Pillanatfelvétel az első országos népszavazásról

1989. november 26.

„ISMERETLEN MÉLY FÉRFI HANG az alábbi bejelentést tette: »Húsz perc múlva hagyják el az iskolát, mert bomba fog robbanni« – majd a beszélgetést megszakította. A bejelentést R. L. 56 éves, portás, IX., A. u. 12. fszt. 84. szám alatti lakos vette. Az iskola földszinti helyiségeiben a 47-es és 48-as választó-kerület kapott helyet. A szavazás 18.10 h-kor rendben befejeződött.”

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet közvélemény kutatása a munkahelyi pártszervezetek sorsáról

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. szeptember 26. és október 6. között vizsgálatot végzett az ország felnőtt lakosságát reprezentáló 1000 fős mintán. A feltett kérdések némelyike a munkahelyi pártszervezetek sorsával foglalkozott.

Budapest, 1989. november

Éles ellentétek és nagyfokú bizalmatlanság jellemezték a politikai egyeztető tárgyalásokon, majd a parlamentben folytatott vitát a munkahelyi pártszervezetek sorsáról. Ebben a kérdésben nemcsak az ellenzék és az MSZMP véleménye tért el egymástól, hanem az MSZMP tagjainak nézetei is különböztek, sőt a közvélemény is megosztott volt e tekintetben. Felmérésünket az MSZMP-kongresszus, valamint az október közepén megtartott országgyűlés előtt készítettük, amikor még bizonytalan volt a vita kimenetele. Azóta a parlament már állást foglalt ez ügyben: valamennyi munkahelyen megtiltotta a pártszervezetek működését, s meghatározta a munkahelyi MSZMP-alapszervezetek feloszlatásának határidejét.

A kérdezettek több mint kétharmada egyértelműen ellenzi mindenfajta párt munkahelyi műkö-dését. Egyötödük tartaná jónak ennek ellenkezőjét, s 4 százaléknyian a kérdés megítélésében a munkahely jellegétől tennék függővé, hogy tevékenykedhetnek-e ott ilyen szervezetek. (A kérdezettek 7 százaléka nem akart vagy nem tudott válaszolni kérdésünkre.) Hasonló arányokat kaptunk, amikor különböző munkahelyfajtákat felsorolva érdeklődtünk ugyanezen kérdésről.

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy ne működhessenek pártok a(z)...
(a válaszok százalékos megoszlása)

egyetértnem ért egyetnem tud/nem akar válaszolni
bíróságokon?78139
rendőrségnél75178
iskolákban?75187
katonaságnál?74188
gyárakban, üzemekben?71218
tsz-ekben71218
tanácsokban, minisztériu-mokban?"69247

Általában véve is, a megnevezett munkahelyeken is az átlagosnál gyakrabban ellenzik a pártok működését a férfiak, a városokban élők, a közép- és felsőfokú végzettségűek, a nem diplomás szellemi foglalkozásúak, az értelmiségiek, vezetők; míg a másik nézetet inkább az alacsony iskolai végzettségűek, a segéd- és betanított munkások vallják.

A vizsgálatot megelőző hetekben nagy vihart kavart az MSZMP-nek azon döntése, hogy a munkahelyeken továbbra is legyenek szervezetei. Megkérdeztük az embereket arról, hogy szerintük miért született ez a határozat. Majdnem háromnegyedük egyetértett azzal az állítás-sal, hogy ennek oka az volt, hogy a párt „így tudja továbbra is befolyásolni a munkahelyi döntéseket" (74%) és mert „attól fél, hogy különben sokan kilépnének a pártból"(72%). Az előbbi válasz fokozottabban volt jellemző a közép- és felsőfokú végzettségűekre, a budapesti-ekre, a férfiakra, míg az utóbbit csak a felsőfokú végzettségűek, az értelmiségiek, vezetők részesítették előnyben másoknál gyakrabban. Azt a lehetséges magyarázatot, hogy az MSZMP „attól tart, hogy elveszíti befolyását az ország életére", a megkérdezettek 69 száza-léka fogadta el. Ebben az esetben is gyakrabban kaptunk igenlő válaszokat a magasan kvalifi-káltaktól és a férfiaktól. 63 százaléknyian értettek egyet azzal, hogy az MSZMP azért akarja fenntartani munkahelyi szervezeteit, mert „így képes átmenteni hatalmát". A kérdezettek alig több mint fele (54%) tartotta helytállónak azt a lehetséges indokot, hogy „csak így tudja meg-nyerni a választásokat". E két utóbbi magyarázattal az átlagosnál kevésbé értettek egyet a budapestiek, a felsőfokú végzettségűek, a fiatalok, az értelmiségiek, vezetők. (Ennek feltehe-tően az a magyarázata, hogy e társadalmi csoportok nem hittek abban, hogy az MSZMP bármiféle módon megnyerhette volna a választásokat, megőrizhette volna hatalmát.)

Az MSZMP kompromisszumként felajánlotta a többi pártnak, hogy azok is működjenek a munkahelyeken. Az emberek jelentős része azonban tart attól, hogy ha a munkahelyeken több párt működne, az konfliktus forrása lenne a dolgozók között és akadályozná a termelést. Mindkét lehetséges problémát másoknál valószínűbbnek tartották a fővárosban élők, a maga-san kvalifikáltak és a középkorúak. Azzal a feltételezéssel, hogy a munkahelyi pártszervezetek léte csak az MSZMP számára lenne előnyös, a megkérdezettek alig több mint egyharmada értett egyet, s közöttük az átlagosnál gyakrabban találunk alacsony iskolai végzettségűeket, segéd- és betanított munkásokat, férfiakat.

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy ha a munkahelyeken több párt működne, az ...
(a válaszok százalékos megoszlása)

egyetértnem ért egyetnem tud/nem akar válaszolni
ellenségeskedéshez vezetne az ott dolgozók között?78157
zavarná a termelést?77167
csak az MSZMP-nek lenne előnyös?354817

Az egyik legvitatottabb pártkérdésről tehát döntés született a parlamentben, s úgy tűnik, hogy az ott hozott határozat a lakosság nagy részének egyetértésével találkozik. A közeljövőben azonban valamennyien személyesen is véleményt nyilváníthatunk erről. Az SZDSZ által gyűj-tött, népszavazást követelő aláírások nyújtanak lehetőséget erre. A parlament úgy döntött: 1989. november 26-án kerül sor (többek között) e tárgyban a referendumra.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1349-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Mun-kaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

b.
Munkahelyi pártszervezetek

A felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
A felvétel helyszínei: Budapest, 22 vidéki város, 42 község.
A megkérdezettek száma: 1000 fő.
A válaszmegtagadók száma: 51 fő.
A kiválasztás módja: a minta kétlépcsős, arányosan rétegzett. A mintába kerülő személye-ket véletlenszerűséget biztosító matematikai-statisztikai módszerekkel választottuk ki úgy, hogy az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentálják. 
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A forrásból kihagyott rész megtalálható az elő dokumentumban."]
A parlamentben a munkahelyi pártszervezetek ügyében hozott döntés tehát a lakosság nagy részének egyetértésével találkozott. A közeljövőben azonban valamennyien személyesen is véle-ményt nyilváníthatunk erről. Az SZDSZ és a Fidesz által gyűjtött, népszavazást követelő aláírások nyújtanak lehetőséget erre. A parlament úgy határozott: 1989. november 26-án kerül sor (többek között) e tárgyban a referendumra.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-4950-1-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munka-ügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

Ezen a napon történt július 13.

1982

Irán támadást indít Irak ellen és ezzel megfordítja az Irak–iráni háború menetét.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő