Hadifogolynapló 1945-ből

Csehország–Focşani–Nagykörü

"Végül odaértem a házunkhoz. Megnyitottam a kapunkat, és beléptem az udvarra. Esteledett már, délután öt óra elmúlt. Édesanyám az udvaron, az eperfa alatt egy kisszéken üldögélt. A kapunyitás zajára odafordult, meglátott, szólni sem tudott az örömteli meglepetéstől. Én odamentem hozzá, megöleltem, megcsókoltam, alig tudtam kimondani a köszöntő szavakat. „Hazajöttem Édesanyám!”

XXXIX. fejezet

Negyedórán belül a vonat elindult velünk, és átszállás nélkül ezen a vonaton utaztunk Szolnokig. Ez a vonat is nagyon lassan ment. 3-án délre érkeztünk meg Szolnokra. Az Alcsi állomáson szálltunk le, itt várakoztunk. Donkó Lajos továbbutazott Mezőtúrra a feleségéhez. Mi pedig az állomás mellett, a Nagykörű felé vezető kövesút szélén állva tanakodtunk, hogyan tudnánk hazajutni. Ahhoz nem volt kedvünk, hogy gyalog nekivágjunk a hosszú útnak, mert fáradtak és éhesek is voltunk, mivel előző nap délben ettünk utoljára. Félóra várakozás után odaérkezett hozzánk egy falunkbeli lány – Vágány Giza. Megörültünk neki. Üdvözöltük egymást, kérdezgettük, hogyan lehet itt valami járművet szerezni. Mondta, hogy az nagyon nehéz dolog, mert autók nemigen járnak most erre, csekély a forgalom. Nincsenek is autók, ami volt is tönkrement a háborúban. Naponta egyszer közlekedik egy autóbusz, de most az is elromlott, javítás alatt van. Lófogat is kevés van, ma például csak eggyel találkozott, amelyik őt is behozta, majd késő délután ér ide, itt beszélték meg a találkozást. Hát ezekkel a hírekkel mi nem lettünk megvigasztalva. Úgy döntöttünk, várjunk még, ne induljunk neki gyalog az útnak. Ezért beszélgetni kezdtünk a lánnyal, mi újság van a faluban, mindenki a saját családjáról érdeklődött, arról hogyan vészelték át a háborút, hogyan élnek mostan? Mikor ez a téma kimerült arról érdeklődtünk milyen a mozgalmi élet a faluban, kik a mostani vezetők, milyen pártok alakultak, milyen az ifjúsági élet, a mozgalom? Vágány Giza felelgetett a feltett kérdésekre, nem tudott mindenre válaszolni, de amit tudott elmondott és ez most nekünk nagyon sokat jelentett.

Egy óra hosszan tartó ácsorgás után kocsizörgést hallottunk. Odafordulva láttuk, hogy egy üres lovas kocsi közeledik a belváros irányából. Kíváncsian vártuk ki lehet az? Bárcsak nagykörűi lenne, aki hazavinne minket. Hamarosan odaért hozzánk, azonnal ráismertünk, hogy ez B. Tóth János forrásparti tanyasi gazdálkodó. Ő is megismert közülünk néhány embert. Megállt a kocsival mellettünk, és üdvözöltük egymást. Érdeklődött honnan jöttünk, hogyan akarunk hazajutni. Elmondtuk, mi a helyzet velünk, Ő erre felajánlotta, hogy elvisz minket, aki felfér, ha ez nekünk megfelel. Mondtuk, nekünk megfelel, mert nincs kedvünk a gyalogláshoz. Elköszöntünk a kislánytól, ő tovább várt a fuvarosára, mi pedig felkapaszkodtunk a kocsira. Nagyon szorosan fértünk el a kocsiderékba kuporogva, saroglyán ülve, oldalakon a lőcsökbe kapaszkodva. Nem volt kényelmes utazás, de mégis jobb a gyaloglásnál. Főleg azért, mert jobban is haladtunk. A gazda gyakran futásra biztatta a lovait. Azok bírták a futást, még ilyen terheléssel is, mivel jó erőben voltak. Néhány kilométer megtétele után szólt a gazda, hogy egy kis kitérőt kell tenni, mert neki fontos elintéznivalója van az egyik tanyán a közelben. Nem tart sokáig, utána folytathatjuk az utat. Mi ezt helyeslően tudomásul vettük, mi mást tehettünk volna? Bekanyarodott velünk az egyik dűlőútra és egy kilométernyi haladás után a Rékasi rátának nevezett részen, az egyik tanyaudvaron megállította a lovakat. A kutyaugatásra és a kocsizörgésre a tulajdonos előjött, csodálkozott rajtunk. Kijött a felesége és a gyerekek is. Leszálltunk a kocsiról, üdvözöltük egymást, röviden elmeséltük a kálváriánkat. Megértően, sajnálkozva hallgatták. Közben megkérdezték elfogadnánk-e valami harapnivalót? Mondtuk, hogy szívesen. Erre az asszony bement a házba, kihozott egy nagy házikenyeret, a gyerekek meg egy kanna tejet bögrékkel. Mindenki kapott egy nagy karaj kenyeret és egy bögre tejet. Úgy ettünk, mint az éhes farkasok. Az asszony mosolyogva nézte. Közben B. Tóth János a gazdával bent tárgyalt a lakásban. Mire elfogyasztottuk a kenyeret és tejet, végeztek a megbeszéléssel, kijöttek, és szólt, mehetünk tovább. Mi hálásan megköszöntük a szíves vendéglátást, elköszöntünk a tanya lakóitól, és visszahelyezkedtünk a kocsira. Amikor mindenki fenn volt, azonnal elindultunk, a kövesútra kiérve a gazda újra közécsapott a lovaknak, futásra biztatva őket. 2 km futás, 1 km lépésben haladás. Ez így ment egész úton. Ilyen ütemben elég gyorsan haladtunk. Mi a gyors haladásnak örültünk is, hiszen már repülni szerettünk volna hazafelé. Csak az volt a baj, hogy a kövesút elhanyagolt állapota miatt a ráfos, lőcsös kocsi kegyetlenül rázott bennünket. Ilyen ütemben haladva gyorsan a körűi határra érkeztünk.

 

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő