Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.Tovább
Hadifogolynapló 1945-ből
"Végül odaértem a házunkhoz. Megnyitottam a kapunkat, és beléptem az udvarra. Esteledett már, délután öt óra elmúlt. Édesanyám az udvaron, az eperfa alatt egy kisszéken üldögélt. A kapunyitás zajára odafordult, meglátott, szólni sem tudott az örömteli meglepetéstől. Én odamentem hozzá, megöleltem, megcsókoltam, alig tudtam kimondani a köszöntő szavakat. „Hazajöttem Édesanyám!”
Források
Kiss Ferenc naplórészlete
A hadifogság
XXVIII. fejezet
1945. május 16-án továbbindultunk Dolni-Dobrova nevű községből. Az úton találkoztunk Bakos Antallal és Nagy Gyulával. 12-e és 16-a között gyűjtőtáborokban voltunk, most indultunk az állandó táborba. Áthaladtunk Vidonin, Krizanov, Tiszov, Cerna-Hora nevű helységeken és 17-én megérkeztünk a Rajec-i fogolytáborba.
Ez a fogolytábor egy hercegi kastély hatalmas parkjának a területén volt kialakítva, berendez-ve. A park területe számításom szerint 50-60 hektáros lehetett, amely magas kőfallal volt körülkerítve. A kőfal tetejére többsoros szögesdrót volt felerősítve. A tábor területén sok deszkabarakk volt elhelyezve. Valószínűleg még a németek készíthették ezeket. Itt őrizhették ők is a foglyokat a háború alatt. Persze most fordult a kocka. A győzőkből legyőzöttek lettek. Egy-egy barakkban 200 embert lehetett elhelyezni, bútorzat nem volt bennük. Földre terített szalma volt a fekhely. A barakkok sorba voltak építve, két barakk között a távolság 2-3 m volt. A barakkokban a fekvőhelyek két oldalon két sorban voltak kialakítva, közepén keskeny közle-kedő út hagyva. Nagyon szorosan, kényelmetlenül fértünk csak el benne. Ezért, ha csak lehe-tett mindig a szabadban tartózkodtunk. Sétálgattunk, beszélgettünk, ismerősöket, földieket kerestünk.
A hírek szerint állítólag 35 ezer ember van elhelyezve a tábor területén. Ezen kívül a táborparancsnokság, az őrség, a tábori kórház, a konyha, a raktárak és a kiszolgáló személyzet. El sem tudjuk képzelni, meddig tartanak itt bennünket.
25-én délután a fertőtlenítőben voltunk. Az oroszok felsorakoztattak bennünket, kivezettek a táborkapun kívül az útra. Oszlopba sorakoztattak öt embert egymás mellé állítva. Kiabáltak, hogy:
Megérkeztünk a városi fertőtlenítő fürdőbe, egyszerre 20 embert engedtek be a helyiségbe. Az előtérbe anyaszült mezítelenre kellett vetkőzni, csak egy száraz törülközőt volt szabad bevinni. A levetett ruhánkat elszedték, mindenkiét külön vállfára rakták, és sorszámmal ellátták. Így vitték be egy másik fertőtlenítő helyiségbe. Mi pedig, amikor az előző csoport végzett a fürdéssel, bemehettünk a helyükre. A fürdőhelyiségben csak szűkösen fértünk el. Az egyik oldalán lépcsőzetesen, betonból vagy kőből ülőpadkák voltak kialakítva, amelyekre le lehetett ülni. Ezek azonban, olyan melegek voltak, hogy nem lehetett sokáig rajta ülni. Egy perc múlva bejött két ember egy-egy vödör vízzel, ezeket ráöntötték a felforrósított padkára. Pillanatok alatt olyan gőz keletkezett, hogy alig láttuk egymást. A forró gőzben majdnem megfulladtunk, csak tátogtunk, mint a partra vetett halak. Egész testünkön ömlött az izzadság, a veríték. Csak lassan oszlott a gőz. Most volt szükség a száraz törölközőre. Pár perc múlva kinyitották az ajtót és kimehettünk az előtérbe. Hozták a fertőtlenített ruháinkat, és gyorsan felöltöztünk. Egy perc szellőztetés után a következő csoport már mehetett a fürdőbe. Amikor mindenki átment a fürdésen és fertőtlenítésen újra sorakozó volt, „etessivel, etessivel”, létszámellenőrzés, megszámolás. Az oroszok az előző útvonalon visszakísértek minket a fogolytáborba. Utánuk indíthatták a következő csoportot a fertőtlenítő fürdőbe, folyamatosan, mindaddig, amíg mindenki sorra került. Ebben a táborban május 17-től június 17-ig voltunk. Ez alatt az idő alatt összesen háromszor voltunk a fertőtlenítő fürdőben.
Május 18-án az időjárás elromlott, napokig felhős, esős, hűvös, szeles volt az idő. Be voltunk szorulva a barakkba. Ilyen esetben feltalálják magukat a rémhírterjesztők, mindenféle álhírekkel ijesztgetik a hiszékenyebb embereket.
Néhány nap múlva megjavult az idő. Az orosz őrség kb. 300 embert kikísért a közeli erdőbe tűzrevaló fáért. Én is közöttük voltam. Minden embernek egy darab rönkfát kellett a vállán behozni a táborba a konyhára. Egy másik esetben pedig hosszabb rönkfákat hoztunk be a táborba. Ezeket az oroszok felfűrészeltették, deszkákat, oszlopokat, majd ezekből színpadot, a nézőtérre pedig ülőhelyeket, padokat készíttettek. A színpadot a kastély mögötti parkrészen állították fel egy szép környezetben. A tábor lakói közül kiválogatták a színészeket és megbízták őket a tábor lakóinak a szórakoztatásával. Én is gyakran részt vettem ezeken a szabadtéri színi előadásokon. Elég jól szórakoztunk ott.
Egy másik helyen pedig az oroszok szabadtéri iskolát építtettek fel, a színházhoz hasonló módon. Összeszervezték a tanárokat, a tanítókat és megbízták őket az iskola szervezésével, az előadások megtartásával. Én is részt vettem néhány foglalkozáson, de ott unatkoztam és abbahagytam a látogatását, ami egyébként nem volt kötelező. Mindenki önkéntes alapon vehetett részt a foglalkozásokon.
A tábor területe nem volt egyenletes talajú, lejtős dombos, hullámos volt, sok fával benőve. Különféle tölgy, bükk, fenyő a legtöbb, de sok másfajta fa is volt. Ezeket megkímélték a háború alatt is valószínűleg azért, hogy elrejtse a park területén elhelyezett tábort. A fák között sok volt a nagyon öreg, hatalmas, lombos fa, láthatólag volt közöttük sok évtizedes életkorú is.
A kerítések körül mintegy 20 m távolságra a fák ki voltak irtva, hogy az őrség a falakat köny-nyen szemmel tudja tartani. A falakon kívül, de szorosan a fal mellé építve, 300 m távolságra egymástól körül a táboron magas, fából készült figyelőtornyok voltak. Ezeken éjjel, nappal állandóan géppisztolyos őrség tartózkodott.
A tábor területén egyébként szabadon kószálhattunk. Az oroszok a foglyok szabad mozgását nem korlátozták, egyedül a kastélyépület területére nem volt szabad bemenni, ennek a bejáratát fegyveres őrség őrizte. Én ki is használtam a lehetőséget a szabad mozgásra. Sokat sétálgattam, amikor lehetett, különösen a szép napos időkben.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 14.
Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas...Tovább
Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését (Weserübung hadművelet...Tovább
Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő