Jelek lentről felfelé - avagy a nép szava Isten szava

„Ki lehet Önöknél befutott ember. Csak és kizárólag az, aki az Önök szekerét tollja. Ha ez így van, akkor pedig mese az olyan állítás, hogy a pártonkívüliek is betölthetnek minden állást. Minden valamire való álláshoz az Önök beleegyezése kell. Nos így már érthető a pártonkívüliek helyzete. Miért félnek Önök a több párt rendszertől? Nos ha ezt felvetik, akkor meg kell állapitaniuk azt is, hogy ez az Önök hatalmának végét jelentené. Nem kell semmiféle politikai átnevelés ahhoz, hogy itt egy demokratikus párt egyből milyen sikert aratna.”

Tisztelt elvtárs urak! (1)

Megint tettetek egy kis jót a gazdátoknak. A futtballról lévén szó, még pedig nem is akár hogyan. Igy fölháborodva még egyszer nem láttam a magyar népet. Ez az egy sportág az, amely nagy közönséget vonz. A kis Magyarország jól képviseli a labdarúgást, több országgal fölveszi a versenyt, csak éppen a ruszkikkal nem boldogul soha. Nem lehet és nem szabad a magyarnak egy Szovjetúniót akárcsak futbalban is megverni. Az ötvenes évek csapatának sem lehetett ellenük győzni. Meccs előtt Rákosi Matyi bement az öltözőbe és elbeszélgetett a játékosokkal, ami azt jelentette, hogy alázkodj meg. És ez a folyamat úgylátszik tart azóta is. Angliában is adtunk nekik negyedik helyet, ha velük össze jutunk végünk, tovább nincs szereplés. Tudja ezt a nyugat is mikor összehoznak vele bennünket, hogy a magyarnak a ruszki előtt le kell hasalni. Ővele aztán könnyen elbánnak így lesz ez most is. Igaz, hogy adtatok ti már drágábbat is el egy ilyen meccsnél. Hazudni, port hinteni a nép szemébe. Igy volt ez most is. Itthon engedtétek, hogy győzzön a csapat. S az tudnivaló volt, hogy ha magyar csapat tíz gólt rúg akkor a ruszkik tizenegyet fognak rugni. De itthon már nem mertétek a vereséget előlegezni a testvéreknek. Ezt mondja a nép káromkodva átkozódva és jogosan. Hiába magyarázkodtok, hogy ez meg az ki hisz már nektek. Az első mérkőzés után egy hang se volt, hogy ilyen rossz meg olyan rossz a csapat. A második után meg írja a sajtó mondja a tévé hazudós alakjai, hogy át kell szervezni az egész labdarúgást. De egyszerre rossz lett minden! Mást kellene itt átszervezni, hogy ez a sokat szenvedett magyar nép nyugodtan élne. Nem ilyen képmutató hanglérok szeszélye szerint. Mert ilyen talp nyalók nincsen a világon sem csak itt. Csak csináljátok az ilyesmi dolgokat így nyílik a nép szeme tágabbra! Itt a méreg gyárban is általános a fölháborodás. Munkás mérnök nő férfi egyaránt elitéli mint ahogy szoktátok mondani ezt a viselkedést. És nem csoda, ha egy műszaki vagy olyan egyén akinek módjában áll, addig tanulmányutazik, hogy egyszer elfelejt hazajönni. Csak a munkás van megáldva annak bírni kell, ha fát vágtok a hátán is. A magas színvonalnál hadd tapossa egymást egy kis húsért, mert minden faluban egy koszos hentes-üzlet van, dehogy üzlet "Húsbolt" és az üres boltban lehet spekulálni. Ez a dicső állapot van a sörrel is. Ha néha kerül egy kicsi akkor tapossa gázolja érte egymást a magyar. A múltban abban penészes múltban az a vendéglős vagy a korcsmáros helyébe vitte bárkinek amit fogyasztani akart és kényelmesen el is fogyaszthatta, de az megalázó emberi tulajdonság volt ez a jó mikor izzad ott csomóban a paraszt egy pohár sörért. "De ez van ezt kell szeretni." Nem igaz?

(ÁBTL 3.1.5. O-14724 11. oldal, borítékban)

Ezen a napon történt július 15.

1931

Endresz György és Magyar Sándor átrepülik a Atlanti-óceánt.Tovább

1944

Vitéz Némay Ferenc százados halála Szlovákiában... pontosabb adataim is vannak róla, hogyan, mikorTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő