A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. szeptember 26. és október 6. között vizsgálatot végzett az ország felnőtt lakosságát reprezentáló 1000 fős mintán. A feltett kérdések némelyike a munkahelyi pártszervezetek sorsával foglalkozott.

Budapest, 1989. november

Éles ellentétek és nagyfokú bizalmatlanság jellemezték a politikai egyeztető tárgyalásokon, majd a parlamentben folytatott vitát a munkahelyi pártszervezetek sorsáról. Ebben a kérdésben nemcsak az ellenzék és az MSZMP véleménye tért el egymástól, hanem az MSZMP tagjainak nézetei is különböztek, sőt a közvélemény is megosztott volt e tekintetben. Felmérésünket az MSZMP-kongresszus, valamint az október közepén megtartott országgyűlés előtt készítettük, amikor még bizonytalan volt a vita kimenetele. Azóta a parlament már állást foglalt ez ügyben: valamennyi munkahelyen megtiltotta a pártszervezetek működését, s meghatározta a munkahelyi MSZMP-alapszervezetek feloszlatásának határidejét.

A kérdezettek több mint kétharmada egyértelműen ellenzi mindenfajta párt munkahelyi műkö-dését. Egyötödük tartaná jónak ennek ellenkezőjét, s 4 százaléknyian a kérdés megítélésében a munkahely jellegétől tennék függővé, hogy tevékenykedhetnek-e ott ilyen szervezetek. (A kérdezettek 7 százaléka nem akart vagy nem tudott válaszolni kérdésünkre.) Hasonló arányokat kaptunk, amikor különböző munkahelyfajtákat felsorolva érdeklődtünk ugyanezen kérdésről.

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy ne működhessenek pártok a(z)...
(a válaszok százalékos megoszlása)

Általában véve is, a megnevezett munkahelyeken is az átlagosnál gyakrabban ellenzik a pártok működését a férfiak, a városokban élők, a közép- és felsőfokú végzettségűek, a nem diplomás szellemi foglalkozásúak, az értelmiségiek, vezetők; míg a másik nézetet inkább az alacsony iskolai végzettségűek, a segéd- és betanított munkások vallják.

A vizsgálatot megelőző hetekben nagy vihart kavart az MSZMP-nek azon döntése, hogy a munkahelyeken továbbra is legyenek szervezetei. Megkérdeztük az embereket arról, hogy szerintük miért született ez a határozat. Majdnem háromnegyedük egyetértett azzal az állítás-sal, hogy ennek oka az volt, hogy a párt „így tudja továbbra is befolyásolni a munkahelyi döntéseket" (74%) és mert „attól fél, hogy különben sokan kilépnének a pártból"(72%). Az előbbi válasz fokozottabban volt jellemző a közép- és felsőfokú végzettségűekre, a budapesti-ekre, a férfiakra, míg az utóbbit csak a felsőfokú végzettségűek, az értelmiségiek, vezetők részesítették előnyben másoknál gyakrabban. Azt a lehetséges magyarázatot, hogy az MSZMP „attól tart, hogy elveszíti befolyását az ország életére", a megkérdezettek 69 száza-léka fogadta el. Ebben az esetben is gyakrabban kaptunk igenlő válaszokat a magasan kvalifi-káltaktól és a férfiaktól. 63 százaléknyian értettek egyet azzal, hogy az MSZMP azért akarja fenntartani munkahelyi szervezeteit, mert „így képes átmenteni hatalmát". A kérdezettek alig több mint fele (54%) tartotta helytállónak azt a lehetséges indokot, hogy „csak így tudja meg-nyerni a választásokat". E két utóbbi magyarázattal az átlagosnál kevésbé értettek egyet a budapestiek, a felsőfokú végzettségűek, a fiatalok, az értelmiségiek, vezetők. (Ennek feltehe-tően az a magyarázata, hogy e társadalmi csoportok nem hittek abban, hogy az MSZMP bármiféle módon megnyerhette volna a választásokat, megőrizhette volna hatalmát.)

Az MSZMP kompromisszumként felajánlotta a többi pártnak, hogy azok is működjenek a munkahelyeken. Az emberek jelentős része azonban tart attól, hogy ha a munkahelyeken több párt működne, az konfliktus forrása lenne a dolgozók között és akadályozná a termelést. Mindkét lehetséges problémát másoknál valószínűbbnek tartották a fővárosban élők, a maga-san kvalifikáltak és a középkorúak. Azzal a feltételezéssel, hogy a munkahelyi pártszervezetek léte csak az MSZMP számára lenne előnyös, a megkérdezettek alig több mint egyharmada értett egyet, s közöttük az átlagosnál gyakrabban találunk alacsony iskolai végzettségűeket, segéd- és betanított munkásokat, férfiakat.

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy ha a munkahelyeken több párt működne, az ...
(a válaszok százalékos megoszlása)

Az egyik legvitatottabb pártkérdésről tehát döntés született a parlamentben, s úgy tűnik, hogy az ott hozott határozat a lakosság nagy részének egyetértésével találkozik. A közeljövőben azonban valamennyien személyesen is véleményt nyilváníthatunk erről. Az SZDSZ által gyűj-tött, népszavazást követelő aláírások nyújtanak lehetőséget erre. A parlament úgy döntött: 1989. november 26-án kerül sor (többek között) e tárgyban a referendumra.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1349-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Mun-kaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

b.
Munkahelyi pártszervezetek

A felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
A felvétel helyszínei: Budapest, 22 vidéki város, 42 község.
A megkérdezettek száma: 1000 fő.
A válaszmegtagadók száma: 51 fő.
A kiválasztás módja: a minta kétlépcsős, arányosan rétegzett. A mintába kerülő személye-ket véletlenszerűséget biztosító matematikai-statisztikai módszerekkel választottuk ki úgy, hogy az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentálják. 
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A forrásból kihagyott rész megtalálható az elő dokumentumban."]
A parlamentben a munkahelyi pártszervezetek ügyében hozott döntés tehát a lakosság nagy részének egyetértésével találkozott. A közeljövőben azonban valamennyien személyesen is véle-ményt nyilváníthatunk erről. Az SZDSZ és a Fidesz által gyűjtött, népszavazást követelő aláírások nyújtanak lehetőséget erre. A parlament úgy határozott: 1989. november 26-án kerül sor (többek között) e tárgyban a referendumra.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-4950-1-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munka-ügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)