Pillanatfelvétel az első országos népszavazásról

1989. november 26.

„ISMERETLEN MÉLY FÉRFI HANG az alábbi bejelentést tette: »Húsz perc múlva hagyják el az iskolát, mert bomba fog robbanni« – majd a beszélgetést megszakította. A bejelentést R. L. 56 éves, portás, IX., A. u. 12. fszt. 84. szám alatti lakos vette. Az iskola földszinti helyiségeiben a 47-es és 48-as választó-kerület kapott helyet. A szavazás 18.10 h-kor rendben befejeződött.”

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet kérdőíves közvélemény kutatása a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatban 

a.
A köztársasági elnök megválasztása előtt

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. szeptember 29. és október 6. között kérdőíves közvélemény kutatást végzett 1000 fős országos reprezentatív mintán. Jelentésünk a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatos véleményeket elemzi.

Budapest, 1989. november

A szeptember végén lezárult háromoldalú politikai tárgyalások megállapodásának értelmében még az új választások előtt népszavazásnak kellene döntenie a köztársasági elnök személyéről. A választásnak ebben a formájában és ebben az időpontban történő lebonyolításával azonban sokan nem értenek egyet, az MSZMP hatalomátmentési szándékát sejtik mögötte. A Szabad Demokraták Szövetsége ezért indította meg országszerte aláírásgyűjtő akcióját, követelve, hogy az elnökválasztás időpontjának kérdését bocsássák népszavazásra.

A köztársaságielnök-választás körül kibontakozó vita, úgy tűnik, egyelőre nem befolyásolta az embereket annak megítélésében, hogy kit tartanának a legalkalmasabbnak erre a posztra. Korábbi felvételeinkhez hasonlóan most is Pozsgay Imre neve merült fel leggyakrabban: a megkérdezettek 32%-ának bizalmát élvezi. Őt követi Király Zoltán, akinek ázsiója megnövekedett az utóbbi időben, hisz míg júniusban csak néhányan választották, most a rá eső szavazatok aránya 13%-ra emelkedett. Ezzel megelőzte a korábbi második „helyezett" Németh Miklóst, akit előző vizsgálatunkkal megegyezően 9%-nyian említettek. Más politikust csak elvétve neveztek meg a válaszadók, az említések gyakoriságának sorrendjében a következőket: Habsburg Ottó, Szűrös Mátyás, Horn Gyula, Grósz Károly, Nyers Rezső és Kulcsár Kálmán. 37 százalék volt azoknak az aránya, akik nem foglaltak állást a kérdésben.

Az emberek vélekedése alapvetően nem változott akkor sem, mikor általunk megnevezett személyek közül kellett kiválasztaniuk azt, akit legszívesebben látnának a köztársasági elnöki székben.

„Ha ezek a jelöltek indulnának, Ön kire szavazna?"
(a kapott szavazatok százalékos megoszlása a megkérdezettek arányában)

Pozsgay Imre

37

Király Zoltán

26

Németh Miklós

23

Kulcsár Kálmán

2

Csurka István

1

nem tudott vagy nem akart válaszolni

11

A sorrend azonossága mellett azonban észre kell vennünk, hogy míg a Pozsgay Imrére voksolók aránya az előző kérdéshez képest lényegesen nem változott, a Király Zoltánra és Németh Miklósra szavazóké nagyjából kétszeresére emelkedett. Azt vizsgálva, hogy e mögött a jelenség mögött a véleményeknek milyen átrendeződése húzódik meg, a következőket állapíthatjuk meg. Két csoportot találtunk, mely lényegében befolyásolta a tapasztalt változást: az egyik a Pozsgay Imrével szimpatizálók, a másik pedig az előzőleg állást nem foglalók. A korábban Pozsgay Imrét említők egytized része másodszor Király Zoltán szavazóinak számát gyarapította, valamennyivel kevesebben - 6 százaléknyian - Németh Miklóst választották. A többiek csaknem egyöntetűen ragaszkodtak álláspontjukhoz.Ugyanakkor az előző esetben „nem tudom"-mal válaszolók legnagyobb része - egyharmada - most Németh Miklósra voksolt, egyötödnyien pedig Király Zoltán mellett foglaltak állást. Pozsgay Imre szavazótáborát szinte csak a korábban nem nyilatkozók növelték, 24%-uk jelölte őt meg.

Említésre érdemes, hogy Király Zoltán hívei bizonyultak a „leghűségesebbeknek". Az első esetben őt megnevezők szinte valamennyien az általunk megadott lista alapján is rá szavaztak.

Társadalmi hovatartozás szempontjából vizsgálva a válaszadók körét, azt tapasztaljuk, hogy Pozsgay Imre jelölői továbbra is elsősorban a budapestiek és a magasabb iskolázottságúak közül kerülnek ki. A szegedi képviselőt, Király Zoltánt ellenben inkább a vidéki városok lakói és a középfokú végzettségűek támogatják. Németh Miklós pedig a falusiak és az alacsony státusúak körében számíthatna legtöbb támogatóra.

Ha népszavazás dönt a leendő köztársasági elnök személyéről, akkor - a törvényjavaslat értelmében - csak az a jelölt nyerhet, akinek a szavazatok többségét sikerül megszereznie, de csak abban az esetben, ha a választói joggal rendelkező állampolgárok legalább kétharmada (illetve a második fordulóban a fele) szavazott. Válaszadóink nagy része - 60%-a - határozottan állította, hogy biztosan elmenne szavazni. Valamivel több, mint egyötödnyien nyilatkoztak úgy, hogy még nem tudják, de valószínűleg leadnák voksukat. Csak egytizednyien jelentették ki, hogy biztosan távol maradnának a szavazástól, s további 6% volt, aki ugyan még nem döntött, de úgy véli, hogy inkább nem menne el.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1332-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

b.
Köztársasági elnök

Köztársasági elnök
Az első felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
A második felvétel ideje: 1989. október 26. - november 2.
A felvételek helyszínei: Budapest, 22 vidéki város, 42 község.
A megkérdezettek száma mindkét felvételben 1000 fő.
A válaszmegtagadók száma az első felvételben 51, a másodikban 49 fő.
A kiválasztás módja: A minta kétlépcsős, arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyeket véletlenszerűséget biztosító matematikai-statisztikai módszerekkel választottuk ki úgy, hogy az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentálják.
[...]
Felvételünk idején (szeptember 29. - október 6.) még nem volt ismeretes, hogy az MDF elnökjelöltje Für Lajos.
[...] 
A népszavazáson csak az a jelölt nyerhet, akinek sikerül megszereznie a szavazatok többségét, de csak abban az esetben, ha a választójoggal rendelkező állampolgárok legalább kétharmada (az esetleges második fordulóban a fele) szavazott. Válaszadóink nagy része határozottan állította: elmegy köztársasági elnököt választani.
[...]
Október végi - november eleji vizsgálatunkban az emberek mintegy kétharmada (63%-a) amellett volt: népszavazás döntsön a köztársasági elnök személyéről. Egynegyednyien vélték úgy, hogy a képviselőválasztások után, az új parlament feladata legyen ez, s mindössze 5% szerint a jelenlegi országgyűlésé. (A többiek nem válaszoltak kérdésünkre.) A népszavazás mellett lévő többség kettéoszlik: egy részük az új országgyűlés megalakulása előtt (44%), más részük (46%) pedig utána szeretné a közvetlen elnökválasztást. (Egytizednyien nem tudtak állást foglalni.)

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1332-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

 

Ezen a napon történt július 13.

1982

Irán támadást indít Irak ellen és ezzel megfordítja az Irak–iráni háború menetét.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő