A magyar labdarúgó válogatott 3-2-re elveszti Bernben a labdarúgó világbajnokság döntőjét a németek ellen.Tovább
Hadifogolynapló 1945-ből
Csehország–Focşani–Nagykörü
"Végül odaértem a házunkhoz. Megnyitottam a kapunkat, és beléptem az udvarra. Esteledett már, délután öt óra elmúlt. Édesanyám az udvaron, az eperfa alatt egy kisszéken üldögélt. A kapunyitás zajára odafordult, meglátott, szólni sem tudott az örömteli meglepetéstől. Én odamentem hozzá, megöleltem, megcsókoltam, alig tudtam kimondani a köszöntő szavakat. „Hazajöttem Édesanyám!”
XXXVI. fejezet
Az egyik nap szerencsénk volt, amikor a konyha kerítése közelében ólálkodtunk, a szakácsok behívtak krumplit pucolni és mosogatni a konyhára.
Ezért a munkáért dupla adag ebédet kaptunk a szakácsoktól. Német Jóskának annyira megtetszett ez a helyzet, hogy napokig bejárt a konyhára dolgozni azért, hogy jóllakhasson.
14-én dolgozott a csoportunk. Ezért délben dupla adag ebédet kaptunk. Délután pedig felszabadítottak bennünket a zárlat alól. Mi körűiek továbbra is egy csoportban maradtunk.
15-én éjjel fertőtlenítőben voltunk, utána szálláskörlet csere volt. Ma erős szélvihar volt, hatalmas porfelhőt kavarva. 16-án újra színművészeti előadáson vettünk részt. Igen tetszett az előadás.
Napok óta szünetel a magyar csoportok útba indítása. Találgatjuk, mi lehet ennek az oka, de senki nem tudja. Érkeznek újabb csoportok, de továbbindítások nincsenek. Ezért a tábor létszáma már majdnem megduplázódott. 19-én és 20-án érkeztek újabb magyar csoportok. A kapuban zeneszóval fogadták őket.
21-én egy tehergépkocsival kimentünk ivóvízért. A táborban lévő kutak már kiapadtak, nem győzik a terhelést a megnövekedett létszám ellátását. Sokáig autóztunk a vidéken jó ivóvizet keresve. Volt fenn a platón két hatalmas fakád, olyan 20 hl-esek. Mellettük álló helyzetben hatan voltunk foglyok vizesvödrökkel és két géppisztolyos orosz katona az őrzésünkre. Elől ült a vezető és a parancsnok a vezető ülésben. Órákig jártuk a vidéket, vizet keresve. Több településen is megálltunk, de nem találtunk alkalmas víznyerő helyet. Mindenütt kevés víz volt a kutakban, folyó, patak nem volt a környéken. Szegényes vidék volt, megfigyeltem a házakat, udvarokat, a ház körüli kerteket, néhány senyvedt szilvafa volt bennük, ezen kívül mindenütt sok diófa. Vizet sehol sem találtunk, ezért visszamentünk Foksány városába és a városi víztoronyból töltötték fel a hordókat. Ezért a mi munkánkra nem is volt szükség, mert csövekkel, vezetékről töltötték fel a hordókat. Annyi hasznunk volt ebből a kirándulásból, hogy úgy teleszíhattuk magunkat vízzel, hogy a bendőnk majd kirepedt tőle.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő