A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

Források

Feljegyzés az MDP KV Szervező Bizottsága részére  

Híradástechnikai Központ                                                       Budapest, 1948. október 19.
Budapest, VI., Eötvös utca 11/a

Feljegyzés

a Magyar Dolgozók Pártja Szervező Bizottsága részére

•1.)    Vezetékes rádió kérdése

Ez év kora nyarán a rádió bizottság vizsgálat tárgyává tette azt, hogy az országos rádiózás kérdése vezetékes rádióval vagy máskép[p]en oldassék-e meg. Szilágyi Pál elvtárs ebben az ügyben Lengyelországban is járt tanulmányúton. Augusztus 6-án kelt,

elvtárshoz intézett levelében közölte velünk, hogy a rádió bizottság a vezetékes rádiót túlságosan költséges volta miatt elvetette és helyette a rádió bizottság technikai albizottsága által javasolt olcsó (kb. 350 Ft), és csak Budapest I. és II. vételére kiképzett rádiókészüléket fogadta el és utasítást adott annak mielőbbi kidolgozására, ami meg is történt. Ezek után f. hó 18-án Bebrits [Lajos] államtitkár elvtárs Gerő Ernő elvtárs utasítására Katona[Antal] elvtársnál, a Magyar Posta vezérigazgatójánál sürgette a vezetékes rádió kérdését és közölte, hogy a rádió bizottság határozatáról Gerő elvtársnak nincs tudomása.

A dolognak utána néztem, és megállapítottam, hogy a szervező bizottság aug[usztus] 18-iki ülésén

Losonczi elvtárs levelében említést tett arról, hogy a rádió bizottság a vezetékes rádiót elvetette, a szervező bizottsági határozatba azonban ez nem került bele. Kérem tehát az Elvtársakat arra, hogy Losonczi elvtárs hivatkozott aug[usztus] 18-iki levele alapján a vezetékes rádió kérdését vitassa meg és ebben az ügyben is hozzon a rádió bizottsággal konformis határozatot.

A teljesség kedvéért összefoglalom azokat a szempontokat, melyek miatt a rádió bizottság a vezetékes rádió ötletét elvetette:
•a)      minden egyes községben vagy városban egy vagy több, nagy inveszticiót jelentő központi erősítőre volna szükség;
•b)      a központi erősítőkhöz megfelelő állandó kezelő személyzetre van szükség, amely e célra nem jól használható ki és munkaidejük legnagyobb részben készenléttel, kisebb részben service-munkákkal telik el;
•c)      külön gondot jelent a szükséges kábelhálózat létesítése. A meglévő erősáramú hálózatot erre a célra érthetően nem lehet felhasználni. Felmerült az a gondolat is, hogy a meglévő telefonhálózatot használjuk fel. Eltekintve attól, hogy erre csak olyan házakban kerülhet a sor, ahova a telefon be van vezetve (tehát a falu általában eleve kiesik), ellene szól az a körülmény is, hogy a telefonhálózat megfelelő minőségű műsor-átvitelt nem tesz lehetővé, minthogy csak beszéd, nem pedig zene átvitelére van méretezve;
•d)      új vezetékek fektetése már csak azért sem lehetséges, mert a szükséges vörösréz-mennyiség nem áll rendelkezésre;
•e)      a hozzávaló lakóhelyiségekben felszerelt vevőkészülékek ára majdnem ugyanannyi, mint a kidolgozott és a szervező bizottság által is elfogadott, csak Budapest I. és II. vételére alkalmas vevőkészülékek ára.

Összefoglalva tehát: Magyarország aránylag kis területe a most meginduló lakihegyi és előreláthatólag a jövő év májusában üzembe kerülő szolnoki nagyadóval, valamint a jelenleg működő 4 relé-állomással annyira sűrűn beszórható, hogy a vezetékes rádióra a magyar viszonyok között nincsen szükség, és bevezetése az egyszerű népvevőhöz képest lényeges költségtöbbletet jelentene.

•2.)    Népszuper

Június hó közepe táján Szilágyi Pál elvtárs, aki akkor a Magyar Rádió vezérigazgatója volt, közölte Gerő István elvtárssal és velem a Pártnak azt a szándékát, hogy a már akkor kiadott

vonatkozó 20 000 drb-os megrendelést sztorníroztatni kívánja. A magunk részéről felhívtuk Szilágyi elvtárs figyelmét arra, hogy abban az időpontban a gyártás-előkészítés, anyagvételezés, stb. már teljes mértékben befejeződött, sőt maga a gyártás is megkezdődött. Közöltük azt, hogy a megrendelést ugyan vissza lehet vonni, de akkor felmerül a kérdés, hogy az ezzel kapcsolatosan előálló anyagi károsodást ki viseli. Kifejezést adtunk annak a véleményünknek, hogy az államosítás utáni feszült pénzügyi helyzetben nem látjuk helyesnek ezt a megoldást, hanem inkább azt kellene csinálni, hogy a készülék elosztását megfelelően szervezzük meg és gondoskodunk arról, hogy a készülékek megbízható kezekbe (élmunkások, stb.) kerüljenek. Utóbb Szilágyi e[lv]t[árs] közölte velünk, hogy a rádió bizottság - és feltételezem, hogy a szervező bizottság is - álláspontunkat helyesnek fogadta el, és a gyártást folytathatjuk.

Ezek után f. hó 13-án Gerő István elvtárshoz intézett levélben a Szervező Bizottság titkársága közli az Sz. B. 48/1170 sz. határozatát, amely szerint „a SZ. B. megbízza Losonczi elvtársat, járjon el oly irányban, hogy a Posta által rendelt 20 000 Európa-vevő készülék gyártását szüntessék be."

Érthető módon ez a határozat meglepetésszerűen ért, mert hiszen idáig úgy tudtuk, hogy a 20 000 készülék gyártása befejezhető. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 20 000 készülékből a feljegyzés aláírásának időpontjáig 4450 készülék van készen. Az anyagbeszerzés a gyártó üzemek részéről teljes egészében megtörtént. A regie-költségek zöme akkor is fennmaradna, ha a gyártást a mai nappal leállítanánk. A feleslegesen beszerzett anyagok miatt - figyelembe véve azt is, hogy azok egy része más készülékek céljaira is felhasználható - kb. 2,5 millió forint veszteséget jelentene. Meg kell mondani még azt is, hogy az üzemek a népszupert 5 hónapos tervükbe felvették és azok leállítása a termelésben kereken 9.4 millió forint termelési érték-, illetve forgalom-csökkenést eredményeznének, amit az üzemek képtelenek elviselni. Arra kérem tehát az elvtársakat, hogy a népszuperre vonatkozó eredeti határozatukat változatlanul tartsák fenn.

                                                                       Dr. Tarján Róbert [?]

***

A Szervező Bizottság 1948. augusztus 17-i ülésének határozatának vonatkozó része.

Különféle

[...] Az Sz. B. úgy határoz, hogy az elkészült 1500 közületi rádiót úgy osszák szét, hogy abból 750 db-t vidéki pártszervezeteknek, gépállomásoknak és szövetkezeteknek, 750 db-t pedig vidéki iskoláknak juttassanak.

Az Sz. B. megbízza a rádió bizottságot, hogy a jövőben gyártandó évi 200 000 népvevő, illetve közületi rádió-készülék gyártására kidolgozott tervüket az 1500 db közületi vevőkészülékre vonatkozó javaslatukkal együtt - terjesszék az Állampolitikai Osztály Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága elé.

A Sz. B. megbízza Losonczy elvtársat, járjon el oly irányban, hogy a Posta által rendelt 20 000 Európa-vevő készülék gyártását szüntessék be.

A Sz. B. a rádió-clubok szervezésére vonatkozó javaslatot azzal fogadja el, hogy az elnevezése rádió hallgatók köre legyen. [...]

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 55. cs. 18. ő. e. (Magyar Országos Levéltár Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Szervező Bizottság) A közölt feljegyzés - több más levéllel, széljegyzettel együtt - a Szervező Bizottság augusztus 17-i ülésének anyagai között található.
Losonczy Géza feljegyzésben említett -  augusztus 12-i keltezésű - levele ugyanitt van.

Ezen a napon történt március 31.

1909

A Titanic gőzhajót elkezdik építeni az írországi Belfastban.Tovább

1940

Horthy Miklós kormányzó fiát, Horthy Istvánt kinevezik a MÁV elnökévé.Tovább

1957

A MAFISZ megszüntette működését. Erről 29-én értesítették a megyéket.Tovább

1970

12 év Föld körüli keringés után a Csendes-óceánba csapódik az USA első műholdja, az Explorer–1Tovább

1987

A Szovjetunióban fellövik a Mir űrállomás csillagászati modulját, a Kvant–1-et.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő