A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

Előterjesztések a Politikai Bizottságnak a magyar rádiózás műszaki fejlesztéséről
1954. január 27.  

a.

[...]
Vezetékes rádió

1950-ben hozott párthatározat előírta, az ötéves terv végére a Vezetékes Rádió előfizetőinek számát 500 000-re kell emelni. Ez a határozat 1953 végéig 380 000 hallgató bekapcsolását írja elő. Ezt a határozatot nem hajtottuk végre. 1953. december végéig 210 000 előfizetőt kapcsoltunk be. A lemaradás oka az, hogy a Tervhivatal nem biztosította a Vezetékes Rádió építéséhez szükséges alapanyagokat és a gépi berendezések megfelelő időben történő szállítását. A vezetékes rádió csak nevében vezetékes, a vezetékes hálózat a gócerősítő és az előfizetők között van csak kiépítve. A gócerősítő műsorellátás rádióvétel útján történik. A megépített rendszerből adódik a szolgáltatás hiányosságának egy része. Az 1951-ben, 1952-ben megépített hálózatok szabvány nélkül épített és a megfelelő minőségű anyagok sem állottak rendelkezésre. A műsorszolgáltatás hiányosságát elsősorban elősegíti az a tény, hogy a vezetékes rádió berendezések kezelése nem teljes mértékben a Posta szervezetére lett ráépítve. A vezetékes rádió jelenleg még veszteséges, az egy hangszóróra eső havi veszteség 1.36 forint. Ezt a veszteséget nagymértékben befolyásolja az, hogy a Posta a hangszóró áthelyezéseket és felszereléseket díjmentesen végzi. 1954-ben az áthelyezések költségét az előfizetőkkel megtéríttetjük.

A vezetékes rádió fejlesztése és minőségének megjavítása érdekében a következőket kell végrehajtani:
•1.)    Az 1950-ben hozott párthatározatot, amely az első ötéves terv végére 500 ezer előfizetőt ír elő, 230 ezerre kell módosítani.
•2.)    Az eddig megépített hálózatok nem megfelelőek, ezért az 1954-re tervezett előfizetők bekapcsolásánál a hálózatokat úgy kell megépíteni, hogy a szabványoknak megfelelően. Ehhez 1954. során 4.5 forint póthitel szükséges. Az 1951-52-53-ban megépített hálózatokat fel kell szerelni a szükséges biztonsági berendezésekkel. Ezekhez a munkálatokhoz biztosítani kell 1955-ben 14 millió, 1956-ban 15 millió, 1957-ben 26 millió forintot.
•3.)    A stúdió és a vezetékes rádióelőfizetők között összeköttetést kell kiépíteni a jelenleginél üzembiztosabban, és lehetővé kell tenni azt, hogy semmiféle beavatkozással ne lehessen idegen műsort a vezetékes rádióelőfizetőknek közvetíteni. 1954-ben kísérleteket kell végezni a meglévő távbeszélő-hálózatnak műsortovábbításra való felhasználásra, valamint ultrarövid-hullámú összeköttetések létesítésére. A rendszer átépítéséhez biztosítani kell 1955-ben 20 millió, 1956-ban 10 millió, 1957-ben 12 millió forintot.
[...]

b.

[1]954. 1/21. Komócsin Zoltán
MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA
KÖZPONTI VEZETŐSÉGE                                                 SZIGORÚAN BIZALMAS!
AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA                                        Készült: 19 pld-ban. ke.
OSZTÁLYA

Kiegészítő feljegyzés „A Rádió műszaki fejlesztésének terve"
c. előterjesztéshez

[...]

B.) Egyetértünk a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium előterjesztésének azzal a részével is, amelyik az adóberendezések fejlesztésének kérdését tárgyalja. Nem értünk egyet a vezetékes rádió fejlesztésére vonatkozó résszel.

•1.)    A legfontosabb feladatok közé soroljuk a vezetékes rádió fejlesztésének kérdését is. Nem értünk egyet az előterjesztés következő pontjaival:

•a.)        Javaslatot tesznek a vezetékes rádióval kapcsolatos, 1959-es párthatározat megváltoztatására oly módon, hogy lényegében felénél is kevesebbre csökkentsék a felszerelésre kerülő készülékek számát. Figyelembe véve a vezetékes rádió politikai jelentőségét, nem érthetünk egyet a javaslattal.
•b.)       Elfogadhatatlan véleményünk szerint a csökkentést kérő javaslat technikai indokolása is. Meghallgattuk ebben a kérdésben a Posta Kísérleti Állomás egyik vezető munkatársát. Szerinte a hivatkozott technikai okok és igények nem indokoltak. Elmondta, hogy a magyar vezetékes rádióhálózat fejlesztése nem a rendelkezésre álló szovjet dokumentáció szerint történik, amelyik pedig biztosítja a jelenleginél összehasonlíthatatlanul jobb, költségeiben pedig aránytalanul olcsóbb kivitelezést.

1.) [!] A magyar vezetékes rádióhálózatnak egyik hibája a rossz hangközvetítés. Egyik oka a nem megfelelő hangszórók beépítése. Itt súlyos mulasztás terheli a Tervhivatalt, mert több évre elosztható 2 millió devizaforint elutasításával megakadályozta a megfelelő minőségű „Ticonal" mágnesek beszerzését. Ennek következménye részint a hangszórók rosszabb minősége, részint cca. 221 tonna réz elpocsékolása a szükséges vezetékek kiépítésénél. A felhasznált réztöbblet messze felülmúlja a 2 millió devizaforint értékét. A „Ticonal" mágnessel épített hangszórókból a jelenlegi hangszórók háromszorosát szerelhették volna a beépített hálózatra. Ez a határozat végrehajtását is jelentette volna.
Ebben a kérdésben felelősség terheli a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumot is, mert ismerve a lehetőségeket, nem figyelmeztette a pártot a Tervhivatal hibás döntésére, egyszerűen tudomásul vette.
2.) A vezetékes rádióhálózat építésének másik problémája a magas költségkihatás. Nem értünk egyet az előterjesztés vonatkozó költségtervével sem. 1957-ig 101 millió forintot igényelnek. Érthetetlen módon említést sem tesznek két olyan lehetőségről, amelynek alkalmazása igen nagymértékben csökkentené a 101 milliós összeget. a) a Szovjetunióban alkalmazott 3 milliméteres vasvezetékek alkalmazása 120-140 voltos feszültségelosztás mellett, a mai 50 voltos feszültségelosztás helyett.
b) P. V. C. huzalok alkalmazás, mely a nagy távolságoknál például fölöslegessé teszi a költséges légvezeték alkalmazását (50%-os költségmegtakarítást jelent. Mindkét módszer a rendelkezésre álló szovjet dokumentációval világosan bizonyítható, bevált eljárás.)
Nem érthetünk egyet a vezetékes rádióhálózat felélesztett tervezett ütemével, 1957-ig összesen 20 000 készülék beszerelésével, az említett hatalmas költségkihatás mellett. Meg kell még jegyeznünk: nem derül ki a feljegyzésből, a 101 milliós keretben a hangszórók költsége benfoglaltatik-e [!].
A vezetékes rádiózás mai helyzete arra a megállapításra kényszerít, hogy a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium nem kezeli fontos politikai kérdésként a vezetékes hálózat fejlesztését, nem követ el mindent a közvetítések technikai színvonalának emelése, ugyanakkor a költségkihatások csökkentése érdekében. A beterjesztett javaslat előkészítése során erre felhívtuk Katona elvtárs figyelmét, aki ígéretet is tett: felülvizsgáltatja észrevételeink jogosultságát. Ennek ellenére az előterjesztett javaslat az eredeti álláspontot képviseli.
Javasoljuk: 1957-ig a Vezetékes Rádió Vállalat hajtsa végre a


[...]

Budapest, 1954. január 16.

                                                                                         Komócsin Zoltán

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 53. s. 158. ő. e. 1954. január 27.-  A PB a teljes előterjesztésre vonatkozóan a következő döntést hozta: „A Politikai Bizottság a javaslatot leveszi a napirendről azzal, hogy az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium bevonásával készítsenek új, sokkal szerényebb javaslatot, és azt terjesszék újból a Politikai Bizottság elé.

A Politikai Bizottság felhívja az elvtársak figyelmét, hogy a tervet úgy készítsék el, hogy 1954-ben ne jelentsen újabb anyagi kiadásokat."

Ezen a napon történt augusztus 06.

1914

Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább

1916

A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább

1919

Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább

1919

Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább

1945

Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő