Második világháború: A japán haderő elfoglalja Manilát (Fülöp-szigetek)Tovább
Jelek lentről felfelé - avagy a nép szava Isten szava
„Ki lehet Önöknél befutott ember. Csak és kizárólag az, aki az Önök szekerét tollja. Ha ez így van, akkor pedig mese az olyan állítás, hogy a pártonkívüliek is betölthetnek minden állást. Minden valamire való álláshoz az Önök beleegyezése kell. Nos így már érthető a pártonkívüliek helyzete. Miért félnek Önök a több párt rendszertől? Nos ha ezt felvetik, akkor meg kell állapitaniuk azt is, hogy ez az Önök hatalmának végét jelentené. Nem kell semmiféle politikai átnevelés ahhoz, hogy itt egy demokratikus párt egyből milyen sikert aratna.”
Tisztelt Kommunista Urak!
A csehszlovák események úgy látszik nem tetszenek nektek. Ha nem avatkoztok más állam saját ügyeibe akkor minek kell firkálni is. Minket valódi munkásokat örömmel tölt el a csehszlovák nép bátorsága. Meg meri már mondani hazai áruló, talpnyaló urainak, hogy elég volt. A kufárkodásból. Bár ötvenhatban nyújtottak volna kezet nekünk szenvedő magyaroknak csehek, lengyelek egyaránt. Mert azoknak is annyi lehet mint nekünk duma, hitegetés, áltatás a munkásnak munka és pofa be. Jó pár bitang meg dözsöl. Jól mondják azt, "hogy Magyarország egy nagy körhinta, egy pár marha tólja a többi meg szédül benne". Hol van itt is szabadság? Fillérekért építeni a kommunista jövőt. De azért haladtok ilyen szépen megsúgom mert legtöbb helyen állatok irányítanak a másik meg az, hogy ahogy fizetgettek a munkás úgy dolgozgat. Csak haggyatok békét annak a népnek, köszöntjük a bátorságukat és szivből lélekből kívánjuk győzelmüket, mert akkor mi is remélhetünk abban, hogy a mi rabságunknak is vége lesz. Titteket pedig gazdáitokhoz kergetünk mert tudjátok meg, hogy a népet ruszki szuronyokkal tartsátok féken. Itt Magyarországon mindenki olyan mint a beteg légy. Ha ide küldik itt van, ha amoda ott van. Mi értelme van ebben az országban a szorgalomnak. Pedig a magyar ember nagy dolgokra képes. Hogy tud ez földet müvelni, hogy tud ez építeni és sok egyebet véghez vinni. Nem tud most! Kiöltétek belőle mindazt ami magyar. Ha visszanyerné szabad magyar alkotó terét meg lehet majd nézni mire képes egy szabad magyar. Most azért kínlódnátok a mehanizmussal, de ez is csak jó pár bitangnak a malmára hajtsa a hasznot. A munkásnak nincs semmi haszna belőle. Bele is lehet abba tojni. Ne keseregjetek ti a csehszlovák népért, tudja az mit csinál ne erőltessék rá a drága jó ruszki rendszert mert van még attól jobb is. Amelyben szabadon élhet dolgozhat a nép nem úgy mint ebben. S ezért gyülöli már minden normális ember.
Ezt üzenjük nektek, csehszlovák népet pedig minden idegszálunkkal figyeljük, egyszer csak a kommunizmus béklyói majd csak megszakadnak!
Hogy el ne felejtsem ennek a rendszernek még a bizalmassai is megbízható helyeken a rendszer visszáságairól vicceket mondanak. Ezt egy miniszteri dolgozótol hallottam: VIT = Viszik az idei termést? Fordítva: TIV = Tavaly is vitték.
Szóval az alap inog!
(ÁBTL 3.1.5. O-14724 11. oldal, borítékban)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő