Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább
Hadirokkant jelvények a második világháború után
A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.
Utasítás a jelvények gyártásának beszüntetésére
a.
J e g y z ő k ö n y v
Készült Budapesten 1949. évi január hó 5-én az Országos Hadigondozó Hivatalban.
Jelen vannak: Békefi Gyula előadó az OHH részéről és Paskay Károly jelvénykészítő.
Békefi Gyula előadó közli Paskay Károly jelvénykészítővel, hogy a 27.854/1948. eln[öki] 2. sz. alatt megrendelt 33 400 db új mintájú hadirokkant jelvények szállításában kért határidőt nem tartotta be. Paskay cég köteles lett volna a szept. 11-én kelt megrendelőlevél átvételétől számított naptól kezdve a gyártást haladéktalanul megkezdeni és oly ütemben folytatni, hogy hetenként 5000 (Ötezer) darab jelvény kerüljön leszállításra. A vállaltakat Paskay cég nem teljesítette, mert 1948. december 31-ig 26 950 (Huszonhatezer kilencszázötven) darab jelvényt tudott csak leszállítani.
Békefi Gyula előadó közli Paskai Károly jelvénykészítővel, hogy az Országos Hadigondozó Hivatal a fent említett indokok alapján több jelvényt átvenni nem áll módjában, ezért felszólítja Paskai Károlyt, hogy a jelvények gyártását azonnal szüntesse be.
K. m. f. t.
| Békefi Gyula | Paskay Károly |
b.
J e g y z ő k ö n y v
Készült Budapesten 1949. évi január hó 11-én az Országos Hadigondozó Hivatal által 27.854/1948. eln[öki] 2. szám alatt megrendelt új mintájú hadirokkant jelvények Markovits cég által utolsó részletként szállított 1600 drb jelvény bizottsági átvétele alkalmával.
Jelen vannak: Dr. Veégh min[iszteri] o[sztály]tanácsos, az OHH részéről, Riskó Béla miniszteri számvizsgáló az OHH Számvevősége részéről, Ásvány Ferenc min[iszteri] sz[ám]v[izsgáló] főtanácsos, a Népj[óléti] Min[isztérium] Anyagbeszerzési osztálya részéről, Nyíry Sándor műszaki tanácsos a Technológia és Anyagvizsgáló Intézet részéről, mint az OHH által felkért szakértő és Hódi Lajos. Utóbbi aláírásával elismeri, hogy a jegyzőkönyvben foglalt mennyiséget megőrzésre átveszi.
A szállító cég részéről Markovits Géza van jelen.
Szakértő a bemutatott 1600 drb új mintájú hadirokkant jelvényt, melyek közül 1200 drb tűs és 400 drb gomblyuktámasztékos, kémpróbaszerűen felülvizsgálta és azokat az eredeti mintával összehasonlította. Az összehasonlítás során kitűnt, hogy a jelvények az eredeti mintától lényegtelen eltérést mutatnak, amely körülmény azonban használathatóságukat nem befolyásolja. Szakértő a bemutatott jelvényeket átvehetőknek minősíti. Szakértő véleménye alapján a bizottság a jelvényeket mennyiségileg és minőségileg átvette. Szakértő megállapítása alapján a jelvények között kb. 1%-nyi selejtes fordul elő. Szakértő ezen megállapítása alapján utasította készítő céget, hogy ezen selejtes jelvények pótlására 400 drb kifogástalan minőségű jelvényt pótlólag szállítson le.
Dr. Veégh László min[iszteri] osztálytanácsos közli Markovits Gézával, mint a jelvénykészítő cég megbízottjával, hogy miután a 27.854/1948. Eln[öki] 2. szám alatt megrendelt jelvénymennyiséget a kitűzött határidőre nem szállította le, további jelvényeket a Hivatal nem vesz át és ezért felszólította Markovits Gézát, hogy a jelvények gyártását cége azonnal szüntesse be.
K. m. f. t.
| Nyíri Sándor | Veér László | Riskó Béla Hódi Lajos |
Tudomásul veszem:
A fentieket tudomásul veszem azzal a változtatással, hogy a selejtes jelvények pótlását csak abban az esetben tudom eszközölni, ha a nem használható darabokat t[isztelt] Minisztérium visszaszolgáltassa [!] és ennek megfelelő darabszámot hibamentesen, díjtalanul leszállítom.
| Markovits |
[az irat hátlapján]
A jegyzőkönyv 1 példányát átvette Markovits.
1 példányt a számlákon lefűztünk. (2057/1949. II. 4. ügyirathoz)
Benti jegyzőkönyv alapján a Markovits cég nem szállít több h[adi]r[okkant] jelvényt. A selejtes darabokra vonatkozó jegyzőkönyvi rész végrehajtására Hódi Lajos raktárkezelőt [...] felhívtuk.
[...] Jelentem, hogy a Markovics-féle jelvényeket küldöttem szét legelőször, a jegyzőkönyv tudomásulvétele előtt. A hivatkozott selejtes jelvény visszaadására már nincsen lehetőség.
B[uda]pest, 1949. jan. 26.
| Hódi [Lajos] |
Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő