A Német Birodalom hadat üzen az Orosz Birodalomnak.Tovább
Jelek lentről felfelé - avagy a nép szava Isten szava
„Ki lehet Önöknél befutott ember. Csak és kizárólag az, aki az Önök szekerét tollja. Ha ez így van, akkor pedig mese az olyan állítás, hogy a pártonkívüliek is betölthetnek minden állást. Minden valamire való álláshoz az Önök beleegyezése kell. Nos így már érthető a pártonkívüliek helyzete. Miért félnek Önök a több párt rendszertől? Nos ha ezt felvetik, akkor meg kell állapitaniuk azt is, hogy ez az Önök hatalmának végét jelentené. Nem kell semmiféle politikai átnevelés ahhoz, hogy itt egy demokratikus párt egyből milyen sikert aratna.”
Tisztelt Kommunista Urak!
A csehszlovák események úgy látszik nem tetszenek nektek. Ha nem avatkoztok más állam saját ügyeibe akkor minek kell firkálni is. Minket valódi munkásokat örömmel tölt el a csehszlovák nép bátorsága. Meg meri már mondani hazai áruló, talpnyaló urainak, hogy elég volt. A kufárkodásból. Bár ötvenhatban nyújtottak volna kezet nekünk szenvedő magyaroknak csehek, lengyelek egyaránt. Mert azoknak is annyi lehet mint nekünk duma, hitegetés, áltatás a munkásnak munka és pofa be. Jó pár bitang meg dözsöl. Jól mondják azt, "hogy Magyarország egy nagy körhinta, egy pár marha tólja a többi meg szédül benne". Hol van itt is szabadság? Fillérekért építeni a kommunista jövőt. De azért haladtok ilyen szépen megsúgom mert legtöbb helyen állatok irányítanak a másik meg az, hogy ahogy fizetgettek a munkás úgy dolgozgat. Csak haggyatok békét annak a népnek, köszöntjük a bátorságukat és szivből lélekből kívánjuk győzelmüket, mert akkor mi is remélhetünk abban, hogy a mi rabságunknak is vége lesz. Titteket pedig gazdáitokhoz kergetünk mert tudjátok meg, hogy a népet ruszki szuronyokkal tartsátok féken. Itt Magyarországon mindenki olyan mint a beteg légy. Ha ide küldik itt van, ha amoda ott van. Mi értelme van ebben az országban a szorgalomnak. Pedig a magyar ember nagy dolgokra képes. Hogy tud ez földet müvelni, hogy tud ez építeni és sok egyebet véghez vinni. Nem tud most! Kiöltétek belőle mindazt ami magyar. Ha visszanyerné szabad magyar alkotó terét meg lehet majd nézni mire képes egy szabad magyar. Most azért kínlódnátok a mehanizmussal, de ez is csak jó pár bitangnak a malmára hajtsa a hasznot. A munkásnak nincs semmi haszna belőle. Bele is lehet abba tojni. Ne keseregjetek ti a csehszlovák népért, tudja az mit csinál ne erőltessék rá a drága jó ruszki rendszert mert van még attól jobb is. Amelyben szabadon élhet dolgozhat a nép nem úgy mint ebben. S ezért gyülöli már minden normális ember.
Ezt üzenjük nektek, csehszlovák népet pedig minden idegszálunkkal figyeljük, egyszer csak a kommunizmus béklyói majd csak megszakadnak!
Hogy el ne felejtsem ennek a rendszernek még a bizalmassai is megbízható helyeken a rendszer visszáságairól vicceket mondanak. Ezt egy miniszteri dolgozótol hallottam: VIT = Viszik az idei termést? Fordítva: TIV = Tavaly is vitték.
Szóval az alap inog!
(ÁBTL 3.1.5. O-14724 11. oldal, borítékban)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 01.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő