Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Pillanatfelvétel az első országos népszavazásról
1989. november 26.
„ISMERETLEN MÉLY FÉRFI HANG az alábbi bejelentést tette: »Húsz perc múlva hagyják el az iskolát, mert bomba fog robbanni« – majd a beszélgetést megszakította. A bejelentést R. L. 56 éves, portás, IX., A. u. 12. fszt. 84. szám alatti lakos vette. Az iskola földszinti helyiségeiben a 47-es és 48-as választó-kerület kapott helyet. A szavazás 18.10 h-kor rendben befejeződött.”
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet közvélemény felmérése a népszavazásról
a.
Vélemények a népszavazás törvénytervezetéről
Népszavazás
Az országgyűlés június eleji ülésszakán elfogadta a népszavazásról szóló törvényt. Májusban - közvetlenül a parlamenti ülés előtt - kérdezték meg az embereket arról, hogy hogyan vélekednek a törvénytervezetről. 80%-uk értett egyet azzal, hogy ezen túl országos jelentőségű ügyekben népszavazást tartsanak. A legtöbben (70%) azt helyeselték, ha a jövőben az állampolgárok ilyen módon döntenének az új alkotmány bevezetéséről és a köztársasági elnök személyéről.
A Nemzeti Kerekasztal mellett született megállapodások közül a FIDESZ és az SZDSZ négy kérdésben nem fogadta el a kompromisszumot, s ezért aláírásgyűjtési akciót szervezett népszavazás kiírása érdekében. A megfelelő számú, hitelesített aláírás összegyűlése után a parlament 1989. november 26-át jelölte ki a magyar történelem első népszavazásának napjául. A népszavazásra bocsátott négy kérdés közül háromban: kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e az MSZMP a vagyonáról, feloszlassák-e a munkásőrséget, már korábban kialakult az országban a domináns és stabil vélemény.
Az ősz elején a lakosság több mint kétharmada egyértelműen ellenezte a pártok működését bármiféle munkahelyen. Az MSZMP-vagyon részbeni felosztásának gondolatával, tavasszal a megkérdezettek mintegy fele azonosult, ősszel pedig már 72%-uk (ezen belül 34% a teljes felosztás mellett volt). Legkorábban és legszélesebb körben alakult ki az egyetértés a munkásőrség megszüntetését illetően. Márciusról májusra körülbelül 60-ról 70%-ra nőtt azok aránya, akik ezt kívánták. Szeptember és október fordulóján szintén az emberek mintegy 70%-a helyeselte ezt a tervet, döntően amiatt, hogy „a munkásőrség fenntartása túl sok pénzébe kerül az országnak".
A közvéleményt is és a politikai pártokat is az első, a köztársasági elnök megválasztásának idejére (és módjára) vonatkozó kérdés osztotta meg. Bár a népszavazást kezdeményezők - nyilatkozataik szerint - csak azt szerették volna elérni, hogy előbb az új parlamentet válasszák meg, s csak azután az államfőt, a képviselőház oly módon szövegezte meg a szavazócédulákra felírt kérdést, hogy az tulajdonképpen az elnökválasztás módjára (a lakosság vagy az országgyűlés válassza meg) vonatkozott. Az emberek túlnyomó többsége azóta, amióta a köztársasági elnöki intézmény újbóli bevezetésének gondolata széles nyilvánosságot kapott, azt szerette volna, hogy az elnököt közvetlenül választhassák meg. Még október végén - november elején is 63% nyilatkozott úgy, hogy ez lenne a legjobb megoldás. A négyes koalíció (SZDSZ, FIDESZ, FKgP, SZDP) hatásos kampányának következtében a népszavazást közvetlenül megelőzően a megkérdezetteknek már csak 41%-a mondta, hogy igennel és 4%-a azt, hogy valószínűleg igennel, tehát a Nemzeti Kerekasztal megállapodása és a parlament döntése ellen fog szavazni. 39%-nyian állították, hogy nemmel, s 3%-nyian azt, hogy valószínűleg nemmel voksolnak majd. Ezek az adatok már előre jelezték azt, ami a valóságban történt: a szoros végeredményt az első kérdésnél, az igen szavazatok enyhe fölényével, a másik három kérdésben az egyértelmű döntést, valamint a szavazáson résztvevők arányát.
A felvétel ideje: 1989. november 13-20.
Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)
b.
Vélemények a népszavazásról
Vélemények a népszavazásról 1989 májusában
| A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989 májusában a népszavazásról is megkérdezte az emberek véleményét. Az 1000 fős mintában szereplők az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentálták. |
Budapest, 1989. augusztus
Az országgyűlés június eleji ülésszakán elfogadta a népszavazásról szóló törvényt. Májusban - közvetlenül a parlamenti ülés előtt - kérdeztük meg az embereket arról, hogyan vélekednek a törvénytervezetről.
A megkérdezettek 80%-a értett egyet azzal, hogy ezentúl országos jelentőségű ügyekben népszavazást tartsanak. Az általunk felsorolt témák közül legtöbben azt helyeselnék, ha a jövőben az állampolgárok népszavazás útján döntenének az új alkotmány bevezetéséről (71%) és a köztársasági elnök személyéről (70%). Annak ellenére, hogy a törvény kizárja azt, hogy a költségvetésről, a központi adónemről, illetve ezek mértékéről, valamint a nemzetközi szerződésekről népszavazást tartsanak, kétharmad körül mozog azok aránya, akik szerint a személyi jövedelemadó mértékéről, az áremelésekről és az állami pénzek elosztásáról népszavazásnak kellene döntenie. A lakosság 55%-a tartaná helyesnek, ha a nagymarosi vízi erőmű sorsáról az állampolgárok szavazhatnának (ez az arány korábbi felvételeinkhez viszonyítva csökkent a kormány azon intézkedése következtében, mely az építkezést leállította). A megkérdezetteknek mindössze 37%-a szeretné, ha a nemzetközi szerződésekről is a nép döntene.
A lakosság egytizede inkább a politikai jellegű kérdésekben, főleg a vízi erőmű, az ország címere és a köztársasági elnök személyének ügyében kíván népszavazást. Közöttük az átlagnál több budapesti és diplomás van.
Egy másik csoport szerint, amely a kérdezettek több mint 10%-át foglalja magába, a mindennapos megélhetést érintő, gazdasági jellegű problémákat, így az adózás, az áremelés és a költségvetés kérdését kellene népszavazásra bocsátani. Ez a gondolkodás a középfokú iskolai végzettségűek, a szakmunkások és a nem diplomás szellemi dolgozók körében gyakoribb az átlagosnál.
Azok aránya, akik az utóbbi időkben a népszavazással kapcsolatban már felmerült, s a tömegkommunikációs eszközök által is gyakran hangoztatott kérdésekben, mint amilyen a köztársasági elnök személye és az új alkotmány bevezetése, szeretnének népszavazást 20% körül mozog. Köztük a párttagok és a diplomások vannak az átlagosnál többen.
Végül a legnagyobb számú csoportot - a kérdezettek csaknem 40%-át - azok teszik ki, akik szerint a megadott problémák mindegyikében az állampolgárok szavazatának kellene dönteni. Az átlagnál nagyobb arányban képviselik ezt a véleményt a legfeljebb 8 osztályt végzettek, valamint a segéd- és betanított munkások. (A többiek nem adtak választ erre a kérdésünkre.)
Bár a kérdezettek több mint háromnegyede helyesli, hogy a jövőben népszavazásokat tartsanak, mégis sokaknak van ezzel szemben fenntartásuk.
Válaszadóinktól azt kérdeztük, hogy egyetértenek-e vagy sem az alábbi kijelentésekkel:
A népszavazást helyeslők véleményének %-os megoszlása
| egyetért | nem ért egyet | részben ért egyet | |
| 1. Az emberek többsége nem elég érett ahhoz, hogy országos jelentőségű ügyekben döntsön. | 50 | 29 | 17 |
| 2. Az emberek többségének nincs elég ismerete ahhoz, hogy országos jelentőségű ügyekben döntsön. | 67 | 14 | 16 |
| 3. A népszavazás komolytalan dolog. | 6 | 84 | 7 |
| 4. Népszavazás előtt a lakosságot nem fogják megfelelően tájékoztatni. | 41 | 30 | 20 |
| 5. Az emberek többsége nem mer majd a vezetés álláspontja ellen szavazni. | 28 | 51 | 15 |
| 6. Inkább kisebb jelentőségű országos ügyben fognak népszavazást tartani, fontosabb ügyben inkább nem. | 48 | 27 | 15 |
(A táblázat nem tartalmazza a „nem tudom" választ adók és a választ megtagadók adatait, így a %-ok összege nem 100%.)
A népszavazást helyeslők többsége úgy gondolja, hogy az embereknek nincs elég ismeretük ahhoz, hogy országos jelentőségű ügyekben dönteni tudjanak, és nem is elég érettek erre a feladatra. A népszavazást komoly és fontos dolognak tartják, s a többség szerint az emberek akkor is kinyilvánítják majd véleményüket, ha az a vezetés álláspontjának ellentmond. Sokan nem bíznak azonban abban, hogy a lakosságot megfelelően fogják tájékoztatni a népszavazások előtt, s úgy gondolják, hogy csak kisebb jelentőségű ügyekben fognak szavazást tartani.
Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő