Archívum

„bátorkodik a katonai parancsnokság Nagyméltóságodat megkeresni, hogy a krb. [!] 8000 kg vörösrézzel lefedett körmöczbányai m. kir. pénzverőhivatal rézanyagának a hadiigazgatásnak való átengedésére vonatkozó elhatározását mielőbb megejteni szíveskedjék" - fordult Teleszky János pénzügyminiszterhez a pozsonyi katonai parancsnokság. Mivel a központi hatalmakat az antant gazdasági blokádja elvágta a külső nyersanyagforrásoktól, a nagyfokú fémhiányt az osztrák és a magyar állam kényszerintézkedésekkel, hadifémgyűjtéssel és rekvirálással igyekezett pótolni.

„Most se víz, se szappan, se papír, se kézmosóvíz. Kár a gőzért. Mindent ellopnak! A vizet nem lehet, hát kifolyatják. A tróger addig nyomja a pedált, amíg az utolsó csepp ki nem folyik. A mosdó váltót addig cseszegeti jobbra-balra míg meg nem unja. Mit lehet tenni?”

„...az Építési Főnökség által foglalkoztatott HM létszámból 30 fő felépítményi fenntartási munkát végzett [...] A közelgő kocsi okozta veszély miatt ketten is rájuk kiabáltak, ugyanakkor távolabbról is többen kiabáltak rájuk, mire Horváth László meg tovább szaladt a már odaérő kocsi elől, Mike Sándor azonban az arcába fröccsent olaj miatt kezeit az arca előtt tartotta és ettől nem láthatott. Csak a kiabálásra kezdett körülnézni, de ahhoz már későn, hogy a kocsi elől kiléphessen."

„Mindezek a körülmények annyira feszültté tették a viszonyt a lakosság és a zsidó munkaszolgálatosok között, hogy a tegnapi nap folyamán a szóváltás tettlegességig fajult, s miután egy néhány zsidót megpofoztak, a zsidó zászlóaljhoz beosztott tisztesek puskatussal, a munkaszolgálatosok pedig - szám szerint mintegy 150 - derékszíjjakkal támadtak rá a polgári lakosságra, amely azután a fegyverek és a munkaszolgálatosok nagy számbeli fölényét látva, szétoszlott."

„Nagyon jó dolgunk van, szőlőben egészen könnyű munkát végeztünk. Most kaptunk egy fiatal főhadnagy századparancsnokot és most fogjuk csak megtudni, hová megyünk. Feketén írok, nekünk nem lehet írni. Nagyon kíváncsi vagyok, mi újság. Ha a címem majd megírhatom, úgy majd kimerítően írjatok. Nagyon jól jön, amit magammal vittem, csak a borotvakészletemet nem tudom, hová tetted. Ne haragudjatok, hogy így firkálok, de nagyon sok a dolog. Leszerelésről egyelőre szó sem lehet.”

„Megragadom az alkalmat és írok, mert ez nem lesz cenzúrázva. Mit is írjak hirtelen, mert nem sok időm van! […] Egészségem jól van! Jókedvem a régi! Nem veszem komolyan a háborús körülményeket, a koplalást, a piszkot, a strapát, a földön való alvást, a „Rata” repülőgépek közeledését, azoknak bombázását. […] Bizony, édes fiaim, itt csak annak elviselhető és nem kétségbeejtő az élete, akinek „Erős vára az Isten!” Még alig egy hónapja, hogy elhagytuk édes hazánkat, és még meg sem próbáltuk a harci fáradalmakat, máris elegünk van. Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél.”

Az alább közölt források Szőke Lajos budapesti lakos, nyugalmazott MÁV-főmérnök beszolgáltatásra ítélt rádiója körüli hercehurcát mutatják be. Amikor a Szőke család a zsidó rendelkezések miatt 1944 tavaszán kényszerűen az egyik lakásból a másikba költözött, a rádió a leltárba vett egyéb tárgyakkal együtt ottmaradt, s a felszólítás dacára sem volt képes beszolgáltatni. A precíz mérnökember pedig hiába próbált elmagyarázni a Postaigazgatóságnak a felszólítás teljesíthetetlenségét, hatóság továbbra is követelte tőle készüléket...

"Én úgy érzem, nem szabad abból kiindulni, hogy a nézőtéren jány-drukkerek ülnek. Nem ennek a pár embernek játszanánk el a darabot, hanem annak a tömegnek, amely csak tankönyveiben tanult valamit a háborúról, nincs semmiféle elképzelése, tehát indulati állásfoglalása sem a régi rendszerről, én pedig, mint rendező úgy szeretném ezt a művet előadni, hogy a néző nemcsak megrendülne e negyedmillió szegényparaszt, „megbízhatatlan” és munkaszolgálatos áldozat áldozat szörnyű sorsán, hanem meg is gyűlölje azokat, akik a vesztőhelyre vitték őket."

„Mert ugye nem kell nekünk utánozni senki mást, de hát az angolszász büntető eljárásnak van egy izéje, hogy: este 9-kor beviszik, reggel 9-kor rendőrbíró előtt áll, talán békebíró vagy seriff, vagy mit tudom én, mi a rossebnek hívják és az kiszabja rá a 6 hét vagy nem tudom én, milyen munká[t]. Ott is ismerik ezt a rendszert, csak másképp hívják. Úgyhogy itt nehogy perirat, beadás, ügyvéd, atyaúristen tudja, 8 hónapig tart, amíg egy ügyben döntenek. Ez mind nem használható. Itt gyors eljárásra van szükség."