Archívum
Irodalmi Újság, 1956. július 14.
Rajtunk a nép figyelme! – írja Földeák János – az úgynevezett „munkásírók” csoportjának alapító tagja – az Irodalmi Újság hasábjain közölt cikkében. Írását a tenni vágyás sürgető lendülete hatja át, a szenvedélyes igyekezet, amellyel új és új művek írására buzdítja írótársait, hogy az elmúlt évek kényszerű hallgatása után még nagyobb írói felelősségérzettel, minél többször adjanak hangot műveikben az emberek életét meghatározó történelmi, politikai hibák elleni tiltakozásuknak.
Szabad Nép , 1956. június 30.
Az MDP Központi Vezetősége a Szabad Nép hasábjain közreadott határozatában – a Petőfi kör legutóbbi vitájának „antidemokratikus” jellegére, a sajtóban helyet kapó „provokatív” tartalmú cikkekre utalva (lásd: a Szabad Nép június 24-i, A szellem napvilága című cikke) – a forradalmi éberség fokozására hívja fel a párt tagjait és a párton kívüli dolgozókat.
Művelt Nép, 1956. szeptember 23.
Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! Az új népi kollégiumok felállításához, a mozgalom újjászervezéséhez az egész társadalom összefogására, elsősorban az ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség. A kollégiumépítő mozgalom e nélkül kudarcra van ítélve – vélekedik a szerző.
A cikk a kollégiumi mozgalom rehabilitációját követeli, eközben egyfajta idealizált képet ad a népi kollégiumi mozgalomról.
Új Hang, 1956. június
Mit is értünk azon, hogy fiatal értelmiségi? Létezik-e egységes szocialista értelmiség? Mely társadalmi rétegből jött a mai magyar értelmiség legaktívabb, legtudatosabb része? Tánczos Gábor, a Petőfi kör titkára, a DISZ Új Hang című folyóiratában közölt cikkében úgy vélekedik, hogy a leninizmus nagy reneszánsza [XX. kongresszus és hatása] új alapokra helyezi az értelmiség eszmei fejlődését.
Szabad Ifjúság, 1956. június 8.
A DISZ Petőfi kör eddigi működése példa rá, hogy a téves, helytelen nézetek ellenszere nem a viták elfojtása, hanem éppen a szabad, demokratikus vitalégkör! A szerkesztőségi vezércikk a „szocialista demokratizmus" egyik jelentős fórumát látja a Petőfi körben, amely újszerű, demokratikus vitáival a marxista elmélet továbbfejlődésének, a burzsoá ideológia elleni még hatékonyabb küzdelemnek ad teret.
Szabad Ifjúság, 1956. augusztus 26.
Én az ördöggel is cimborálok, hogy a tervteljesítés, a gazdaságosság meglegyen – vallja a Győri Szerszámgyár igazgatója. Horváth Ede, az ország egyik legjobb esztergályosából lett gyárigazgató –, aki később, mint a Rába Művek vezérigazgatója, vörös báróként vált ismertté – merész döntésekkel, az akkori gazdasági előírásokat is megkerülve, kizárólag a terv teljesítését, a gazdaság érdekeit szem előtt tartva sokszorozta meg a gyár termelését és bevételét. A szerző szerint, ezzel nemcsak a népgazdaság, de a gyár munkásai is jól jártak.
Szabad Nép, 1956. június 3.
Kialakult egy olyan értelmiség, amely magáénak vallja népi demokráciánk vívmányait, és amely most, a XX. kongresszus után még közelebb került a marxizmushoz. ’56 nyarán újra „alkotó, elméleti viták” jellemezték az értelmiség találkozóit. Vajon létezik-e egységes ideológiai front a marxizmus–leninizmus eszméje mellett? A polgári tudomány (burzsoá ideológia) uralkodó helyzetét felváltotta-e a marxista szemléletmód? Van-e aggodalomra ok a viták során megmutatkozó hibás nézetek miatt?
Szabad Nép, 1956. május 20.
A második ötéves terv (1955–1960) irányelvei kapcsán lezajlott viták során felvetődött kérdésekre igyekszik magyarázatot adni cikkében Zala Júlia, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese. Ezek a kérdések elsősorban az iparfejlesztésre, a nehéz- és könnyűipar fejlesztésének mértékére, valamint a nemzeti jövedelem két felhasználási módjának: a felhalmozás és a fogyasztás arányaira, valamint ezek összefüggéseire vonatkoznak. A szerző bírálja a nehézipar túlzott arányát, valamint a felhalmozás helyett a fogyasztási mutatók javítását helyezi előtérbe.
Magyar Nemzet, 1956. szeptember 29.
Szélesíteni és erősíteni kell a vitaszellemet, mert csak így biztosíthatjuk egyetemi oktatóink ideológiai, politikai és tudományos fejlődését, s így tudunk tartós eredményeket elérni a hallgatók nevelésében is - hangsúlyozta Kónya Albert oktatásügyi miniszter az egyetemek és a főiskolák vezetőinek országos értekezletén. A hozzászólók számos változást sürgettek az egyetemi és főiskolai oktatás tartalmi, szervezeti kérdéseit illetően.
Magyar Nemzet. 1956. szeptember 9.
Román József egészségügyi miniszter szeptember 8-án az ország egészségügyi helyzetéről, a betegellátás színvonaláról, a legsürgetőbb egészségügyi és szociálpolitikai feladatokról tudósította a sajtót. Ennek összefoglalását adja a Magyar Nemzet írása.
Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 19.
1956. szeptember 17-én - két év után először - tanácskozásra gyűltek össze a Magyar Írók Szövetségének a tagjai. A Szabad Ifjúság egy korábbi cikkében (szeptember 18.) már tudósított az egész napos tisztújító közgyűlésről, elsősorban Képes Géza titkári beszámolójának az ismertetésével. Most, a közgyűlésen kibontakozó vita legfőbb hozzászólásait ismerteti a szerkesztőség olyan kérdéseket érintve: mint az irodalmi egységfront szélesítése, az irodalom és a nép szabadsága, az elítélt írók rehabilitációja, a haladás és a szabadság írói szolgálata stb.
Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 18.
1956 őszén, két éves szünet után ült össze, több mint kétszáz író részvételével a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. Képes Géza titkári beszámolójában elsősorban az írói szabadság problematikáját: a nagyobb szabadság, nagyobb felelősség '54-ben megfogalmazott állásfoglalásnak az elferdítését, az általános politikában ezt követően mindinkább eluralkodó dogmatizmus torzító hatását emelte ki, amely számos nagyszerű írót, költőt hallgattatott el, és rekesztett ki az irodalmi életből.
Művelt Nép, 1956. szeptember 2.
A XX. kongresszus céljainak szellemében a Magyar Dolgozók Pártja értelmiségi politikáját is lassan megváltoztatta. Losonczy Géza írásában a Központi Vezetőség értelmiségiek rehabilitációját jelentő határozatát üdvözli, és elemzi a párt eddigi értelmiségi politikájából származó következményeket, a hamis propaganda hatásait, az értelmiség helyzetét, miközben a határozat megvalósulásának feltételeit is számba veszi.
Szabad Ifjúság, 1956. július 29.
Hiába kapott meghívást az Operaház balettkara a genovai balett-fesztiválra, helyette mégis az Állami Népi Együttes képviselhette a magyar kultúrát. Az Állami Operaház fiatal művészei mostohagyereknek érzik magukat munkájuk, szakmai lehetőségeik, anyagi elismerésük tekintetében a hazai kultúrpolitika megítélésében. A Szabad Ifjúság cikke a legfőbb sérelmeket, megoldandó feladatokat fogalmazza meg.
Irodalmi Újság, 1956. szeptember 29.
…A nyomtatott betű nyilvánosságát a Petőfi körnek – hangsúlyozza Lukácsy Sándor írásában, amelyben a Petőfi kör május 30-án és június elsején megrendezett történész-vitájáról, a Századokban megjelenő beszámolót bírálja. Véleménye szerint a nagyközönség a sajtóból nem tud érdemben tájékozódni ezekről az eszmecserékről. Támogatja a Petőfi kör tagjainak azt a javaslatát, amelyben indítványozzák, hogy a kör tanácskozásairól rendszeresen megjelenő tájékoztató lapot adjanak ki.
Irodalmi Újság, 1956. október 6.
Lukácsy Sándor kritikájára, amely a Századok Petőfi kör történész-vitájának bemutatását bírálja, válaszolnak a lap szerkesztői. Igazat adnak Lukácsynak a közlés hiányosságával kapcsolatban, de a cikk megírásának idején a szerkesztőség azt is eredménynek könyvelte el, hogy a közlésre egyáltalán módot találtak. A beszámolót júliusban készítették el, ami csak szeptember elején kerülhetett a nyilvánosságra. Ezekben a hónapokban, a XX. kongresszust követő enyhébb politikai légkör azonban már egy szabadabb közlésmódot is megengedett.
Magyar Nemzet, 1956. szeptember 21.
Kollégiumi demokrácia csakis akkor lesz, ha a társadalomban sikeresen fejlődik tovább a demokratizmus – állapították meg a Petőfi kör őszi, első estjének a résztvevői. Megbeszélésük középpontjában a Politikai Bizottság: a népi kollégiumok felállításáról szóló határozatának gyakorlati megvalósítása állt.
Szabad Ifjúság, 1956. július 3.
A Szabad Ifjúság – a DISZ Intéző Bizottságának határozatához kapcsolódó – vezércikke hangsúlyozza, hogy a népi demokrácia fejlődéséhez szükség van alkotó szellemű, szabad vitákra, mint ahogy ez a Petőfi kör értelmiségi találkozóit is jellemezték. Azonban nem szabad teret adni annak a jelenségnek, amely a legutóbbi találkozón, az úgynevezett rendzavaró provokátorok (mint Tardos Tibor, Déry Tibor ) felszólalásában megmutatkozott. Meg kell akadályozni – hangsúlyozzák –, hogy a Petőfi kör vitáin téves, a szocializmus építését akadályozó nézetek teret nyerjenek.
Szabad Ifjúság, 1956. július 3.
A Petőfi kör június végi, a tájékoztatás és a sajtó problémáiról rendezett vitájának felszólalásait a politikai hatalom párt- és rendszerellenes provokációként értékelte. A DISZ Központi Vezetőség Intéző Bizottságának határozata elítéli a Petőfi kör találkozóin megjelenő, a párt politikájával szemben álló nézeteket, valamint a párt vezetése elleni felszólalásokat. A határozat változtatásokat sürget a Petőfi kör vezetőségétől, hogy valóban csak alkotó szellemű, azaz a hivatalos propagandát követő előadások kapjanak teret ezeken a találkozókon.
![1940: „Utász előtt nincs akadály..."](https://www.archivnet.hu/sites/default/files/styles/listafoto/public/hire_index_foto/1703_thumb.jpg?itok=Y7vthg9S "1940: „Utász előtt nincs akadály..."")
„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”
Oldalak
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Ezen a napon történt január 13.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő