A Német Birodalom hadat üzen az Orosz Birodalomnak.Tovább
Jelek lentről felfelé - avagy a nép szava Isten szava
„Ki lehet Önöknél befutott ember. Csak és kizárólag az, aki az Önök szekerét tollja. Ha ez így van, akkor pedig mese az olyan állítás, hogy a pártonkívüliek is betölthetnek minden állást. Minden valamire való álláshoz az Önök beleegyezése kell. Nos így már érthető a pártonkívüliek helyzete. Miért félnek Önök a több párt rendszertől? Nos ha ezt felvetik, akkor meg kell állapitaniuk azt is, hogy ez az Önök hatalmának végét jelentené. Nem kell semmiféle politikai átnevelés ahhoz, hogy itt egy demokratikus párt egyből milyen sikert aratna.”
Tiszavasvári levelek ügyében
SZABOLCS SZATMÁR MEGYEI RENDŐFŐKAPITÁNYSÁG
III/III. ALOSZTÁLYA
SZIGORÚAN TITKOS!
TÁRGY: Tiszavasvári levelek ügyében
J E L E N T É S
Nyíregyháza, 1969. március 24.
Jelentem, az ügyben szereplő 3 ellenséges tartalmú levelet áttanulmányoztam, s a következőket állapítottam meg:
Mindhárom levelet Tiszavasváriban adták fel, sárga borítékban, 60 filléres bélyeggel. Ez értékcikkek bármelyik postán vagy trafikban kaphatók.
- Az "1968. V. 22. 15 óra" keletbélyegzővel ellátott levelet "Népszabadság Szerkesztőség és Kiadóhivatal Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3." címre küldték. Feladóként "Az E?..P" jelölést használták. A borítékban lévő egy íves franciakockás papírlapra kék golyóstollal írták a nyomtatott nagybetűs, két oldal terjedelmű szöveget.
- Az "1968. VII. 4. 15 óra" keletbélyegzővel ellátott levelet "Népszabadság Szerkesztősége Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3." címre küldték. "NN - Ct" feladóval. A borítékban lévő egy oldal terjedelmű szöveget egy íves kockás papírlapra írták kék golyóstollal, nyomtatott nagybetűkkel.
- Az "1968. VII. 4. 15 óra" keletbélyegzővel ellátott levelet "Népszabadság Szerkesztősége Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3." címre küldték, a borítékon feladóként "MAGYAR N..P" szerepel. A borítékban lévő, másfél oldal terjedelmű, kék golyóstollal készített, nyomtatott kisbetűs szöveget egy íves kockás papírlapra írták.
A borítékok címzése és a levelek betűformái alapján laikus szemmel is megállapítható, hogy mindhárom levél ugyanattól a kéztől származik.
A jelentésben 1.) és 2.) sorszámmal ellátott, nyomtatott nagybetűkkel írott levelekben több betű esetében felismerhető egyedi sajátosság. (L, N, R, B, D, K, stb.) A jobbra dőlő L alsó szára hullámos, visszakanyarodó. A jobbra dőlő N jobb szára hullámos, a jobb szár felső vége hurkos. A O esetében a kör befejezése tizenegy óra irányában történik, a jobbról balra kanyarodó hurok a kör közepe felé halad.
A jelentésben 1.) és 3.) számmal jelölt levelek között is felismerhető az azonosság. Az 1. számú, nyomtatott nagybetűvel írott levélben a megszólítás nyomtatott kisbetűvel íródott, se a kisbetűk formája azonos a 3. számú, nyomtatott kisbetűs szöveggel íródott levélben szereplő betűkkel.
A betűformák alapján megállapítható, hogy írójuk elég sokat ír, elképzelhető foglalkozásával összefüggően. Helyesírása jó, a legalapvetőbb helyesírási tudnivalókat készségszinten ismeri és alkalmazza. Az írásjeleket - különösen a felkiáltó-, kérdő- és idézőjeleket - helyesen alkalmazza. Érdekes sajátossága a levélnek, hogy a nyomtatott I-re mindenütt pontot tesz. Több helyen úgy tűnik, mintha szándékosan véteni akarna a helyesírási szabályok ellen. Pl. a 2. számú levél 6-ik sorában a "hazaáruló" szót előbb egybe akarta írni, majd mégis külön írta. Az 1. számú levél 2-ik sorában láthatóan még egy "l" betoldást eszközölt a "futballról" szóba, míg ugyanezt a szót a 12-ik sorban egy l-lel írja.
A 3. számú, nyomtatott kisbetűs szöveggel írott levélben mesterségesen torzított n, m, t, u betűket találunk. Sok esetben tévedésből helyen írta ezeket a betűket, de később torzított formájukra javította őket.
Minden levélben gyűlölettel ír a kommunizmusról, a vezető beosztású emberekről. Valószínű, hogy komoly sérelmei lehetnek. Az 1. számú levélben (második oldal 14. sor) IS betoldást eszközölt utólag. Eredetileg így hangzott a mondat: "Itt a méreggyárban általános a felháborodás." Az "IS" betoldása után "Itt a méreggyárban is általános a felháborodás." (Talán a "méreggyárban" dolgozik, s tudat alatt ezt is írta, később jött rá, hogy hibázott, s változatott a mondat értelmén.
A levelek hangvétele cinikus. A levelek szerzője tréfás, csipkelődő hangon ír. Nacionalista beállítottságú, kispolgári családból származó, középkáder lehet. 50 év körüli ember, aki ismeri a régi kiskocsmák hangulatát, s a kocsma szó a régi helyesírás szerint is írta (korcsma).
Tomasovszky István
r. alhdgy.
Serfőző Ernő r. őrnagy
alosztályvezető
Nytsz: 744/340
Készítette: TI/HIné
Készült: 1 pld-ban.
Lerakva: Anyagába.
(ÁBTL 3.1.5. O-14724 12-14. oldal)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 01.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő