a.
A köztársasági elnök megválasztása előtt

Budapest, 1989. november

A szeptember végén lezárult háromoldalú politikai tárgyalások megállapodásának értelmében még az új választások előtt népszavazásnak kellene döntenie a köztársasági elnök személyéről. A választásnak ebben a formájában és ebben az időpontban történő lebonyolításával azonban sokan nem értenek egyet, az MSZMP hatalomátmentési szándékát sejtik mögötte. A Szabad Demokraták Szövetsége ezért indította meg országszerte aláírásgyűjtő akcióját, követelve, hogy az elnökválasztás időpontjának kérdését bocsássák népszavazásra.

A köztársaságielnök-választás körül kibontakozó vita, úgy tűnik, egyelőre nem befolyásolta az embereket annak megítélésében, hogy kit tartanának a legalkalmasabbnak erre a posztra. Korábbi felvételeinkhez hasonlóan most is Pozsgay Imre neve merült fel leggyakrabban: a megkérdezettek 32%-ának bizalmát élvezi. Őt követi Király Zoltán, akinek ázsiója megnövekedett az utóbbi időben, hisz míg júniusban csak néhányan választották, most a rá eső szavazatok aránya 13%-ra emelkedett. Ezzel megelőzte a korábbi második „helyezett" Németh Miklóst, akit előző vizsgálatunkkal megegyezően 9%-nyian említettek. Más politikust csak elvétve neveztek meg a válaszadók, az említések gyakoriságának sorrendjében a következőket: Habsburg Ottó, Szűrös Mátyás, Horn Gyula, Grósz Károly, Nyers Rezső és Kulcsár Kálmán. 37 százalék volt azoknak az aránya, akik nem foglaltak állást a kérdésben.

Az emberek vélekedése alapvetően nem változott akkor sem, mikor általunk megnevezett személyek közül kellett kiválasztaniuk azt, akit legszívesebben látnának a köztársasági elnöki székben.

„Ha ezek a jelöltek indulnának, Ön kire szavazna?"
(a kapott szavazatok százalékos megoszlása a megkérdezettek arányában)

A sorrend azonossága mellett azonban észre kell vennünk, hogy míg a Pozsgay Imrére voksolók aránya az előző kérdéshez képest lényegesen nem változott, a Király Zoltánra és Németh Miklósra szavazóké nagyjából kétszeresére emelkedett. Azt vizsgálva, hogy e mögött a jelenség mögött a véleményeknek milyen átrendeződése húzódik meg, a következőket állapíthatjuk meg. Két csoportot találtunk, mely lényegében befolyásolta a tapasztalt változást: az egyik a Pozsgay Imrével szimpatizálók, a másik pedig az előzőleg állást nem foglalók. A korábban Pozsgay Imrét említők egytized része másodszor Király Zoltán szavazóinak számát gyarapította, valamennyivel kevesebben - 6 százaléknyian - Németh Miklóst választották. A többiek csaknem egyöntetűen ragaszkodtak álláspontjukhoz.Ugyanakkor az előző esetben „nem tudom"-mal válaszolók legnagyobb része - egyharmada - most Németh Miklósra voksolt, egyötödnyien pedig Király Zoltán mellett foglaltak állást. Pozsgay Imre szavazótáborát szinte csak a korábban nem nyilatkozók növelték, 24%-uk jelölte őt meg.

Említésre érdemes, hogy Király Zoltán hívei bizonyultak a „leghűségesebbeknek". Az első esetben őt megnevezők szinte valamennyien az általunk megadott lista alapján is rá szavaztak.

Társadalmi hovatartozás szempontjából vizsgálva a válaszadók körét, azt tapasztaljuk, hogy Pozsgay Imre jelölői továbbra is elsősorban a budapestiek és a magasabb iskolázottságúak közül kerülnek ki. A szegedi képviselőt, Király Zoltánt ellenben inkább a vidéki városok lakói és a középfokú végzettségűek támogatják. Németh Miklós pedig a falusiak és az alacsony státusúak körében számíthatna legtöbb támogatóra.

Ha népszavazás dönt a leendő köztársasági elnök személyéről, akkor - a törvényjavaslat értelmében - csak az a jelölt nyerhet, akinek a szavazatok többségét sikerül megszereznie, de csak abban az esetben, ha a választói joggal rendelkező állampolgárok legalább kétharmada (illetve a második fordulóban a fele) szavazott. Válaszadóink nagy része - 60%-a - határozottan állította, hogy biztosan elmenne szavazni. Valamivel több, mint egyötödnyien nyilatkoztak úgy, hogy még nem tudják, de valószínűleg leadnák voksukat. Csak egytizednyien jelentették ki, hogy biztosan távol maradnának a szavazástól, s további 6% volt, aki ugyan még nem döntött, de úgy véli, hogy inkább nem menne el.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1332-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

b.
Köztársasági elnök

Köztársasági elnök
Az első felvétel ideje: 1989. szeptember 29. - október 6.
A második felvétel ideje: 1989. október 26. - november 2.
A felvételek helyszínei: Budapest, 22 vidéki város, 42 község.
A megkérdezettek száma mindkét felvételben 1000 fő.
A válaszmegtagadók száma az első felvételben 51, a másodikban 49 fő.
A kiválasztás módja: A minta kétlépcsős, arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyeket véletlenszerűséget biztosító matematikai-statisztikai módszerekkel választottuk ki úgy, hogy az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentálják.
[...]
Felvételünk idején (szeptember 29. - október 6.) még nem volt ismeretes, hogy az MDF elnökjelöltje Für Lajos.
[...] 
A népszavazáson csak az a jelölt nyerhet, akinek sikerül megszereznie a szavazatok többségét, de csak abban az esetben, ha a választójoggal rendelkező állampolgárok legalább kétharmada (az esetleges második fordulóban a fele) szavazott. Válaszadóink nagy része határozottan állította: elmegy köztársasági elnököt választani.
[...]
Október végi - november eleji vizsgálatunkban az emberek mintegy kétharmada (63%-a) amellett volt: népszavazás döntsön a köztársasági elnök személyéről. Egynegyednyien vélték úgy, hogy a képviselőválasztások után, az új parlament feladata legyen ez, s mindössze 5% szerint a jelenlegi országgyűlésé. (A többiek nem válaszoltak kérdésünkre.) A népszavazás mellett lévő többség kettéoszlik: egy részük az új országgyűlés megalakulása előtt (44%), más részük (46%) pedig utána szeretné a közvetlen elnökválasztást. (Egytizednyien nem tudtak állást foglalni.)

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/1332-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)