Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

A kórházak átköltöztetése  

a)

A koreai magyar követség 1953. augusztus 10-én kelt jelentése  

SZIGORÚAN TITKOS !

Másolat
Tárgy: Kórházak áthelyezésének kérdése

Jelentem, hogy augusztus 10-én déli 14 órakor Nam Ir külügyminiszter elvtárs magához hívatta a szovjet ügyvivőt, román nagykövetet, engem, valamint a cseh és lengyel ügyvivőket. Nam Ir elvtárs a következőket mondotta:

Azért hívattam az elvtársakat, hogy Kim Ir Szen elvtárs megbízásából a következőket adjam át Önöknek.

A baráti országok egészségügyi csoportjai, kórházai a háború folyamán igen komoly segítséget nyújtottak a koreai népnek. A baráti országok segítsége nélkül nem érhettük volna el a győzelmet az ellenség felett. Nagyon hálásak vagyunk ezért a segítségért. Most, hogy a háború befejeztével az egész ország romokban hever, valamint azért, hogy sem elegendő egészségügyi kádereink, sem kórházaink nincsenek, a koreai kormánynak az a kívánsága, hogy a kórházaink az újjáépítési időszakban is maradjanak itt Koreában. Nam Ir elvtárs arra kérte a jelenlévőket, hogy ezen kérésüket adjuk át kormányainknak. Majd így folytatta: a jelenleg Hicson környékére centralizált kórházakat tartományok szerint decentralizálni kívánják, ahol egyben a polgári lakosságnak is segítséget tudnak nyújtani. A szovjet kórházat Phenjanba, lengyelt Hamhinba, csehekét Szejenbe, miénket Kangeba vagy Szorivonba, a románokét pedig - mivel azt az utóbbi időben kiválóan felépítették - csak későbbiek folyamán helyezik át Dél-Phenjan tartományba. Kórházainkat egyenként 400-400 férőhelyre tervezik. Nam Ir elvtárs néhány szakterületet sorolt fel azzal, hogy a jövőben ilyen orvosokra feltétlen szükségük van, amelyet közvetlen ott nem egészen értettem. Ezt a legközelebb jelezni fogom. Ezután megkérdeztem, hogy mikorra tervezik a kórházak áthelyezését. Ez azért érdekel - mondottam -, hogy kórházunk a jelenlegi helyén nagyon nehéz körülmények között dolgozik. Majd arra kértem őt, hogy jelöljék meg mindjárt pontosan, hogy hol lesz a mi kórházunk újabb elhelyezési körlete, mert meg kell azt azonnal szemlélnünk. Nam Ir elvtárs azt válaszolta, hogy ha meglesz a magyar és egyéb kormányok hozzájárulása, akkor a pontos helyét is megjelölik azonnal. Egyébként felhívta a figyelmünket, hogy az újonnan megjelölt helyeken semmiféle épületek nincsenek.

A cseh ügyvivő elvtárs nyomban közölte a külügyminiszterrel, hogy a kórház tovább marad az újjáépítés időszakára is. Ezután a lengyel ügyvivő megkérdezte, hogy mégis mennyi időre számítanak kórházaink továbbmaradására. Nam Ir elvtárs azt felelte, hogy ez mitőlünk függ. Mentől tovább, annál jobb - mondotta.

Ezután a román nagykövet azt mondotta, hogy részünkről máris meg lehet kezdeni az építkezést az új helyen, mert tíz vagon épületanyag, főleg deszka áll rendelkezésünkre, amit ezek szerint már nem a régi, hanem az új helyen fognak felállítani. Hét szakemberünk is a rendelkezésükre áll, akik az épületeket felállítják - mondotta. Ugyanilyen jó helyzetben vannak a cseh elvtársak is. Ezért a cseh ügyvivő is kifejezte ez irányú készségét, mondván, hogy mielőbb ők is megkezdik az építkezést. Több vagon anyag áll rendelkezésükre, amelyet a jelenlegi helyen akartak felállítani.

Nam Ir elvtárs nagyon örült, hogy a román és cseh elvtársak máris rendelkeznek épületanyaggal, és azt mondotta, hogy még a tél előtt szeretnék áthelyezni a kórházakat. Így tehát máris elérkezett az idő, hogy cselekedjünk e kérdésben. Nam Ir elvtárs szavaiból kiérezni azt, hogy ők nem tudnak egyelőre segíteni. Ezért kérem alaposan megvizsgálni, és a legrövidebb időn belül kedvezően dönteni a kérdésben. Helyes lesz, ha még napokat sem mulasztunk, annál is inkább, mert kórházunkat végre rendbe kell hozni az építkezés terén. Még így is - bármennyire is sietni fogunk - a többiek ismét mérföldekkel megelőznek bennünket. Kérem, hogy illetékesek megfelelő szakemberekkel mielőbb tárgyalják meg, hogy a 400 férőhelyes kórházhoz, milyen méretű és hány fabarakkra van szükség. Ezeket azonnal meg kell rendelni. Kérem figyelemmel lenni úgy az épületek számát, mint különböző felszerelését illetően, hogy azok tágasak és minden szempontból kényelmesek legyenek. Erre vonatkozólag a legközelebbi napokban mi is megtesszük a javaslatainkat. Az épületanyagokat úgy kell beszerezni, hogy azok legkésőbb október közepére kiérkezzenek, hogy a komolyabb hidegek beköszöntése előtt még felállíthassuk azokat. A fabarakkok összeállításához értő szakembereket is kérek feltétlen küldeni.

                                                                       Pásztor Károly s.k.
                                                                       rk. követ

MOL XIX-C-2-y-00231/8-1953. 3. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Visszaminősített TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt másolat.

b)

Távol-keleti osztály                                          SZIGORÚAN TITKOS
Bakai Teréz előadó                                         Készült 3 pld.
                                                                            Berei min.h.et.           

Tárgy: A Rákosi-kórház ügye

Nam Ir elvtárs augusztus 10-én Kim Ir Szen elvtárs nevében kérte, hogy a kórházat az újjáépítési időszakban is hagyjuk Koreában. A kórházat 400 főre tervezik. A kórházakat decentralizálják. Kérte, hogy a kórházakat lássák el belgyógyásszal, tüdőgyógyásszal vagy tüdősebésszel, bőr- és nemi szakorvossal, orr, fül, gége és torok szakorvossal, valamint gyermek szakorvossal.

Szeptember 13-án az egészségügyi miniszter közölte Pásztor elvtárssal, hogy a kórházat októberben költöztetik át egyenlőre két helyre, kb. 200-220 férőhellyel. A miniszter 2000 m2 üveget, 2000 m2 kátránypapírt, egy tonna szöget és 90 kályhát kért. Ezt Kínában szerzik be itthoni engedély alapján. Akkor a költözködésre és az említett anyagok beszerzésére 200 millió juant kértek, amit itthoni szervek engedélyeztek is.

Szeptember 23-án Pásztor et. megtekintette a kórház helyét az egészségügyi miniszterrel. Abban állapodtak meg, hogy egyelőre egy helyre költöztetik a kórházat, ahol házak is vannak. Az új csoportnak a szorivoni kórházat állítják be. A követség kieszközölte, hogy a kórház csak egy helyen fog dolgozni és az alapanyagot is elvihetik.

Ezzel egy időben közölte Pásztor elvtárs, hogy a miniszter két kórház építésében kér jelenleg segítséget, hivatkozva arra, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia már felajánlották, hogy egy-egy új kórházat is építenek és berendeznek. Pásztor elvtárs arra következtet, hogy ezt tőlünk is elvárják.

Követ Elvtárs azt is közölte, hogy a kórháznak az új helyen október végén már dolgoznia kell, ezért nélkülözhetetlen anyagokra szükséges 400 millió, újjáépítésre újabb 200 millió juan. A többi kórházak így is felülmúltak bennünket.

A kórház személyi állományának feltöltéséhez azonnal kérnek tizenhat egészségügyi dolgozót (orvosok, ápolók stb.).

Meg kell jegyezni, hogy a rejtjeltáviratokban Pásztor elvtárs nem indokolja meg, milyen kérés alapján és milyen célból szükségesek bizonyos anyagok. Az sem világos, hogy a nyílt táviratban kért dolgok miért szükségesek. Valószínű, hogy bővíteni akarják a kórházat egyes osztályokkal. Ehhez azonban tudomásom szerint hozzájárulás még nem ment ki.

Javasolom más úton közölni Pásztor elvtárssal, hogy tájékoztasson pontosan bennünket, hogy a kórház átköltöztetésének kérdése hogy áll, milyen tervek vannak koreai részről, a kért újabb 600 millió juan mire szükséges, és hogy a táviratban kért dolgokat minek alapján és mire kérik. Javasolom még egyszer közölni a kórház áthelyezésével kapcsolatos álláspontunkat is. (Nem ismerem pontosan az utasítást.)

Megjegyzem, hogy a távirati kéréseket az Egészségügyi Minisztériumnak továbbítottuk. (A követségi táviratok sokszor zavarosak.)

Mell.: 1 db

Budapest, 1953. szeptember 28.

MOL XIX-J-1-j-Korea-001637-13/g-1953. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt másolat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 22.

1980

Az Irán és Irak közötti határháború országos háborúvá fajul.Tovább

1992

Az ENSZ kizárja Jugoszláviát a boszniai eseményekben vállalt szerepe miatt.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő