A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

Feljegyzés Farkas Mihály számára a vezetékes rádióról
1954. június 25.  

  

MINISZTERTANÁCS
TÁJÉKOZTATÁSI HIVATALA

Feljegyzés

Farkas Mihály elvtárs számára a vezetékes rádió egyes kérdéseiről

A

1950-ben határozatot hozott, amelyben a vezetékes rádió nagymérvű fejlesztését határozta el. A határozat értelmében az első ötéves terv végére a Vezetékes Rádió előfizetőinek számát 500 000[-re] kell felemelni. 1953 végéig 380 000 hallgató bekapcsolását írta elő a határozat. Ez a határozat nem lett végrehajtva, 1953 decemberéig 210 000 előfizető került bekapcsolásra.

A lemaradásnak több oka van, elsősorban, hogy a Tervhivatal nem biztosította a vezetékes rádió építéséhez szükséges alapanyagokat, valamint a gépi berendezéseknek megfelelő időben történő szállítását.

A számbeli lemaradás mellett komoly hiányosságok merülnek fel a felépített hálózattal kapcsolatban is. A magyar vezetékes rádió csak a nevében vezetékes, a valóságban nem az, tekintettel arra, hogy vezetékes hálózat csak a városokban és falvakban felépített gócerősítők és előfizetők között van kiépítve. A gócerősítők műsorral való ellátása normál rádióvevőkkel történik. A megépített hálózat egy része technikai szempontból nem megfelelő, a hálózatok szabvány nélkül és nem megfelelő minőségű anyagokból készültek és ezekből adódik a szolgáltatás hiányosságainak nagy része. Az 1951., valamint az 1952. évek során épített hálózatok kellő technikai előfeltétel nélkül lettek kiépítve, megfelelő szakmai tapasztalat hiányában. A megépített hálózat egy része sem életbiztonsági, sem üzembiztonsági szempontból nem megfelelő, átépítésre szorul.

A vezetékes rádió hálózatunk nem rendelkezik megfelelő politikai biztonsággal sem. Az egyes helyi gócállomások az ottani postatisztviselők kezelésében vannak. Megvan az előfeltétele annak, hogy vezetékes rádióhálózatunkra ellenséges rádióállomások rábeszélnek. Nem egy esetben előfordult, hogy egy-egy faluban magyar műsor helyett az „Amerika Hangja" műsora volt hallható. A Magyar Rádió műszaki munkatársai egyik vidéki mérésük alkalmával egy Szeged környéki faluban azt tapasztalták, hogy a hajnali órákban a vezetékes rádió hálózatán keresztül „Amerika Hangjának" hajnali periódusa volt hallgató. A jelenség oka az volt, hogy a góckezelő nem kapcsolta ki a készüléket a magyarnyelvű műsor befejezése után és így hajnalban a mi adóállomásunk indulása előtt a közvetlenül adóállomásunk mellett sugárzó „Amerika Hangjának" műsora a hálózaton keresztül hallható volt.

A vezetékes rádió alapvető problémája a vezetékesség kérdése. Ezt a kérdést hazai viszonylatban mind ez ideig megoldani nem sikerült. A vezetékes rádió továbbfejlesztésének alapvető feltétele, hogy a hang minősége azonos legyen vagy jobb minőségű legyen a vezeték nélküli rádió hangjánál. A Szovjetunióban a vezetékes rádióhálózat kiépítésének megkezdésekor ez volt az alapvető kiindulási pont. A Szovjetunióban jelenleg ezt a minőségi kritériumot megvalósították, és a vezetékes rádió hangjának minősége jobb a vezeték nélküli rádióénál.

A közép- és hosszúhullámú sávban a nyugati hatalmak részéről rendszeresen űzött és egyre nagyobb méreteket öltő zavarások sürgősen szükségessé teszik egy ellenséges behatástól mentes tájékoztató és szórakoztató rádió létesítését a párt és a kormány számára. E kérdés honvédelmi szempontból nagyon fontos. A lehetőségek két irányba mutatnak. Az egyik a vezetékes rádió, a másik az ultrarövid hullámok területe. A vezetékes rádió, ha valóban vezetékes, nem zavarható az ország határán túlról. Az ultrarövid hullámú rádiózás sokkal nehezebb és lényegesen kisebb mértékben zavarható, mint a hosszú-, közép- vagy rövidhullám. A zavarás lehetősége elsősorban az ország határaihoz közelfekvő területeken áll fenn.

A magyar vezetékes rádió rendszer megalkotói a munka megindulásától egészen a múlt év közepéig nem támaszkodtak azokra a mérhetetlenül gazdag tapasztalatokra, amelyeket a Szovjetunió szerzett a vezetékes rádió létesítése és fejlesztése során.

1954. májusában Varsóban a baráti országok rádióinak vezetőivel folytatott beszélgetések során meggyőződtünk arról, hogy a vezetékes rádió fejlesztése terén komoly és sürgős feladatok állanak előttünk. Bár a vezetékes rádió irányítása és fejlesztése nem tartozik a Tájékoztatási Hivatal hatáskörébe, szükségesnek tartom, hogy a vezetékes rádió terén a fennálló hiányosságok mielőbb megszűnjenek és meginduljon egy megfelelően kidolgozott terv szerinti fejlődés a vezetékes rádió területén is.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kidolgozott egy tervezet[et], amely 1958. év végéig 90 millió forintot kíván beruházni a vezetékes rádió területén. Ez a hatalmas összeg azonban nem eredményezné a kérdés végleges megoldását, a vezetékes rádió vezetékessé tételét, hanem egy bizonyos, viszonylag alacsony előfizetői létszámemelés mellett elsősorban a már megépített hálózat rendbehozatalát szolgálná.

Véleményünk és javaslatunk a következő:

•1.)   Létre kell hozni a Posta, az ipar, a Tudományos Akadémia és a rádió szakembereiből egy bizottságot, amely úgy politikai, mint technikai vonatkozásban több változatban kidolgozná a vezetékes rádió jelenlegi hiányosságai kiküszöbölésének, valamint többéves tervszerű fejlesztésének tervét, annak gazdasági kihatásaival együtt és a tervet 5 hónapon belül a Titkárság elé terjesztenék.
•2.)   A vezetékes rádió további fejlesztésénél fel kell használni a Szovjetunió gazdag tapasztalatait a vezetékes rádió terén, az ehhez szükséges dokumentációt a bizottság kérje meg a Szovjetunió Távközlési Minisztériumától.
•3.)   A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium féléves vagy a szükségnek megfelelő időtartamra kérjen szovjet tanácsadót a vezetékes rádió szervezési és építési terveinek kidolgozásához és megvalósításához.

Budapest, 1954. június 25.

                                                                                                          (Szántó Zoltán)

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 89. s. 255. ő. e. (MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály)

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő