Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább
Pillanatfelvétel az első országos népszavazásról
1989. november 26.
„ISMERETLEN MÉLY FÉRFI HANG az alábbi bejelentést tette: »Húsz perc múlva hagyják el az iskolát, mert bomba fog robbanni« – majd a beszélgetést megszakította. A bejelentést R. L. 56 éves, portás, IX., A. u. 12. fszt. 84. szám alatti lakos vette. Az iskola földszinti helyiségeiben a 47-es és 48-as választó-kerület kapott helyet. A szavazás 18.10 h-kor rendben befejeződött.”
Vélemények a Munkásőrségről
a.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet első felmérése a Munkásőrségről
[...]
MUNKÁSŐRSÉG
A felvétel ideje: 1989. március 30. - április 3.
A megkérdezettek száma: 300 budapesti, 100 szegedi, 100 miskolci, 200 falusi (rábapatonai, ikrényi, derecskei, hajdúsámsoni) lakos.
A minta jellege: a városok esetében életkor, nem és iskolai végzettség, a községek esetében életkor és nem szerint az adott település felnőtt lakosságának összetételét követi.
Mind az újságokból, mind pedig a különféle felméréseinkben kapott spontán megnyilatkozásokból tudjuk, hogy mostanában sokan megkérdőjelezik a Munkásőrség szükségességét.
[...]
Arra a kérdésre, hogy hasznos-e a Munkásőrség léte az országnak, megkérdezettjeink többsége tagadóan válaszolt. (Budapesten 69% szerint nem hasznos, 20% szerint hasznos és 11% adott más választ vagy nem tudott válaszolni. A vidéki városokban 69, 25 és 6, a falvakban pedig 55, 30 és 15%-osak voltak a megfelelő arányok.) A magasabb státusúak fokozottabban tagadják a Munkásőrség társadalmi hasznosságát.
A többség egyúttal azt is helyeselné, ha megszűnne a Munkásőrség. (Budapesten 69% helyeselné, 20% helytelenítené és 11% adott más feleletet vagy nem tudott válaszolni. A vidéki városokban 66, 26 és 8, a falvakban pedig 57, 26 és 17%-osak voltak a megfelelő arányok.) A magasabb státusúak, a fiatalok általában inkább a Munkásőrség megszüntetése mellett voltak.
Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)
b.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet második kérdőíves közvélemény kutatása a Munkásőrségről
A többség helyeselné a Munkásőrség feloszlatását
| A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. május 23. és 28. között kérdőíves közvélemény kutatást végzett 300 budapesti, 100-100 szegedi, illetve győri, valamint 200 Nyíregyháza környéki (Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer) falusi lakos körében. A vizsgálat során - egyebek mellett - néhány, a Munkásőrséggel kapcsolatos kérdést is megfogalmaztunk. |
Budapest, 1989. június 11.
Az MSZMP KB 1989. május 8-i ülésén kinyilvánította, hogy a jövőben lemond a Munkásőrség közvetlen pártirányításáról, s egyben javasolta a Minisztertanácsnak: vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a testület - esetleg módosított funkcióval - kormányirányítás alá kerüljön. E döntés hatását kívántuk felmérni akkor, amikor - alig két hónappal legutóbbi, e tárgyban folytatott kutatásunk után - ismét a lakosság véleményét kértük a Munkásőrségről.
A városokban megkérdezettek (a budapestiek 77, a két vidéki városban lakók 84%-a) úgy véli, hogy nincs szükség ma Magyarországon a Munkásőrségre. A budapestiek 14, a vidéki városlakók 9 százaléka volt ezzel ellentétes állásponton, és 9, illetve 8% volt azok aránya, akik egyéb választ adtak, vagy nem tudtak véleményt nyilvánítani. Bár a Nyíregyháza környéki falusiaknál is az a domináns vélemény (52%), hogy nincs szükség a Munkásőrségre, itt 35% azok aránya, akik szükségesnek tartják e fegyveres testületet, és 13%-nyian egyéb választ adtak, vagy megkerülték a válaszadást.
Május végén is - csakúgy, mint két hónappal ezelőtt - megkérdeztük: „Ön helyeselné, vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?" A válaszok alakulását (mindkét az 1. táblázatban foglaljuk össze).
1. táblázat
„Ön helyeselné vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?"
| Budapest | két város* | négy község** |
| március május | március május | március május |
helyeselné | 69 78 | 66 88 | 57 53 |
nem helyeselné | 20 14 | 26 6 | 26 33 |
egyéb válasz vagy válaszhiány | 11 8 | 8 6 | 27 14 |
* 1989 márciusában: Szeged, Miskolc
1989 májusában: Szeged, Győr ** 1989 márciusában: Rábapatona, Ikrény, Derecske, Hajdúsámson
1989 májusában: Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer
Bár a minták különbözősége miatt csak a budapesti adatok hasonlíthatók közvetlenül össze, megállapíthatjuk, hogy a városokban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására, s ez a vélemény erősödni látszik. A falvakban mérsékeltebb ez a kívánság, de a többség ott is a feloszlatás mellett „voksolt". Emellett azt is megfigyelhetjük, hogy minél iskolázottabb valaki, s minél negatívabban vélekedik a Kádár-korszak egészéről, annál kevésbé tudja elfogadni, hogy e testület továbbra is fennmaradjon. Az MSZMP tagjainak véleménye e tekintetben nem különbözött jelentősen a többi megkérdezettétől.
Eredményeink azt mutatják, hogy a KB-ülésen hozott döntés közvetlenül csak kevéssé befolyásolhatta a kérdezettek véleményalkotását, sokkal inkább a politikai közélet egyéb eseményeinek hatásáról lehet szó. Miközben ugyanis a megkérdezettek csaknem háromnegyede értesült a KB-ülés tényéről, közülük csak egy elenyésző kisebbség (Budapest: 10, városok: 16, községek: 13%) említette meg az ott tárgyalt témák között a Munkásőrséget.
Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)
c.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet harmadik közvélemény kutatása a Munkásőrség megítéléséről
Vélemények a Munkásőrségről
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. szeptember 29-e és október 6-a között végzett vizsgálatot a Munkásőrség közvéleménybeli megítéléséről. A minta reprezentálta az ország felnőtt lakosságát.
Budapest, 1989. október
Az országgyűlés 1989. október 20-án jogutód nélkül megszüntette a Munkásőrséget. A parlamenti döntés találkozott az emberek többségének véleményével. A megelőző hónapokban több alkalommal is vizsgáltuk a Munkásőrséggel, további sorsával kapcsolatos vélekedéseket, s a kérdezettek többsége mindannyiszor a testület feloszlatása mellett foglalt állást.
1. táblázat
„Ön helyeselné vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?"
(a válaszok százalékos megoszlása településtípusonként)
| Budapest március május október | Vidéki városok* március május október | Községek ** március május október |
helyeselné | 69 78 74 | 66 88 69 | 57 53 63 |
nem helyeselné | 20 14 17 | 26 6 25 | 26 33 27 |
egyéb válasz, válaszhiány | 11 8 9 | 8 6 6 | 17 24 11 |
* 1989 márciusában: Szeged, Miskolc 1989 májusában: Szeged, Győr 1989 októberében: 22 vidéki város | ** 1989 márciusában: Rábapatona, Ikrény, Derecske, Hajdúsámson 1989 májusában: Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer 1989 októberében: 42 község |
Bár a minták különbözősége miatt csak a budapesti adatok hasonlíthatók közvetlenül össze, megállapíthatjuk, hogy mindegyik településtípusban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására. Bár történtek kísérletek további fenntartására, meglevő fegyveres testületekbe való integrálására, a vélemények állandósága azt bizonyítja, hogy a lakosság többsége továbbra is annak tekinti a Munkásőrséget, ami létrehozásakor volt: párthadseregnek.
A falvakban mérsékeltebb a megszüntetés igénye, de a többség ott is a feloszlatás mellett „voksol". Emellett azt is megfigyelhetjük, hogy minél iskolázottabb valaki, minél magasabb képzettséget igénylő munkát végez és minél nagyobb településen él, annál inkább egyetért a Munkásőrség feloszlatásával.
A Munkásőrség szerepéről sokféle vélemény hangzott el az utóbbi hónapokban, ezek némelyikéről kérdeztük meg az embereket.
2. táblázat
„Ön egyetért, nem ért egyet azzal, hogy..."
(a válaszok százalékos megoszlása az országos vizsgálatban)
A felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
A legteljesebb egyetértés a Munkásőrség költségességének megítélésében mutatkozott, és ugyancsak sokan gondolják úgy, hogy - ha meg is marad a testület - feladatai ellátásáhoznem lenne szüksége fegyverre. Bár az MSZMP maga mondott le a Munkásőrség irányításáról - s átadta ezt a jogkört a kormánynak -, mégis a válaszadók negyede szerint továbbra is az MSZMP-nek alárendelten kellene működnie.
A többség még az „átmentésnek" azt a formuláját is elutasította, hogy a Munkásőrség a természeti katasztrófák okozta károk elhárítására szolgáló szervezetként működjön tovább. Ennek egyik oka lehet az a tény, hogy a többség nem tartja elképzelhetetlennek, hogy „a Munkásőrség a fegyveres erőszaktól sem riadna vissza, hogy támogassa az MSZMP hatalmát".
Mindezek fényében nem meglepő tehát, ha az emberek 68%-a helyeselné a Munkásőrség megszüntetését, s csupán egy kisebbség vélekedik ellenkezőképpen.
Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1332-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)
d.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet negyedik felmérése a Munkásőrségről
(1989. november-december)
Az első felvétel ideje: 1989. március 30. - április 3.
A második felvétel ideje: 1989. május 23. - 28.
A harmadik felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
Az első felvétel helyszínei: Budapest, Miskolc, Szeged, Derecske, Hajdúsámson, Ikrény, Rábapatona.
A második felvétel helyszínei: Budapest, Győr, Szeged, Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer.
A harmadik felvétel helyszínei: Budapest, 22 vidéki város, 42 község.
A megkérdezettek száma az első és a második felvételben 700-700, a harmadikban 1000 fő.
A válaszmegtagadók száma az első és a második felvételben a kiválasztás módja miatt nem megállapítható, a harmadikban 51 fő.
A kiválasztás módja az első és a második felvételben: a minta az általunk megválasztott településeken arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyek a városok esetében életkor, nem és iskolai végzettség, a községek esetében életkor és nem szerint az adott település felnőtt lakosságának összetételét tükrözik.
A kiválasztás módja a harmadik felvételben: a minta kétlépcsős, arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyeket véletlenszerűséget biztosító matematikai-statisztikai módszerekkel választottuk ki úgy, hogy az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentálják.
Az országgyűlés 1989. október 20-án jogutód nélkül megszüntette a Munkásőrséget. A parlamenti döntés találkozott az emberek többségének akaratával. A megelőző hónapokban már vizsgáltuk a Munkásőrség további sorsával kapcsolatos vélekedéseket, s a kérdezettek zöme mindannyiszor a testület feloszlatása mellett foglalt állást.
„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy a Munkásőrséget meg kell szüntetni?"
(a válaszok %-os megoszlása)
[...]
A felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
Mindegyik településtípusban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására. Bár történtek kísérletek további fenntartására, meglevő fegyveres testületekbe való integrálására, a lakosság többsége továbbra is annak tekintette a Munkásőrséget, ami létrehozásakor volt: párthadseregnek. A falvakban mérsékeltebb volt a megszüntetés igénye, de a többség ott is a feloszlatás mellett „szavazott". Minél magasabb képzettséget igénylő munkát végez, és minél nagyobb településen él valaki, annál inkább egyetértett a Munkásőrség feloszlatásának tervével.
A Munkásőrség szerepéről sokféle vélemény hangzott el az utóbbi hónapokban, ezek némelyikéről kérdeztük meg az embereket:
„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy ..."
(a válaszok %-os megoszlása)
| egyetért | nem ért egyet | Nem tudja |
a Munkásőrség fenntartása túl sok pénzébe kerül az országnak? | 85 | 7 | 8 |
a Munkásőrség feladatai ellátásához nincs szüksége fegyverre? | 73 | 18 | 9 |
a Munkásőrség a fegyveres erőszaktól sem riadna vissza, hogy támogassa az MSZMP hatalmát? | 53 | 31 | 16 |
a Munkásőrségre továbbra is szükség van a természeti csapások elhárításához? | 34 | 59 | 7 |
a Munkásőrséget az MSZMP irányítsa? | 27 | 62 | 11 |
A legteljesebb egyetértés a Munkásőrség költségességének megítélésében mutatkozott, és ugyancsak sokan gondolták úgy, hogy - ha meg is marad a testület - feladatai ellátásához nem lenne szüksége fegyverre. Bár 1989. május 8-i KB ülésen a Magyar Szocialista Munkáspárt maga mondott le a Munkásőrség irányításáról - s átadta ezt a jogkört a kormánynak -, a válaszadók negyede szerint továbbra is az MSZMP-nek alárendelve kéne működnie.
Nagyon sokan azonban még az „átmentésnek" azt a formuláját is elutasították, hogy a Munkásőrség a természeti katasztrófák okozta károk elhárítására szolgáló szervezetként működjön tovább. Ennek egyik oka lehet az, hogy a többség nem tartja elképzelhetetlennek: „a Munkásőrség a fegyveres erőszaktól sem riadna vissza, hogy támogassa az MSZMP hatalmát".
Mindezek fényében nem meglepő tehát, ha az emberek 68%-a helyeselné a Munkásőrség megszüntetését, s csupán egy kisebbség (25%) vélekedik ellenkezőképpen. Időközben parlamenti döntés született arról, hogy e kérdést népszavazás tárgyává kell tenni. 1989. november 26-án - attól függően, hogy hányan és kik mennek el majd szavazni - eldől: valóban a lakosság többsége akarja-e a Munkásőrség feloszlatását.
Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1581-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 06.
1914
1916
A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább
1919
Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább
1919
Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább
1945
Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő