Nyolc hónapi fogházat és 200 ezer korona pénzbüntetést kap József Attila a "Lázadó Krisztus" című verséért.Tovább
Jelek lentről felfelé - avagy a nép szava Isten szava
„Ki lehet Önöknél befutott ember. Csak és kizárólag az, aki az Önök szekerét tollja. Ha ez így van, akkor pedig mese az olyan állítás, hogy a pártonkívüliek is betölthetnek minden állást. Minden valamire való álláshoz az Önök beleegyezése kell. Nos így már érthető a pártonkívüliek helyzete. Miért félnek Önök a több párt rendszertől? Nos ha ezt felvetik, akkor meg kell állapitaniuk azt is, hogy ez az Önök hatalmának végét jelentené. Nem kell semmiféle politikai átnevelés ahhoz, hogy itt egy demokratikus párt egyből milyen sikert aratna.”
Tisztelt elvtársurak! (2)
Hogy mik máma a magyar vezetők csak egy szóval lehet kifejezni, bitangok.
A világ rengető és ocsmány dumátokhoz akkarok szólni egy pár szót. Mert ebben a fenséges szabadságban csak így lehet.
Először is most pofáztok a tanácsokról. Ehhez csak annyit, hogy felesleges minden. Minek ennek dumálni nyíltan meg kellene mondani, hogy ebben az országban csak úgy intéznek el valamit, hogy ha elöször fizet vagy is a kupcihérokat meg kell vesztegetni, másodszor ha koma, haver, sógor. És végül és nem utolsó sorban a kéj a szex a nemi vágy kielégítése. Elvégre a hivatali bikák a kávétól begerjednek. És az a magyar, aki ilyen protekcióval nem rendelkezik, az a két lábát lejárhatja. Ez a magyar ügy intézés kommunistáék. A másik fene nagy témátok most a járási tanácsok felszámolása. Mint a megszűnt "mint olyan" szoktátok mondani, az kell, mert minek is voltak ezek néhol még százötvenen is egy ilyen áldott intézményben. Sokra a piros lámpát ki kellett volna akasztani. No most aztán ezek a dolgos egyének mint a patkányok bújnak szanaszét, de nem ám dolgozni hogyne! Eszik marják egymást mint a veszett kutya a koncért. Erről folyik most végtelen nagy intézkedés, hogy ugyebár megszűnik, de mégse szűnik, itt lesz, úgy lesz, amott lesz, a megyénél lesz vagyis nesze neked magyar munkás még meg marad mind a kettő és tarthatod a sok ingyenélőt, mert még nem elég, ha egy munkásra hét db here jut. Szóval lehetne itt sok mindenről beszélni, az az egy bizonyos, hogy bitang mellé oda illik a nyomorultak jelző is. Persze mondhatná valaki, hogy miért, hisz alkotunk is. Óh igen, de nem tart addig az alkotás, ameddig készül. Egyben azonban el kell ismerni a tehetséget. Az emberekből kiölni a becsületességet, a munkaszeretetet mindenfelé csak a legnagyobb erkölcsi és fizikai posványal találkozni.
Elvtársurak egy a sok közül
(ÁBTL 3.1.5. O-14724 11. oldal, borítékban)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 10.
1924
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő