Források

Kiss Ferenc naplórészlete

A hadifogság 

XXVIII. fejezet

1945. május 16-án továbbindultunk Dolni-Dobrova nevű községből. Az úton találkoztunk Bakos Antallal és Nagy Gyulával. 12-e és 16-a között gyűjtőtáborokban voltunk, most indultunk az állandó táborba. Áthaladtunk Vidonin, Krizanov, Tiszov, Cerna-Hora nevű helységeken és 17-én megérkeztünk a Rajec-i fogolytáborba.

Ez a fogolytábor egy hercegi kastély hatalmas parkjának a területén volt kialakítva, berendez-ve. A park területe számításom szerint 50-60 hektáros lehetett, amely magas kőfallal volt körülkerítve. A kőfal tetejére többsoros szögesdrót volt felerősítve. A tábor területén sok deszkabarakk volt elhelyezve. Valószínűleg még a németek készíthették ezeket. Itt őrizhették ők is a foglyokat a háború alatt. Persze most fordult a kocka. A győzőkből legyőzöttek lettek. Egy-egy barakkban 200 embert lehetett elhelyezni, bútorzat nem volt bennük. Földre terített szalma volt a fekhely. A barakkok sorba voltak építve, két barakk között a távolság 2-3 m volt. A barakkokban a fekvőhelyek két oldalon két sorban voltak kialakítva, közepén keskeny közle-kedő út hagyva. Nagyon szorosan, kényelmetlenül fértünk csak el benne. Ezért, ha csak lehe-tett mindig a szabadban tartózkodtunk. Sétálgattunk, beszélgettünk, ismerősöket, földieket kerestünk.

A hírek szerint állítólag 35 ezer ember van elhelyezve a tábor területén. Ezen kívül a táborparancsnokság, az őrség, a tábori kórház, a konyha, a raktárak és a kiszolgáló személyzet. El sem tudjuk képzelni, meddig tartanak itt bennünket.

25-én délután a fertőtlenítőben voltunk. Az oroszok felsorakoztattak bennünket, kivezettek a táborkapun kívül az útra. Oszlopba sorakoztattak öt embert egymás mellé állítva. Kiabáltak, hogy:

Nem tudták kimondani, úgy hogy ötösével álljunk sorba. Többször is megszámoltak bennünket mielőtt elindultunk. A menetoszlop két oldalán géppisztolyos orosz katonák kísértek a városon keresztül. Egy helyen láttuk, hogy fegyveres, karszalagos civil emberek útjavítást végeztetnek egy másik civil ruhás csoport emberrel. Mikor közel értünk hozzájuk, láttuk, hogy a dolgozó emberek kabátjának hátára – kivétel nélkül mindenkinek – fehér festékkel egy nagy kereszt van festve. Meglepődve kérdezgettük egy-mástól, kik lehetnek ezek, és miért vannak megjelölve? Senki nem tudta a választ. Másnap benn a táborban volt, aki tudta a magyarázatot. Ezek szudéta németek, akik a háború alatt pozíciókat viseltek és elnyomták a cseheket. Most pedig a büntetésüket töltik.

Megérkeztünk a városi fertőtlenítő fürdőbe, egyszerre 20 embert engedtek be a helyiségbe. Az előtérbe anyaszült mezítelenre kellett vetkőzni, csak egy száraz törülközőt volt szabad bevinni. A levetett ruhánkat elszedték, mindenkiét külön vállfára rakták, és sorszámmal ellátták. Így vitték be egy másik fertőtlenítő helyiségbe. Mi pedig, amikor az előző csoport végzett a fürdéssel, bemehettünk a helyükre. A fürdőhelyiségben csak szűkösen fértünk el. Az egyik oldalán lépcsőzetesen, betonból vagy kőből ülőpadkák voltak kialakítva, amelyekre le lehetett ülni. Ezek azonban, olyan melegek voltak, hogy nem lehetett sokáig rajta ülni. Egy perc múlva bejött két ember egy-egy vödör vízzel, ezeket ráöntötték a felforrósított padkára. Pillanatok alatt olyan gőz keletkezett, hogy alig láttuk egymást. A forró gőzben majdnem megfulladtunk, csak tátogtunk, mint a partra vetett halak. Egész testünkön ömlött az izzadság, a veríték. Csak lassan oszlott a gőz. Most volt szükség a száraz törölközőre. Pár perc múlva kinyitották az ajtót és kimehettünk az előtérbe. Hozták a fertőtlenített ruháinkat, és gyorsan felöltöztünk. Egy perc szellőztetés után a következő csoport már mehetett a fürdőbe. Amikor mindenki átment a fürdésen és fertőtlenítésen újra sorakozó volt, „etessivel, etessivel”, létszámellenőrzés, megszámolás. Az oroszok az előző útvonalon visszakísértek minket a fogolytáborba. Utánuk indíthatták a következő csoportot a fertőtlenítő fürdőbe, folyamatosan, mindaddig, amíg mindenki sorra került. Ebben a táborban május 17-től június 17-ig voltunk. Ez alatt az idő alatt összesen háromszor voltunk a fertőtlenítő fürdőben.

Május 18-án az időjárás elromlott, napokig felhős, esős, hűvös, szeles volt az idő. Be voltunk szorulva a barakkba. Ilyen esetben feltalálják magukat a rémhírterjesztők, mindenféle álhírekkel ijesztgetik a hiszékenyebb embereket.

Néhány nap múlva megjavult az idő. Az orosz őrség kb. 300 embert kikísért a közeli erdőbe tűzrevaló fáért. Én is közöttük voltam. Minden embernek egy darab rönkfát kellett a vállán behozni a táborba a konyhára. Egy másik esetben pedig hosszabb rönkfákat hoztunk be a táborba. Ezeket az oroszok felfűrészeltették, deszkákat, oszlopokat, majd ezekből színpadot, a nézőtérre pedig ülőhelyeket, padokat készíttettek. A színpadot a kastély mögötti parkrészen állították fel egy szép környezetben. A tábor lakói közül kiválogatták a színészeket és megbízták őket a tábor lakóinak a szórakoztatásával. Én is gyakran részt vettem ezeken a szabadtéri színi előadásokon. Elég jól szórakoztunk ott.

Egy másik helyen pedig az oroszok szabadtéri iskolát építtettek fel, a színházhoz hasonló módon. Összeszervezték a tanárokat, a tanítókat és megbízták őket az iskola szervezésével, az előadások megtartásával. Én is részt vettem néhány foglalkozáson, de ott unatkoztam és abbahagytam a látogatását, ami egyébként nem volt kötelező. Mindenki önkéntes alapon vehetett részt a foglalkozásokon.

A tábor területe nem volt egyenletes talajú, lejtős dombos, hullámos volt, sok fával benőve. Különféle tölgy, bükk, fenyő a legtöbb, de sok másfajta fa is volt. Ezeket megkímélték a háború alatt is valószínűleg azért, hogy elrejtse a park területén elhelyezett tábort. A fák között sok volt a nagyon öreg, hatalmas, lombos fa, láthatólag volt közöttük sok évtizedes életkorú is.

A kerítések körül mintegy 20 m távolságra a fák ki voltak irtva, hogy az őrség a falakat köny-nyen szemmel tudja tartani. A falakon kívül, de szorosan a fal mellé építve, 300 m távolságra egymástól körül a táboron magas, fából készült figyelőtornyok voltak. Ezeken éjjel, nappal állandóan géppisztolyos őrség tartózkodott.

A tábor területén egyébként szabadon kószálhattunk. Az oroszok a foglyok szabad mozgását nem korlátozták, egyedül a kastélyépület területére nem volt szabad bemenni, ennek a bejáratát fegyveres őrség őrizte. Én ki is használtam a lehetőséget a szabad mozgásra. Sokat sétálgattam, amikor lehetett, különösen a szép napos időkben.