Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

A kórházak átköltöztetése  

a)

A koreai magyar követség 1953. augusztus 10-én kelt jelentése  

SZIGORÚAN TITKOS !

Másolat
Tárgy: Kórházak áthelyezésének kérdése

Jelentem, hogy augusztus 10-én déli 14 órakor Nam Ir külügyminiszter elvtárs magához hívatta a szovjet ügyvivőt, román nagykövetet, engem, valamint a cseh és lengyel ügyvivőket. Nam Ir elvtárs a következőket mondotta:

Azért hívattam az elvtársakat, hogy Kim Ir Szen elvtárs megbízásából a következőket adjam át Önöknek.

A baráti országok egészségügyi csoportjai, kórházai a háború folyamán igen komoly segítséget nyújtottak a koreai népnek. A baráti országok segítsége nélkül nem érhettük volna el a győzelmet az ellenség felett. Nagyon hálásak vagyunk ezért a segítségért. Most, hogy a háború befejeztével az egész ország romokban hever, valamint azért, hogy sem elegendő egészségügyi kádereink, sem kórházaink nincsenek, a koreai kormánynak az a kívánsága, hogy a kórházaink az újjáépítési időszakban is maradjanak itt Koreában. Nam Ir elvtárs arra kérte a jelenlévőket, hogy ezen kérésüket adjuk át kormányainknak. Majd így folytatta: a jelenleg Hicson környékére centralizált kórházakat tartományok szerint decentralizálni kívánják, ahol egyben a polgári lakosságnak is segítséget tudnak nyújtani. A szovjet kórházat Phenjanba, lengyelt Hamhinba, csehekét Szejenbe, miénket Kangeba vagy Szorivonba, a románokét pedig - mivel azt az utóbbi időben kiválóan felépítették - csak későbbiek folyamán helyezik át Dél-Phenjan tartományba. Kórházainkat egyenként 400-400 férőhelyre tervezik. Nam Ir elvtárs néhány szakterületet sorolt fel azzal, hogy a jövőben ilyen orvosokra feltétlen szükségük van, amelyet közvetlen ott nem egészen értettem. Ezt a legközelebb jelezni fogom. Ezután megkérdeztem, hogy mikorra tervezik a kórházak áthelyezését. Ez azért érdekel - mondottam -, hogy kórházunk a jelenlegi helyén nagyon nehéz körülmények között dolgozik. Majd arra kértem őt, hogy jelöljék meg mindjárt pontosan, hogy hol lesz a mi kórházunk újabb elhelyezési körlete, mert meg kell azt azonnal szemlélnünk. Nam Ir elvtárs azt válaszolta, hogy ha meglesz a magyar és egyéb kormányok hozzájárulása, akkor a pontos helyét is megjelölik azonnal. Egyébként felhívta a figyelmünket, hogy az újonnan megjelölt helyeken semmiféle épületek nincsenek.

A cseh ügyvivő elvtárs nyomban közölte a külügyminiszterrel, hogy a kórház tovább marad az újjáépítés időszakára is. Ezután a lengyel ügyvivő megkérdezte, hogy mégis mennyi időre számítanak kórházaink továbbmaradására. Nam Ir elvtárs azt felelte, hogy ez mitőlünk függ. Mentől tovább, annál jobb - mondotta.

Ezután a román nagykövet azt mondotta, hogy részünkről máris meg lehet kezdeni az építkezést az új helyen, mert tíz vagon épületanyag, főleg deszka áll rendelkezésünkre, amit ezek szerint már nem a régi, hanem az új helyen fognak felállítani. Hét szakemberünk is a rendelkezésükre áll, akik az épületeket felállítják - mondotta. Ugyanilyen jó helyzetben vannak a cseh elvtársak is. Ezért a cseh ügyvivő is kifejezte ez irányú készségét, mondván, hogy mielőbb ők is megkezdik az építkezést. Több vagon anyag áll rendelkezésükre, amelyet a jelenlegi helyen akartak felállítani.

Nam Ir elvtárs nagyon örült, hogy a román és cseh elvtársak máris rendelkeznek épületanyaggal, és azt mondotta, hogy még a tél előtt szeretnék áthelyezni a kórházakat. Így tehát máris elérkezett az idő, hogy cselekedjünk e kérdésben. Nam Ir elvtárs szavaiból kiérezni azt, hogy ők nem tudnak egyelőre segíteni. Ezért kérem alaposan megvizsgálni, és a legrövidebb időn belül kedvezően dönteni a kérdésben. Helyes lesz, ha még napokat sem mulasztunk, annál is inkább, mert kórházunkat végre rendbe kell hozni az építkezés terén. Még így is - bármennyire is sietni fogunk - a többiek ismét mérföldekkel megelőznek bennünket. Kérem, hogy illetékesek megfelelő szakemberekkel mielőbb tárgyalják meg, hogy a 400 férőhelyes kórházhoz, milyen méretű és hány fabarakkra van szükség. Ezeket azonnal meg kell rendelni. Kérem figyelemmel lenni úgy az épületek számát, mint különböző felszerelését illetően, hogy azok tágasak és minden szempontból kényelmesek legyenek. Erre vonatkozólag a legközelebbi napokban mi is megtesszük a javaslatainkat. Az épületanyagokat úgy kell beszerezni, hogy azok legkésőbb október közepére kiérkezzenek, hogy a komolyabb hidegek beköszöntése előtt még felállíthassuk azokat. A fabarakkok összeállításához értő szakembereket is kérek feltétlen küldeni.

                                                                       Pásztor Károly s.k.
                                                                       rk. követ

MOL XIX-C-2-y-00231/8-1953. 3. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Visszaminősített TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt másolat.

b)

Távol-keleti osztály                                          SZIGORÚAN TITKOS
Bakai Teréz előadó                                         Készült 3 pld.
                                                                            Berei min.h.et.           

Tárgy: A Rákosi-kórház ügye

Nam Ir elvtárs augusztus 10-én Kim Ir Szen elvtárs nevében kérte, hogy a kórházat az újjáépítési időszakban is hagyjuk Koreában. A kórházat 400 főre tervezik. A kórházakat decentralizálják. Kérte, hogy a kórházakat lássák el belgyógyásszal, tüdőgyógyásszal vagy tüdősebésszel, bőr- és nemi szakorvossal, orr, fül, gége és torok szakorvossal, valamint gyermek szakorvossal.

Szeptember 13-án az egészségügyi miniszter közölte Pásztor elvtárssal, hogy a kórházat októberben költöztetik át egyenlőre két helyre, kb. 200-220 férőhellyel. A miniszter 2000 m2 üveget, 2000 m2 kátránypapírt, egy tonna szöget és 90 kályhát kért. Ezt Kínában szerzik be itthoni engedély alapján. Akkor a költözködésre és az említett anyagok beszerzésére 200 millió juant kértek, amit itthoni szervek engedélyeztek is.

Szeptember 23-án Pásztor et. megtekintette a kórház helyét az egészségügyi miniszterrel. Abban állapodtak meg, hogy egyelőre egy helyre költöztetik a kórházat, ahol házak is vannak. Az új csoportnak a szorivoni kórházat állítják be. A követség kieszközölte, hogy a kórház csak egy helyen fog dolgozni és az alapanyagot is elvihetik.

Ezzel egy időben közölte Pásztor elvtárs, hogy a miniszter két kórház építésében kér jelenleg segítséget, hivatkozva arra, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia már felajánlották, hogy egy-egy új kórházat is építenek és berendeznek. Pásztor elvtárs arra következtet, hogy ezt tőlünk is elvárják.

Követ Elvtárs azt is közölte, hogy a kórháznak az új helyen október végén már dolgoznia kell, ezért nélkülözhetetlen anyagokra szükséges 400 millió, újjáépítésre újabb 200 millió juan. A többi kórházak így is felülmúltak bennünket.

A kórház személyi állományának feltöltéséhez azonnal kérnek tizenhat egészségügyi dolgozót (orvosok, ápolók stb.).

Meg kell jegyezni, hogy a rejtjeltáviratokban Pásztor elvtárs nem indokolja meg, milyen kérés alapján és milyen célból szükségesek bizonyos anyagok. Az sem világos, hogy a nyílt táviratban kért dolgok miért szükségesek. Valószínű, hogy bővíteni akarják a kórházat egyes osztályokkal. Ehhez azonban tudomásom szerint hozzájárulás még nem ment ki.

Javasolom más úton közölni Pásztor elvtárssal, hogy tájékoztasson pontosan bennünket, hogy a kórház átköltöztetésének kérdése hogy áll, milyen tervek vannak koreai részről, a kért újabb 600 millió juan mire szükséges, és hogy a táviratban kért dolgokat minek alapján és mire kérik. Javasolom még egyszer közölni a kórház áthelyezésével kapcsolatos álláspontunkat is. (Nem ismerem pontosan az utasítást.)

Megjegyzem, hogy a távirati kéréseket az Egészségügyi Minisztériumnak továbbítottuk. (A követségi táviratok sokszor zavarosak.)

Mell.: 1 db

Budapest, 1953. szeptember 28.

MOL XIX-J-1-j-Korea-001637-13/g-1953. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt másolat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő