejelentettük hazaérkezésünket. Igazoltuk magunkat, bemutattuk az orosz tábori parancsnokságtól Szegeden kapott dokumentumot. Nyilvántartásba vettek bennünket, ezzel újra hivatalosan is nagykörűi lakosok lettünk.
1945. szeptember 16-án hivatalos felszólítás után meg kellett jelenni a szolnoki Hadkiegészítő Parancsnokságon. A felszólítás alapján magunkkal kellett vinni a teljes katonai felszerelést és ruházatot, amit az oroszok meghagytak nálunk a lefegyverzésünkkor. Ezeket most mind az utolsó darabig le kellett adni. Arra hivatkoztak, hogy ezekre szüksége van a megalakult új Nemzeti Hadseregnek. Nem sok felszerelés volt: egy sátorlap, egy pokróc, egy csajka, egy kulacs, egy hátizsák, egy köpeny, egy pár bakancs. Ezeket mind le kellett adni, megszámolták, átvették, utána hazajöhettünk. Így még emlékbe sem maradt meg egy darab sem, ami emlékeztetett volna a négy évig tartó kegyetlen időszakra, amelyet a hadseregben eltöltöttünk. Mi ebbe is beletörődtünk, nem sajnáltuk a kincstári holmit. Csak az bosszantott, hogy nemhogy köszönetet kaptunk volna a veszélyes, nehéz katonai szolgálatért, ellenkezőleg, ledorongolást kaptunk. Nagyhangú tisztek és altisztek azt hangoztatták, hogy még örüljünk is annak, hogy ennyivel megúsztuk, hiszen mi a fasiszták érdekében igyekeztünk gyorsan hazafelé. Azért sem vitáztunk, mert tudtuk, van igazság abban is, amit mondtak.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 27.
1918
1921
IV. Károly magyar király első visszatérési kísérlete.Tovább
1934
Csurka István Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, politikus (MIÉP) (†2012)Tovább
1936
Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök megbeszéléseket folytat a Hlinka-féle Szlovák Néppárt képviselőivel a párt kormányba lépéséről, de...Tovább
1968
Jurij Gagarin szovjet repülőtiszt, az első űrhajós (*1934)Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő