Hadifogolynapló 1945-ből

Csehország–Focşani–Nagykörü

"Végül odaértem a házunkhoz. Megnyitottam a kapunkat, és beléptem az udvarra. Esteledett már, délután öt óra elmúlt. Édesanyám az udvaron, az eperfa alatt egy kisszéken üldögélt. A kapunyitás zajára odafordult, meglátott, szólni sem tudott az örömteli meglepetéstől. Én odamentem hozzá, megöleltem, megcsókoltam, alig tudtam kimondani a köszöntő szavakat. „Hazajöttem Édesanyám!”

XXXIX. fejezet

Negyedórán belül a vonat elindult velünk, és átszállás nélkül ezen a vonaton utaztunk Szolnokig. Ez a vonat is nagyon lassan ment. 3-án délre érkeztünk meg Szolnokra. Az Alcsi állomáson szálltunk le, itt várakoztunk. Donkó Lajos továbbutazott Mezőtúrra a feleségéhez. Mi pedig az állomás mellett, a Nagykörű felé vezető kövesút szélén állva tanakodtunk, hogyan tudnánk hazajutni. Ahhoz nem volt kedvünk, hogy gyalog nekivágjunk a hosszú útnak, mert fáradtak és éhesek is voltunk, mivel előző nap délben ettünk utoljára. Félóra várakozás után odaérkezett hozzánk egy falunkbeli lány – Vágány Giza. Megörültünk neki. Üdvözöltük egymást, kérdezgettük, hogyan lehet itt valami járművet szerezni. Mondta, hogy az nagyon nehéz dolog, mert autók nemigen járnak most erre, csekély a forgalom. Nincsenek is autók, ami volt is tönkrement a háborúban. Naponta egyszer közlekedik egy autóbusz, de most az is elromlott, javítás alatt van. Lófogat is kevés van, ma például csak eggyel találkozott, amelyik őt is behozta, majd késő délután ér ide, itt beszélték meg a találkozást. Hát ezekkel a hírekkel mi nem lettünk megvigasztalva. Úgy döntöttünk, várjunk még, ne induljunk neki gyalog az útnak. Ezért beszélgetni kezdtünk a lánnyal, mi újság van a faluban, mindenki a saját családjáról érdeklődött, arról hogyan vészelték át a háborút, hogyan élnek mostan? Mikor ez a téma kimerült arról érdeklődtünk milyen a mozgalmi élet a faluban, kik a mostani vezetők, milyen pártok alakultak, milyen az ifjúsági élet, a mozgalom? Vágány Giza felelgetett a feltett kérdésekre, nem tudott mindenre válaszolni, de amit tudott elmondott és ez most nekünk nagyon sokat jelentett.

Egy óra hosszan tartó ácsorgás után kocsizörgést hallottunk. Odafordulva láttuk, hogy egy üres lovas kocsi közeledik a belváros irányából. Kíváncsian vártuk ki lehet az? Bárcsak nagykörűi lenne, aki hazavinne minket. Hamarosan odaért hozzánk, azonnal ráismertünk, hogy ez B. Tóth János forrásparti tanyasi gazdálkodó. Ő is megismert közülünk néhány embert. Megállt a kocsival mellettünk, és üdvözöltük egymást. Érdeklődött honnan jöttünk, hogyan akarunk hazajutni. Elmondtuk, mi a helyzet velünk, Ő erre felajánlotta, hogy elvisz minket, aki felfér, ha ez nekünk megfelel. Mondtuk, nekünk megfelel, mert nincs kedvünk a gyalogláshoz. Elköszöntünk a kislánytól, ő tovább várt a fuvarosára, mi pedig felkapaszkodtunk a kocsira. Nagyon szorosan fértünk el a kocsiderékba kuporogva, saroglyán ülve, oldalakon a lőcsökbe kapaszkodva. Nem volt kényelmes utazás, de mégis jobb a gyaloglásnál. Főleg azért, mert jobban is haladtunk. A gazda gyakran futásra biztatta a lovait. Azok bírták a futást, még ilyen terheléssel is, mivel jó erőben voltak. Néhány kilométer megtétele után szólt a gazda, hogy egy kis kitérőt kell tenni, mert neki fontos elintéznivalója van az egyik tanyán a közelben. Nem tart sokáig, utána folytathatjuk az utat. Mi ezt helyeslően tudomásul vettük, mi mást tehettünk volna? Bekanyarodott velünk az egyik dűlőútra és egy kilométernyi haladás után a Rékasi rátának nevezett részen, az egyik tanyaudvaron megállította a lovakat. A kutyaugatásra és a kocsizörgésre a tulajdonos előjött, csodálkozott rajtunk. Kijött a felesége és a gyerekek is. Leszálltunk a kocsiról, üdvözöltük egymást, röviden elmeséltük a kálváriánkat. Megértően, sajnálkozva hallgatták. Közben megkérdezték elfogadnánk-e valami harapnivalót? Mondtuk, hogy szívesen. Erre az asszony bement a házba, kihozott egy nagy házikenyeret, a gyerekek meg egy kanna tejet bögrékkel. Mindenki kapott egy nagy karaj kenyeret és egy bögre tejet. Úgy ettünk, mint az éhes farkasok. Az asszony mosolyogva nézte. Közben B. Tóth János a gazdával bent tárgyalt a lakásban. Mire elfogyasztottuk a kenyeret és tejet, végeztek a megbeszéléssel, kijöttek, és szólt, mehetünk tovább. Mi hálásan megköszöntük a szíves vendéglátást, elköszöntünk a tanya lakóitól, és visszahelyezkedtünk a kocsira. Amikor mindenki fenn volt, azonnal elindultunk, a kövesútra kiérve a gazda újra közécsapott a lovaknak, futásra biztatva őket. 2 km futás, 1 km lépésben haladás. Ez így ment egész úton. Ilyen ütemben elég gyorsan haladtunk. Mi a gyors haladásnak örültünk is, hiszen már repülni szerettünk volna hazafelé. Csak az volt a baj, hogy a kövesút elhanyagolt állapota miatt a ráfos, lőcsös kocsi kegyetlenül rázott bennünket. Ilyen ütemben haladva gyorsan a körűi határra érkeztünk.

 

Ezen a napon történt június 03.

1961

Kétnapos szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben, Hruscsov és John F. Kennedy között.Tovább

1977

Az USA és Kuba között megállapodás jön létre, miszerint 16 évnyi szünet után újra felveszik a diplomáciai kapcsolatot.Tovább

1980

Farkas Bertalan és Valerij Kubászov a Szojuz–35 fedélzetén visszatért a Földre. (Mivel az űrállomáson már korábban fent volt két űrhajós...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.

Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.

Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.

Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.

A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.

A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. május 19.

Miklós Dániel
Főszerkesztő