Iratmegsemmisítés a Munkásőrség felszámolása idején

Ezeknek a hónapoknak kedvelt sajtótémája volt az iratok megsemmisítéséről felszálló valós és valótlan hírek áradata. Éppúgy lehetett olvasni a Párttörténeti Intézet egyik harmadik emeleti - egyébként üres - szobájában lévő iratok sorsáról, mint a Köztársaság téri pártház nem bizonyított iratdarálójáról vagy a BM papírmegsemmisítő „gyáráról." Nem kívánunk ezeknek a sajtócikkeknek a valóságtartalmával foglalkozni, de az tény, hogy a Munkásőrséget sem kerülte el a félelemmel is összefüggő iratpusztítás.

Október 24-én délelőtt, a felszámolásban résztvevő minisztériumok, intézmények vezetői kormánybiztosi egyeztető ülésen vitatták meg az elkövetkező hónapok

. Markovics Ferenc kormánybiztos áttekintő bevezetőjében kitért a MŐR iratok sorsára is. Láthatóan ekkor még nem volt végleges koncepció, s csupán azt kérte, készüljön javaslat arról, hogy mit semmisítsenek meg, s mi kerüljön levéltárba. Az ülésen Dósa István bejelentette a Felszámoló Bizottságon belül az egyes területek felelőseit, azaz az albizottsági vezetőket, eszerint „Kahulits [Lászlóné]elvtársnő az okmányainkat fogja rendezni. Selejtezés, archiválás stb.)" A kijelentésből kiérezni, hogy nem ezt a területet tartotta a Felszámoló Bizottság vezetője a legfontosabbnak.

A Felszámoló Bizottság október 27-ei

Borzák Lajos vetette fel, hogy kérdésként hangzott el, mi legyen az állomány személyi kartonjaival „Elégetni? Megsemmisíteni?" Borzák nem javasolta ezt a megoldást, hanem „Tegye el minden elvtárs dokumentumként." A jogi kérdésekkel foglalkozó albizottság vezetője Perényi György nem értett egyet a szétosztással, hanem archiválásukat támogatta, hiszen a „munkásőr meg fogja kapni a szolgálati igazolványát emlékül." Kahulits Lászlóné ezzel kapcsolatban jelezte, hogy a Párttörténeti Intézettől is megkeresték - név szerint említve - a felelőst (a pártarchívum vezetőjét) az iratanyagokkal kapcsolatban: „Mindent tisztázunk, hogy mi a teendőnk ezekkel az iratokkal." Egyúttal kijelentette, anélkül, hogy pontosabban utalt volna rá, „az iratanyagokat folyamatosan veszik át" a különböző munkásőr szervektől.

Fehér Béla, a bizottság helyettes vezetője, szintén a személyi kartonok archiválása mellett állt ki. Ferenczy Ferenc utalva arra, ami egyébként a bizottság tagjai előtt is ismert volt, hogy a káderanyagok két - „a" és „b" - példányban készültek, ezért a megyéknél levő „b" anyagokat meg lehetne semmisíteni, de az „a" példányt meg kell őrizni. Dósa István végül ez utóbbi megoldás mellett döntött, míg a szolgálati igazolványok maradhattak a munkásőröknél.

A felszámolást végzők érzékelhetően napokon keresztül haboztak, nem született döntés, aminek „eredményeként" a társadalmi állomány papíralapú személyi anyagait Budapesten, Nógrád, Győr-Sopron és Vas megyékben „volt elöljáróik önkényesen megsemmisítették" még októberben, így azok nem kerültek

. (Lásd az 1/a. számú forrást!) Az állítás alátámasztására közöljük az október végén készített kapuvári és a csornai megsemmisítési jegyzőkönyvet, aminek a szövege is arra utal, hogy a központ lemaradt, hiszen ekkor még semmilyen írásos irányelvet nem adtak ki. (Lásd az 1/b-c. számú forrást!)

Dósa István fenti állásfoglalása a személyi anyagok területén is csak részleges volt, ugyanakkor a Bizottság közvetlen területén is működött a papírmegsemmisítés, amit az október 30-ai értekezleten Kahulitsné rövid közbeszólása bizonyított: „igen nagy mennyiségű 'M' irat van. Ennek rendezéséhez, mint eddig, kérem,

[Károly] elvtársék segítségét. November 8-án az Újpesti Papírgyárba lehet menni selejtezni. Egy gépkocsi kell reggel 6 órára" E kijelentés egyúttal azt is jelenti, hogy a különböző zászlóaljaknál lévő harckészültségi, riadóterv stb. iratok egy részét megsemmisítették, anélkül, hogy a HM megfelelő őrzőhelyeire vitték volna, s azt követően került volna a megfelelő eljárásrend szerinti selejtezésre. Vélhetően a hozzászóló nem a központi anyagokról beszélt, mert a november 15-ei kormánybiztosi egyeztető ülésen Borsits László vezérkari főnök-helyettes arról számolt be, hogy „a Munkásőrség által készített harckészültségi és mozgósítási okmányok bevonása szintén végrehajtva." Más szóval a Munkásőrség 'M', azaz háborús készültség esetére készített alkalmazási terve a Magyar Néphadsereg őrzésébe került. „Tehát nálunk vannak. Az 'M' lebiztosítás meghagyás, megszüntetését végrehajtottuk, a behívó és előállító parancsokat kiutaló határozatokat ."

Visszatérve november elejére, a 2-ai felszámolási

még egyértelműen azt igazolta, hogy a hónap elején folyamatos volt a papírmegsemmisítés. Az egyik résztvevő gépkocsit igényelt, amivel zúzdába lehet vinni az anyagokat. Közben persze kijelentette, hogy „az ügykezelés munkája rendben, folyamatosan zajlik, de a gond a szállítás körül van. Ez az elszállítandó mennyiség több tonnát tesz ki." Kahulits Lászlóné ugyancsak arra utalt, hogy a papírmennyiség nagyon sok, s segítséget kért a munka elvégzésére. Sajnos az nem állapítható meg, hogy milyen jellegű iratokról volt szó. Bíráló kijelentése arról a „negatív jelenségről," hogy „egyes helyeken, a pártbizottságokkal egy helyen működő egységeknél a pártbizottságok munkatársai egyszerűen kidobják a munkásőrség anyagait," azt sejteti, hogy a megsemmisítésre ítélt papírmennyiség nagyobb része üres blankettákat, kitöltetlen íveket jelentett.

Az ülésen ugyanakkor elhangzott a felszámolás egészére vonatkoztatva, hogy „nagyon kell vigyázni a szakszerűségre és törvényességre." A hozzászóló Ferenczy Ferenc emellett hangsúlyozta, hogy a személyi anyagok „b" példányai „hiánytalanul pontosak legyenek," ami jelezte, hogy változott a korábbi álláspont, és a személyi kartonok megyéknél lévő példányait is meg kívánták őrizni. Ekkorra azonban több helyütt - mint fentebb írtuk - már megtörtént az iratok elégetése.