a.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet első felmérése a Munkásőrségről

[...]

MUNKÁSŐRSÉG

A felvétel ideje: 1989. március 30. - április 3.
A megkérdezettek száma: 300 budapesti, 100 szegedi, 100 miskolci, 200 falusi (rábapatonai, ikrényi, derecskei, hajdúsámsoni) lakos.
A minta jellege: a városok esetében életkor, nem és iskolai végzettség, a községek esetében életkor és nem szerint az adott település felnőtt lakosságának összetételét követi.

Mind az újságokból, mind pedig a különféle felméréseinkben kapott spontán megnyilatkozásokból tudjuk, hogy mostanában sokan megkérdőjelezik a Munkásőrség szükségességét.
[...]

Arra a kérdésre, hogy hasznos-e a Munkásőrség léte az országnak, megkérdezettjeink többsége tagadóan válaszolt. (Budapesten 69% szerint nem hasznos, 20% szerint hasznos és 11% adott más választ vagy nem tudott válaszolni. A vidéki városokban 69, 25 és 6, a falvakban pedig 55, 30 és 15%-osak voltak a megfelelő arányok.) A magasabb státusúak fokozottabban tagadják a Munkásőrség társadalmi hasznosságát.

A többség egyúttal azt is helyeselné, ha megszűnne a Munkásőrség. (Budapesten 69% helyeselné, 20% helytelenítené és 11% adott más feleletet vagy nem tudott válaszolni. A vidéki városokban 66, 26 és 8, a falvakban pedig 57, 26 és 17%-osak voltak a megfelelő arányok.) A magasabb státusúak, a fiatalok általában inkább a Munkásőrség megszüntetése mellett voltak.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

b.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet második kérdőíves közvélemény kutatása a Munkásőrségről

A többség helyeselné a Munkásőrség feloszlatását

Budapest, 1989. június 11.

Az MSZMP KB 1989. május 8-i ülésén kinyilvánította, hogy a jövőben lemond a Munkásőrség közvetlen pártirányításáról, s egyben javasolta a Minisztertanácsnak: vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a testület - esetleg módosított funkcióval - kormányirányítás alá kerüljön. E döntés hatását kívántuk felmérni akkor, amikor - alig két hónappal legutóbbi, e tárgyban folytatott kutatásunk után - ismét a lakosság véleményét kértük a Munkásőrségről.

A városokban megkérdezettek (a budapestiek 77, a két vidéki városban lakók 84%-a) úgy véli, hogy nincs szükség ma Magyarországon a Munkásőrségre. A budapestiek 14, a vidéki városlakók 9 százaléka volt ezzel ellentétes állásponton, és 9, illetve 8% volt azok aránya, akik egyéb választ adtak, vagy nem tudtak véleményt nyilvánítani. Bár a Nyíregyháza környéki falusiaknál is az a domináns vélemény (52%), hogy nincs szükség a Munkásőrségre, itt 35% azok aránya, akik szükségesnek tartják e fegyveres testületet, és 13%-nyian egyéb választ adtak, vagy megkerülték a válaszadást.

Május végén is - csakúgy, mint két hónappal ezelőtt - megkérdeztük: „Ön helyeselné, vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?" A válaszok alakulását (mindkét az 1. táblázatban foglaljuk össze).

1. táblázat

„Ön helyeselné vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?"

* 1989 márciusában: Szeged, Miskolc
   1989 májusában: Szeged, Győr ** 1989 márciusában: Rábapatona, Ikrény, Derecske, Hajdúsámson
   1989 májusában: Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer

Bár a minták különbözősége miatt csak a budapesti adatok hasonlíthatók közvetlenül össze, megállapíthatjuk, hogy a városokban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására, s ez a vélemény erősödni látszik. A falvakban mérsékeltebb ez a kívánság, de a többség ott is a feloszlatás mellett „voksolt". Emellett azt is megfigyelhetjük, hogy minél iskolázottabb valaki, s minél negatívabban vélekedik a Kádár-korszak egészéről, annál kevésbé tudja elfogadni, hogy e testület továbbra is fennmaradjon. Az MSZMP tagjainak véleménye e tekintetben nem különbözött jelentősen a többi megkérdezettétől.

Eredményeink azt mutatják, hogy a KB-ülésen hozott döntés közvetlenül csak kevéssé befolyásolhatta a kérdezettek véleményalkotását, sokkal inkább a politikai közélet egyéb eseményeinek hatásáról lehet szó. Miközben ugyanis a megkérdezettek csaknem háromnegyede értesült a KB-ülés tényéről, közülük csak egy elenyésző kisebbség (Budapest: 10, városok: 16, községek: 13%) említette meg az ott tárgyalt témák között a Munkásőrséget.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

c.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet harmadik közvélemény kutatása a Munkásőrség megítéléséről

Vélemények a Munkásőrségről

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. szeptember 29-e és október 6-a között végzett vizsgálatot a Munkásőrség közvéleménybeli megítéléséről. A minta reprezentálta az ország felnőtt lakosságát.

Budapest, 1989. október

Az országgyűlés 1989. október 20-án jogutód nélkül megszüntette a Munkásőrséget. A parlamenti döntés találkozott az emberek többségének véleményével. A megelőző hónapokban több alkalommal is vizsgáltuk a Munkásőrséggel, további sorsával kapcsolatos vélekedéseket, s a kérdezettek többsége mindannyiszor a testület feloszlatása mellett foglalt állást.

1. táblázat

„Ön helyeselné vagy nem helyeselné, ha megszüntetnék a Munkásőrséget?"
(a válaszok százalékos megoszlása településtípusonként)

Bár a minták különbözősége miatt csak a budapesti adatok hasonlíthatók közvetlenül össze, megállapíthatjuk, hogy mindegyik településtípusban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására. Bár történtek kísérletek további fenntartására, meglevő fegyveres testületekbe való integrálására, a vélemények állandósága azt bizonyítja, hogy a lakosság többsége továbbra is annak tekinti a Munkásőrséget, ami létrehozásakor volt: párthadseregnek.

A falvakban mérsékeltebb a megszüntetés igénye, de a többség ott is a feloszlatás mellett „voksol". Emellett azt is megfigyelhetjük, hogy minél iskolázottabb valaki, minél magasabb képzettséget igénylő munkát végez és minél nagyobb településen él, annál inkább egyetért a Munkásőrség feloszlatásával.

A Munkásőrség szerepéről sokféle vélemény hangzott el az utóbbi hónapokban, ezek némelyikéről kérdeztük meg az embereket.

2. táblázat

„Ön egyetért, nem ért egyet azzal, hogy..."
(a válaszok százalékos megoszlása az országos vizsgálatban)

A felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.

A legteljesebb egyetértés a Munkásőrség költségességének megítélésében mutatkozott, és ugyancsak sokan gondolják úgy, hogy - ha meg is marad a testület - feladatai ellátásáhoznem lenne szüksége fegyverre. Bár az MSZMP maga mondott le a Munkásőrség irányításáról - s átadta ezt a jogkört a kormánynak -, mégis a válaszadók negyede szerint továbbra is az MSZMP-nek alárendelten kellene működnie.

A többség még az „átmentésnek" azt a formuláját is elutasította, hogy a Munkásőrség a természeti katasztrófák okozta károk elhárítására szolgáló szervezetként működjön tovább. Ennek egyik oka lehet az a tény, hogy a többség nem tartja elképzelhetetlennek, hogy „a Munkásőrség a fegyveres erőszaktól sem riadna vissza, hogy támogassa az MSZMP hatalmát".

Mindezek fényében nem meglepő tehát, ha az emberek 68%-a helyeselné a Munkásőrség megszüntetését, s csupán egy kisebbség vélekedik ellenkezőképpen.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1332-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

d.
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet negyedik felmérése a Munkásőrségről
(1989. november-december)

Az első felvétel ideje: 1989. március 30. - április 3.
A második felvétel ideje: 1989. május 23. - 28.
A harmadik felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
Az első felvétel helyszínei: Budapest, Miskolc, Szeged, Derecske, Hajdúsámson, Ikrény, Rábapatona.

A második felvétel helyszínei: Budapest, Győr, Szeged, Magy, Nagycserkesz, Sényő, Vasmegyer.
A harmadik felvétel helyszínei: Budapest, 22 vidéki város, 42 község.
A megkérdezettek száma az első és a második felvételben 700-700, a harmadikban 1000 fő.
A válaszmegtagadók száma az első és a második felvételben a kiválasztás módja miatt nem megállapítható, a harmadikban 51 fő.
A kiválasztás módja az első és a második felvételben: a minta az általunk megválasztott településeken arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyek a városok esetében életkor, nem és iskolai végzettség, a községek esetében életkor és nem szerint az adott település felnőtt lakosságának összetételét tükrözik.
A kiválasztás módja a harmadik felvételben: a minta kétlépcsős, arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyeket véletlenszerűséget biztosító matematikai-statisztikai módszerekkel választottuk ki úgy, hogy az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentálják.

Az országgyűlés 1989. október 20-án jogutód nélkül megszüntette a Munkásőrséget. A parlamenti döntés találkozott az emberek többségének akaratával. A megelőző hónapokban már vizsgáltuk a Munkásőrség további sorsával kapcsolatos vélekedéseket, s a kérdezettek zöme mindannyiszor a testület feloszlatása mellett foglalt állást.

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy a Munkásőrséget meg kell szüntetni?"
(a válaszok %-os megoszlása)

[...]
A felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.

Mindegyik településtípusban igen széles körben elterjedt az igény a Munkásőrség feloszlatására. Bár történtek kísérletek további fenntartására, meglevő fegyveres testületekbe való integrálására, a lakosság többsége továbbra is annak tekintette a Munkásőrséget, ami létrehozásakor volt: párthadseregnek. A falvakban mérsékeltebb volt a megszüntetés igénye, de a többség ott is a feloszlatás mellett „szavazott". Minél magasabb képzettséget igénylő munkát végez, és minél nagyobb településen él valaki, annál inkább egyetértett a Munkásőrség feloszlatásának tervével.

A Munkásőrség szerepéről sokféle vélemény hangzott el az utóbbi hónapokban, ezek némelyikéről kérdeztük meg az embereket:

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy ..."
(a válaszok %-os megoszlása)

A legteljesebb egyetértés a Munkásőrség költségességének megítélésében mutatkozott, és ugyancsak sokan gondolták úgy, hogy - ha meg is marad a testület - feladatai ellátásához nem lenne szüksége fegyverre. Bár 1989. május 8-i KB ülésen a Magyar Szocialista Munkáspárt maga mondott le a Munkásőrség irányításáról - s átadta ezt a jogkört a kormánynak -, a válaszadók negyede szerint továbbra is az MSZMP-nek alárendelve kéne működnie.

Nagyon sokan azonban még az „átmentésnek" azt a formuláját is elutasították, hogy a Munkásőrség a természeti katasztrófák okozta károk elhárítására szolgáló szervezetként működjön tovább. Ennek egyik oka lehet az, hogy a többség nem tartja elképzelhetetlennek: „a Munkásőrség a fegyveres erőszaktól sem riadna vissza, hogy támogassa az MSZMP hatalmát".

Mindezek fényében nem meglepő tehát, ha az emberek 68%-a helyeselné a Munkásőrség megszüntetését, s csupán egy kisebbség (25%) vélekedik ellenkezőképpen. Időközben parlamenti döntés született arról, hogy e kérdést népszavazás tárgyává kell tenni. 1989. november 26-án - attól függően, hogy hányan és kik mennek el majd szavazni - eldől: valóban a lakosság többsége akarja-e a Munkásőrség feloszlatását.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1581-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)