Salvador Dalí, katalán-spanyol szürrealista festőművész († 1989)Tovább
Hadifogolynapló 1945-ből
Csehország–Focşani–Nagykörü
"Végül odaértem a házunkhoz. Megnyitottam a kapunkat, és beléptem az udvarra. Esteledett már, délután öt óra elmúlt. Édesanyám az udvaron, az eperfa alatt egy kisszéken üldögélt. A kapunyitás zajára odafordult, meglátott, szólni sem tudott az örömteli meglepetéstől. Én odamentem hozzá, megöleltem, megcsókoltam, alig tudtam kimondani a köszöntő szavakat. „Hazajöttem Édesanyám!”
XXXI. fejezet
Június 29-én az oroszok elhatározták, hogy a tábort felszámolják, kiürítik. Az első menetoszlopot már útba is indították gyalogmenetben a vasútállomás felé. A többiek részére tovább folytatódott a szokásos tábori élet. Tábori színházlátogatások, az erdőbe tűzifáért kimenni. A csapatcsendőrök és a tisztek állandóan terjesztik a rémhíreket. Én a szabadidőmben olvasgatok a megmaradt két könyvemből, közben Németh Jóska is állandóan zaklat, hogy menjek sakkozni. Mondtam neki, én jobban szeretek olvasni. Tanítsd meg sakkozni Nagy Gyulát, vagy Bakos Antalt, vagy Nagy Sanyit és játsszál velük. Azt mondta, hogy ezeket nem érdekli a sakkjáték. Mondtam én meg már meguntam, jobban szeretek olvasni. Nehezen törődött bele, de ezután békén hagyott.
29-én, az orvosi vizsgálaton találtak négy tífuszgyanús embert, ezért az orosz táborparancsnokság leállította a további menetoszlopok útba indítását. Ezután még szigorúbb orvosi vizsgálatok következtek, szinte mindennapossá váltak, még urológiai vizsgálatok is voltak. Teljesen ruhátlanul kellett az orvosok elé járulni. A borbélyok lenyírták a hajunkat és az összes szőrzetet is rólunk. Újra kellett menni a ruházat fertőtlenítésére és a tisztasági fürdőbe.
Július 1-én megemlékeztem a 25-ik születésnapomról. Nem csináltam ebből feltűnést, csak úgy magamban elgondolkodtam, hogy ennél szomorúbb születésnapom az életemben még nem volt, pedig még az eddigiek sem voltak valami vidámak. De hát ilyen az élet, nem én tehetek róla, hogy ilyen helyzetbe kerültem, hanem az úri bitangság. Nem önként jöttünk mi szegény emberek ebbe a háborúba, hanem belekényszerítettek minket, és most nekünk kell megfizetni érte. Így gondolkodtam ezen a napon magamban, és eléggé kilátástalannak láttam a jövőmet is. De láttam azt is, hogy a többiek is eléggé gondterheltek, különösen az idősebbek, akik már feleséget és gyermekeket is hagytak otthon. Ezeket még néha én is igyekeztem vigasztalni. Nem sok eredménnyel.
Az emberek szórakoztatására minden nap szerveztek színházi előadásokat. Én gyakran részt vettem ezeken az előadásokon. Szerintem elég jók voltak, még a szolnoki színházi előadásokhoz képest is, amelyeket még otthon tartózkodásom idején látogattam, ha volt rá pénzem a kevés zsoldomból. Ezen kívül tábori istentiszteletekre is kellett volna járni, de én ezeket rendszerint kihagytam, mivel a részvétel nem volt kötelező. Újra menni kellett az erdőbe tűzifáért a konyhára. Ide szerettem menni, önként is jelentkeztem. Jó volt a friss mozgás és nem volt megerőltető munka egy kb. 15-20 kg-os fadarabot vállon behozni a táborba. A hangulat elrontásáról a táborban a csapatcsendőrök gondoskodtak. Szerintem nekik volt is mitől félniük, hiszen mindenki tudott róla, mennyi gaztettet követtek el kint a front mögötti területeken.
Így zajlott az élet a Rajec-i táboron belül. Nagyon vártuk már, mi fog történni velünk. Vártuk a továbbindulást. Szerettünk volna már repülni hazafelé. Hiszen már két hónapja vége a háborúnak, legalább az egyszerű katonákat elengedhetnék, akik nem tehetnek arról, ami történt. Legalábbis így gondoltuk mi egymás között egyszerű emberek. Csakhogy ez nem ránk van bízva.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 11.
1904
1915
Gorlicei áttörés.Tovább
1931
A bécsi Creditanstalt bejelenti a csődöt – az európai pénzügyi válság kezdete.Tovább
1945
A magyar Aranyvonatot Salzburgban lefoglalja az amerikai hadsereg.Tovább
1948
Az 1902-ben alakult és 1944 áprilisáig folyamatosan működő Magyar Zsidó Ifjak Egyesülete, súlyos anyagi helyzetére és a munka...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő