Jelek lentről felfelé - avagy a nép szava Isten szava
„Ki lehet Önöknél befutott ember. Csak és kizárólag az, aki az Önök szekerét tollja. Ha ez így van, akkor pedig mese az olyan állítás, hogy a pártonkívüliek is betölthetnek minden állást. Minden valamire való álláshoz az Önök beleegyezése kell. Nos így már érthető a pártonkívüliek helyzete. Miért félnek Önök a több párt rendszertől? Nos ha ezt felvetik, akkor meg kell állapitaniuk azt is, hogy ez az Önök hatalmának végét jelentené. Nem kell semmiféle politikai átnevelés ahhoz, hogy itt egy demokratikus párt egyből milyen sikert aratna.”
Tisztelt Kommunista Urak!
A csehszlovák események úgy látszik nem tetszenek nektek. Ha nem avatkoztok más állam saját ügyeibe akkor minek kell firkálni is. Minket valódi munkásokat örömmel tölt el a csehszlovák nép bátorsága. Meg meri már mondani hazai áruló, talpnyaló urainak, hogy elég volt. A kufárkodásból. Bár ötvenhatban nyújtottak volna kezet nekünk szenvedő magyaroknak csehek, lengyelek egyaránt. Mert azoknak is annyi lehet mint nekünk duma, hitegetés, áltatás a munkásnak munka és pofa be. Jó pár bitang meg dözsöl. Jól mondják azt, "hogy Magyarország egy nagy körhinta, egy pár marha tólja a többi meg szédül benne". Hol van itt is szabadság? Fillérekért építeni a kommunista jövőt. De azért haladtok ilyen szépen megsúgom mert legtöbb helyen állatok irányítanak a másik meg az, hogy ahogy fizetgettek a munkás úgy dolgozgat. Csak haggyatok békét annak a népnek, köszöntjük a bátorságukat és szivből lélekből kívánjuk győzelmüket, mert akkor mi is remélhetünk abban, hogy a mi rabságunknak is vége lesz. Titteket pedig gazdáitokhoz kergetünk mert tudjátok meg, hogy a népet ruszki szuronyokkal tartsátok féken. Itt Magyarországon mindenki olyan mint a beteg légy. Ha ide küldik itt van, ha amoda ott van. Mi értelme van ebben az országban a szorgalomnak. Pedig a magyar ember nagy dolgokra képes. Hogy tud ez földet müvelni, hogy tud ez építeni és sok egyebet véghez vinni. Nem tud most! Kiöltétek belőle mindazt ami magyar. Ha visszanyerné szabad magyar alkotó terét meg lehet majd nézni mire képes egy szabad magyar. Most azért kínlódnátok a mehanizmussal, de ez is csak jó pár bitangnak a malmára hajtsa a hasznot. A munkásnak nincs semmi haszna belőle. Bele is lehet abba tojni. Ne keseregjetek ti a csehszlovák népért, tudja az mit csinál ne erőltessék rá a drága jó ruszki rendszert mert van még attól jobb is. Amelyben szabadon élhet dolgozhat a nép nem úgy mint ebben. S ezért gyülöli már minden normális ember.
Ezt üzenjük nektek, csehszlovák népet pedig minden idegszálunkkal figyeljük, egyszer csak a kommunizmus béklyói majd csak megszakadnak!
Hogy el ne felejtsem ennek a rendszernek még a bizalmassai is megbízható helyeken a rendszer visszáságairól vicceket mondanak. Ezt egy miniszteri dolgozótol hallottam: VIT = Viszik az idei termést? Fordítva: TIV = Tavaly is vitték.
Szóval az alap inog!
(ÁBTL 3.1.5. O-14724 11. oldal, borítékban)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 01.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő