Esterházy Pál herceg, a művészet és tudomány támogatója (†1989)Tovább
A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években
„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”
A vezetékes rádió, mint a zavarhatatlan rádió ideája
Ez a „felismerés" is hozzájárult ahhoz, hogy a pártvezetés a vezetékes, azaz a zárt rendszerű rádióhálózat kiépítését helyezte előtérbe. A vezetékes rádió a korábban a néprádió kapcsán említett 1948 nyári rádióbizottsági ülésen is felmerült, de „miután meghallgatta Szilágyi Pál elvtárs referátumát, úgy határozott, hogy a rádiósításnak ezt a módszerét elveti, mert túlságosan költséges és
Szilágyi Pál a rádió akkori vezérigazgatójaként júniusban tanulmányúton járt Lengyelországban, s ottani tapasztalatai alapján javasolta a A Szervező Bizottság 1948. augusztus 17-i írásos határozata nem említi a vezetékes rádió ügyét, de a hozzászólók többsége a vitán ellene foglalt állást. Vásárhelyi Miklós egy levelében arra is utalt, hogy Rákosi Mátyás pártfőtitkár szintén egyetértett az ülésen szintén ezt az elutasító felfogást erősítette. Nyilvánvalóan ez is hozzájárult ahhoz, hogy az 1948. novemberi GPB és APB ülések nem foglalkoztak a vezetékes rádióval, hiszen az nem jelenthetett megoldást az éter hullámain sugárzott nyugati vélemények ellen, sőt a rendszer kiépítése és fenntartása olyan horribilis összeget jelentett, amire szakértők szerint az ország gazdasága nem volt képes. Ezekre a problémákra az 1949. március 30-i titkársági ülésen tárgyalt anyag is felhívta a figyelmet: „a) A vezetékes rendszer technikájától függően egyszerűbb, vagy bonyolultabb eszközökkel, de fennáll az ellenséges zavarás lehetősége. Ennek módja lehet az, hogy a körzeti vevőállomás hullámhosszán adják le az ellenséges adást, vagy az, hogy az összekötő vonalakba közvetlenül bekapcsolódnak. Technikai eszközökkel a zavarási veszély nagysága csökkenthető, de lehetősége nem küszöbölhető ki. Viszonylag egyszerű módon valósítható meg a vezetékes rádió rongálása, elvágása is, kivéve, ha földalatti kábelvezetéket használnak, amelyek azonban az alább ismertetett beruházási költségek jelentős emelését okozzák.b) A vezetékes rádiórendszer kiépítése jelentős beruházásokkal jár. Előfizetőnként átlag 300 Ft beruházási költséggel lehet számolni, ami azt jelenti, hogy az egész ország behálózása évenként 250 000 új rádióelőfizetővel számolva 5 év alatt kb. 375 milliós beruházást jelentene. A beruházások hatalmas és nehezen megoldható importigényt (elsősorban réz, ólomkábel) is magukban foglalnak. A szükséges beruházások elvégzésére 7-8000 emberre van szükség, amely létszámnak kb. 1/3-át a rendszer fenntartására és lassú továbbépítésére kell felhasználni. A karbantartás viszonylag költséges, előfizetőnként havi 3 Ft, a hálózat 70-75%-os telítettség esetén 4 forint, ami vagy az előfizetési díjak megfelelő emelését tenné szükségessé, vagy az ötödik évben a megadott előfizetői létszámmal számolva 35-40 millió állami többletkiadást jelentene. A ritkán lakott és nem villamosított területeken a beruházási és karbantartási költségek még magasabbak. Jó minőségű vétel megvalósítása az amúgy is jelentős beruházásokat tovább növelné."
Az ülésen egyelőre levették a napirendről a vezetékes rádió bevezetésének kérdését azzal, hogy az „Iparügyi Minisztérium kutatási tervében irányozzon elő megfelelő összeget a vezetékes rádióval kapcsolatos
A vezetékes rádió hálózatának kiépítése ezt követően több mint másfél évig nem került az MDP vezető szerveinek egyik ülése elé sem, de 1950 novemberében - valószínűsíthetően - ismét felmelegítették az ügyet.Ezt követően azonban csak elvétve fordult elő, hogy az MDP valamely vezetőszervi ülésén foglalkoztak volna a vezetékes rádióval vagy a néprádióval. A rádió műsorpolitikáját, műszaki helyzetét, a sugárzás minőségét fontosabbnak tartották. A pártközpont illetékes osztályait és titkárait azonban folyamatosan tájékoztatták az állami szervek megbízott vezetői. A Titkárság tehát 1950. november 22-én a rendszer kiépítése mellett döntött. A későbbi források mindig erre a határozatra utaltak. Ami szintén érdekes, hogy az ideológiai okokra való hivatkozás fokozatosan elhalkult, s nem esett szó pl. a világvevő rádiók korlátozásáról sem. A néprádiókat ugyan nagy mennyiségben gyártották, és az előállítási ár alatt árusították, a vezetékes rádió hálózatát pedig elkezdték nagyobb ütemben építeni, de a hangsúlyt egyre inkább nem a korlátozásra, hanem a saját propaganda minél szélesebb körű terjesztésére helyezték.
Már az első időszakban igyekeztek a hálózat népnevelő hatását előtérbe helyezni. Mint egy 1951. márciusi tájékoztató írja: „A vezetékes rádió már eddig is, ha még szűk korlátok között is, jól töltötte be hivatását." Az állítást pedig néhány „munkásvéleménnyel" támasztották alá, majd néhány a korszakra jellemző lelkes mondattal egészítettek ki. „A vezetékes rádió tájékoztatja a dolgozókat a hazai és nagyvilági eseményekről. Ahová eddig a vezetékes rádiót elvittük, mindenütt örömmel fogadtak. A nők különösen szívesen veszik. Az a véleményük, hogy munkájuk nyugodt végzése közben mindenről tájékozódnak, szórakozva tanulnak, s így a fejlődésben nem maradnak el férjeiktől. A vezetékes rádió így is növeli a béke harcos seregét. Mindezek mellett mosolyt, derűt és élvezetes szórakozást visz minden családba. A vezetékes rádió egyik fegyverünk a háborús
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 23.
Wernher von Braun, német rakétamérnök, a Harmadik Birodalom, majd az Amerikai Egyesült Államok rakétaprogramjának egyik vezetője (†1977)...Tovább
Fél éven tartó ostrom után a Przemyśl erőd kapitulál az oroszok előtt (első világháború).Tovább
Benito Mussolini Milánóban megalapítja a fasiszta mozgalmat.Tovább
Pozsonyban megalakul a Magyar–Német Keresztényszocialista Párt.Tovább
- 1 / 3
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A 2023-as év első ArchívNet számát olvashatják az oldalon. Az új lapszám négy forrásismertetést publikál: ezek nem alkotnak egy tematikus egységet, azonban vannak metszéspontjaik egymással. Bár egy Venn-diagramon ezek a metszetek jobban ábrázolhatók lennének, mi ezúttal szövegben mutatjuk be ezeket: két írás a római katolikus egyházhoz köthető, kettő köthető a huszadik századi magyar emigrációhoz, kettő pedig a magyarországi államszocilista időszak mindennapjaihoz.
Az időrendet követve Csóka Géza (közművelődési referens, Magyar Nemzeti Levéltár Közművelődési és Közönségkapcsolati Főosztály) forrásismertetése az első. Idén ünnepeljük Neumann János születésének 120. évfordulóját, a szerző pedig ennek okán mutatja be a tudós és Pelényi János levelezését. Neumann ugyanis arra törekedett, hogy Magyarország akkori washingtoni követét meghívja Princetonba egy előadás erejére.
Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) forrásismertetésének origója a második világháború magyarországi harcai, amelyek nagy változást hoztak Csémpuszta életébe. A helyi káplánlak birtoklásáért folytatott hosszas küzdelem bemutatása nemcsak egy lokális problémát tár fel, hanem azt is, hogy milyen volt a korabeli államhatalom viszonya a katolikus egyházzal.
Csémpuszta lakóira is kiható politikai döntés volt a Rákosi-korszakban bevezetett kötelező beszolgáltatás, amelyet hibái miatt már 1952-ben korrigálni igyekeztek a következő évekre nézve. Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) a begyűjtési rendszer reformjának egyik tervezetét mutatja be írásában.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) a Mindszenty Józseffel egyeztető Zágon József és a Vatikán diplomáciai szolgálatában működő Kada Lajos levelezését mutatja be. Terjedelmi okokból forrásismertetését két részre bontva jelentetjük meg. A mostani, első közlésben olyan levelek olvashatók, amelyek Zágon Mindszentyvel való viszonyát világítják meg.
Idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. március 7.
Miklós Dániel
Főszerkesztő