Pillanatfelvétel az első országos népszavazásról

1989. november 26.

„ISMERETLEN MÉLY FÉRFI HANG az alábbi bejelentést tette: »Húsz perc múlva hagyják el az iskolát, mert bomba fog robbanni« – majd a beszélgetést megszakította. A bejelentést R. L. 56 éves, portás, IX., A. u. 12. fszt. 84. szám alatti lakos vette. Az iskola földszinti helyiségeiben a 47-es és 48-as választó-kerület kapott helyet. A szavazás 18.10 h-kor rendben befejeződött.”

Vélemények a Munkásőrségről

a.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet első felmérése a Munkásőrségről

[...]

MUNKÁSŐRSÉG

A felvétel ideje: 1989. március 30. - április 3.
A megkérdezettek száma: 300 budapesti, 100 szegedi, 100 miskolci, 200 falusi (rábapatonai, ikrényi, derecskei, hajdúsámsoni) lakos.
A minta jellege: a városok esetében életkor, nem és iskolai végzettség, a községek esetében életkor és nem szerint az adott település felnőtt lakosságának összetételét követi.

Mind az újságokból, mind pedig a különféle felméréseinkben kapott spontán megnyilatkozásokból tudjuk, hogy mostanában sokan megkérdőjelezik a Munkásőrség szükségességét.
[...]

Arra a kérdésre, hogy hasznos-e a Munkásőrség léte az országnak, megkérdezettjeink többsége tagadóan válaszolt. (Budapesten 69% szerint nem hasznos, 20% szerint hasznos és 11% adott más választ vagy nem tudott válaszolni. A vidéki városokban 69, 25 és 6, a falvakban pedig 55, 30 és 15%-osak voltak a megfelelő arányok.) A magasabb státusúak fokozottabban tagadják a Munkásőrség társadalmi hasznosságát.

A többség egyúttal azt is helyeselné, ha megszűnne a Munkásőrség. (Budapesten 69% helyeselné, 20% helytelenítené és 11% adott más feleletet vagy nem tudott válaszolni. A vidéki városokban 66, 26 és 8, a falvakban pedig 57, 26 és 17%-osak voltak a megfelelő arányok.) A magasabb státusúak, a fiatalok általában inkább a Munkásőrség megszüntetése mellett voltak.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

b.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet második kérdőíves közvélemény kutatása a Munkásőrségről

A többség helyeselné a Munkásőrség feloszlatását

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. május 23. és 28. között kérdőíves közvélemény kutatást végzett 300 budapesti, 100-100 szegedi, illetve győri, valamint 200 Nyíregyháza környéki (Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer) falusi lakos körében. A vizsgálat során - egyebek mellett - néhány, a Munkásőrséggel kapcsolatos kérdést is megfogalmaztunk.

Budapest, 1989. június 11.

Az MSZMP KB 1989. május 8-i ülésén kinyilvánította, hogy a jövőben lemond a Munkásőrség közvetlen pártirányításáról, s egyben javasolta a Minisztertanácsnak: vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a testület - esetleg módosított funkcióval - kormányirányítás alá kerüljön. E döntés hatását kívántuk felmérni akkor, amikor - alig két hónappal legutóbbi, e tárgyban folytatott kutatásunk után - ismét a lakosság véleményét kértük a Munkásőrségről.

A városokban megkérdezettek (a budapestiek 77, a két vidéki városban lakók 84%-a) úgy véli, hogy nincs szükség ma Magyarországon a Munkásőrségre. A budapestiek 14, a vidéki városlakók 9 százaléka volt ezzel ellentétes állásponton, és 9, illetve 8% volt azok aránya, akik egyéb választ adtak, vagy nem tudtak véleményt nyilvánítani. Bár a Nyíregyháza környéki falusiaknál is az a domináns vélemény (52%), hogy nincs szükség a Munkásőrségre, itt 35% azok aránya, akik szükségesnek tartják e fegyveres testületet, és 13%-nyian egyéb választ adtak, vagy megkerülték a válaszadást.

Május végén is - csakúgy, mint két hónappal ezelőtt - megkérdeztük: „Ön helyeselné, vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?" A válaszok alakulását (mindkét az 1. táblázatban foglaljuk össze).

1. táblázat

„Ön helyeselné vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?"

 

Budapest

két város*

négy község**

 

március    május

március             május

március          május

helyeselné

69             78

66                         88

57                      53

nem helyeselné

20             14

26                           6

26                      33

egyéb válasz vagy válaszhiány

11               8

8                             6

27                      14

* 1989 márciusában: Szeged, Miskolc
   1989 májusában: Szeged, Győr ** 1989 márciusában: Rábapatona, Ikrény, Derecske, Hajdúsámson
   1989 májusában: Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer

Bár a minták különbözősége miatt csak a budapesti adatok hasonlíthatók közvetlenül össze, megállapíthatjuk, hogy a városokban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására, s ez a vélemény erősödni látszik. A falvakban mérsékeltebb ez a kívánság, de a többség ott is a feloszlatás mellett „voksolt". Emellett azt is megfigyelhetjük, hogy minél iskolázottabb valaki, s minél negatívabban vélekedik a Kádár-korszak egészéről, annál kevésbé tudja elfogadni, hogy e testület továbbra is fennmaradjon. Az MSZMP tagjainak véleménye e tekintetben nem különbözött jelentősen a többi megkérdezettétől.

Eredményeink azt mutatják, hogy a KB-ülésen hozott döntés közvetlenül csak kevéssé befolyásolhatta a kérdezettek véleményalkotását, sokkal inkább a politikai közélet egyéb eseményeinek hatásáról lehet szó. Miközben ugyanis a megkérdezettek csaknem háromnegyede értesült a KB-ülés tényéről, közülük csak egy elenyésző kisebbség (Budapest: 10, városok: 16, községek: 13%) említette meg az ott tárgyalt témák között a Munkásőrséget.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

c.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet harmadik közvélemény kutatása a Munkásőrség megítéléséről

Vélemények a Munkásőrségről

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. szeptember 29-e és október 6-a között végzett vizsgálatot a Munkásőrség közvéleménybeli megítéléséről. A minta reprezentálta az ország felnőtt lakosságát.

Budapest, 1989. október

Az országgyűlés 1989. október 20-án jogutód nélkül megszüntette a Munkásőrséget. A parlamenti döntés találkozott az emberek többségének véleményével. A megelőző hónapokban több alkalommal is vizsgáltuk a Munkásőrséggel, további sorsával kapcsolatos vélekedéseket, s a kérdezettek többsége mindannyiszor a testület feloszlatása mellett foglalt állást.

1. táblázat

„Ön helyeselné vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?"
(a válaszok százalékos megoszlása településtípusonként)

 

Budapest

március május október

Vidéki városok*

március május október

Községek **

március május október

helyeselné

69           78          74

66           88         69

57            53         63

nem helyeselné

20           14          17

26             6         25

26            33         27

egyéb válasz, válaszhiány

11            8             9

8               6           6 

17            24         11

 

* 1989 márciusában: Szeged, Miskolc

1989 májusában: Szeged, Győr

1989 októberében: 22 vidéki város

**  1989 márciusában: Rábapatona, Ikrény,  Derecske, Hajdúsámson

1989 májusában: Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer

1989 októberében: 42 község

Bár a minták különbözősége miatt csak a budapesti adatok hasonlíthatók közvetlenül össze, megállapíthatjuk, hogy mindegyik településtípusban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására. Bár történtek kísérletek további fenntartására, meglevő fegyveres testületekbe való integrálására, a vélemények állandósága azt bizonyítja, hogy a lakosság többsége továbbra is annak tekinti a Munkásőrséget, ami létrehozásakor volt: párthadseregnek.

A falvakban mérsékeltebb a megszüntetés igénye, de a többség ott is a feloszlatás mellett „voksol". Emellett azt is megfigyelhetjük, hogy minél iskolázottabb valaki, minél magasabb képzettséget igénylő munkát végez és minél nagyobb településen él, annál inkább egyetért a Munkásőrség feloszlatásával.

A Munkásőrség szerepéről sokféle vélemény hangzott el az utóbbi hónapokban, ezek némelyikéről kérdeztük meg az embereket.

2. táblázat

„Ön egyetért, nem ért egyet azzal, hogy..."
(a válaszok százalékos megoszlása az országos vizsgálatban)

A felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.

A legteljesebb egyetértés a Munkásőrség költségességének megítélésében mutatkozott, és ugyancsak sokan gondolják úgy, hogy - ha meg is marad a testület - feladatai ellátásáhoznem lenne szüksége fegyverre. Bár az MSZMP maga mondott le a Munkásőrség irányításáról - s átadta ezt a jogkört a kormánynak -, mégis a válaszadók negyede szerint továbbra is az MSZMP-nek alárendelten kellene működnie.

A többség még az „átmentésnek" azt a formuláját is elutasította, hogy a Munkásőrség a természeti katasztrófák okozta károk elhárítására szolgáló szervezetként működjön tovább. Ennek egyik oka lehet az a tény, hogy a többség nem tartja elképzelhetetlennek, hogy „a Munkásőrség a fegyveres erőszaktól sem riadna vissza, hogy támogassa az MSZMP hatalmát".

Mindezek fényében nem meglepő tehát, ha az emberek 68%-a helyeselné a Munkásőrség megszüntetését, s csupán egy kisebbség vélekedik ellenkezőképpen.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1332-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

d.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet negyedik felmérése a Munkásőrségről
(1989. november-december)

Az első felvétel ideje: 1989. március 30. - április 3.
A második felvétel ideje: 1989. május 23. - 28.
A harmadik felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
Az első felvétel helyszínei: Budapest, Miskolc, Szeged, Derecske, Hajdúsámson, Ikrény, Rábapatona.

A második felvétel helyszínei: Budapest, Győr, Szeged, Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer.
A harmadik felvétel helyszínei: Budapest, 22 vidéki város, 42 község.
A megkérdezettek száma az első és a második felvételben 700-700, a harmadikban 1000 fő.
A válaszmegtagadók száma az első és a második felvételben a kiválasztás módja miatt nem megállapítható, a harmadikban 51 fő.
A kiválasztás módja az első és a második felvételben: a minta az általunk megválasztott településeken arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyek a városok esetében életkor, nem és iskolai végzettség, a községek esetében életkor és nem szerint az adott település felnőtt lakosságának összetételét tükrözik.
A kiválasztás módja a harmadik felvételben: a minta kétlépcsős, arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyeket véletlenszerűséget biztosító matematikai-statisztikai módszerekkel választottuk ki úgy, hogy az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentálják.

Az országgyűlés 1989. október 20-án jogutód nélkül megszüntette a Munkásőrséget. A parlamenti döntés találkozott az emberek többségének akaratával. A megelőző hónapokban már vizsgáltuk a Munkásőrség további sorsával kapcsolatos vélekedéseket, s a kérdezettek zöme mindannyiszor a testület feloszlatása mellett foglalt állást.

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy a Munkásőrséget meg kell szüntetni?"
(a válaszok %-os megoszlása)

[...]
A felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.

Mindegyik településtípusban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására. Bár történtek kísérletek további fenntartására, meglevő fegyveres testületekbe való integrálására, a lakosság többsége továbbra is annak tekintette a Munkásőrséget, ami létrehozásakor volt: párthadseregnek. A falvakban mérsékeltebb volt a megszüntetés igénye, de a többség ott is a feloszlatás mellett „szavazott". Minél magasabb képzettséget igénylő munkát végez, és minél nagyobb településen él valaki, annál inkább egyetértett a Munkásőrség feloszlatásának tervével.

A Munkásőrség szerepéről sokféle vélemény hangzott el az utóbbi hónapokban, ezek némelyikéről kérdeztük meg az embereket:

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy ..."
(a válaszok %-os megoszlása)

 

egyetért

nem ért egyet

Nem tudja

a Munkásőrség fenntartása túl sok pénzébe kerül az országnak?

85

7

8

a Munkásőrség feladatai ellátásához nincs szüksége fegyverre?

73

18

9

a Munkásőrség a fegyveres erőszaktól sem riadna vissza, hogy támogassa az MSZMP hatalmát?

53

31

16

a Munkásőrségre továbbra is szükség van a természeti csapások elhárításához?              

34

59

7

a Munkásőrséget az MSZMP irányítsa?

27

62

11

A legteljesebb egyetértés a Munkásőrség költségességének megítélésében mutatkozott, és ugyancsak sokan gondolták úgy, hogy - ha meg is marad a testület - feladatai ellátásához nem lenne szüksége fegyverre. Bár 1989. május 8-i KB ülésen a Magyar Szocialista Munkáspárt maga mondott le a Munkásőrség irányításáról - s átadta ezt a jogkört a kormánynak -, a válaszadók negyede szerint továbbra is az MSZMP-nek alárendelve kéne működnie.

Nagyon sokan azonban még az „átmentésnek" azt a formuláját is elutasították, hogy a Munkásőrség a természeti katasztrófák okozta károk elhárítására szolgáló szervezetként működjön tovább. Ennek egyik oka lehet az, hogy a többség nem tartja elképzelhetetlennek: „a Munkásőrség a fegyveres erőszaktól sem riadna vissza, hogy támogassa az MSZMP hatalmát".

Mindezek fényében nem meglepő tehát, ha az emberek 68%-a helyeselné a Munkásőrség megszüntetését, s csupán egy kisebbség (25%) vélekedik ellenkezőképpen. Időközben parlamenti döntés született arról, hogy e kérdést népszavazás tárgyává kell tenni. 1989. november 26-án - attól függően, hogy hányan és kik mennek el majd szavazni - eldől: valóban a lakosság többsége akarja-e a Munkásőrség feloszlatását.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1581-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

Ezen a napon történt július 13.

1982

Irán támadást indít Irak ellen és ezzel megfordítja az Irak–iráni háború menetét.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő