N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Hadirokkant jelvények a második világháború után
A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.
A hadirokkant jelvénypályázat elbírálása
a.
A Magyar Iparművészek Szabad Szakszervezetének levele a Népjóléti Minisztérium Hadigondozási főosztályának
MAGYAR IPARMŰVÉSZEK SZABAD SZAKSZERVEZETE
Budapest, IX. Kinizsi utca 39.
| 149/1948. | Budapest, 1948. február 26. |
Magyar Népjóléti Minisztérium
Hadigondozási osztály
dr. Veégh László min[iszteri] o[sztály]tan[ácsos] úrnak
Budapest
Mellékelten átszármaztatom a hadirokkant jelvénypályázat beérkezett anyagát és a bíráló bizottság jegyzőkönyvét.
Ideiglenesen visszatartottam az I. díjazott művet, hogy a szükséges változtatásokat a nyertes Schneider Jenővel megbeszéljem.
A bírálóbizottság (4 személy) zsűrizési tiszteletdíját kérjük mielőbb hozzánk átutalni.
| Tisztelettel Kovács Zsuzsánna főtitkár |
[Az ügyirat hátoldalán kézírással írt szöveg.]
Megjelent a főosztályon Schneider Jenő és bemutatta az átdolgozott h[adi]r[okkant] jelvény tervét. A terv ebben az átdolgozott formájában tetszetős és kivitelre is alkalmasnak látszik.
Előadta, hogy márc. 15-e után, a jelvényt több kivitelben, minden kötelezettség nélkül ismerős jelvénykészítőjével el fogja készíttetni és bemutatja elbírálásra.
- [1]948. III/6.
- Veégh [László]
Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)
b.
A hadirokkant jelvénypályázat elbírálásán 1948. február 24-én készült jegyzőkönyv
Jegyzőkönyv
Felvétetett a hadirokkantjelvény-pályázat elbírálásán a Magyar Iparművészek Szabad Szakszervezetében (IX. Kinizsi u. 39.) 1948. február 24-én.
Jelen voltak:
| Népjóléti Minisztérium részéről: | dr. Hetényi Károly m[iniszteri]tan[ácsos] dr. Veégh László m[iniszteri]o[sztály]tan[ácsos] |
| HONSz részéről: | Hajdú Rezső Pintér Sándor |
| Művészeti Tanács részéről: | Borsos Miklós Gádor István |
| Iparművészek Szakszervezete rész[éről]: | Végh Gusztáv graf[ikus] műv[ész] Kovács Zsuzsánna főtitk[ár] |
A Bizottság megállapította, hogy a pályázatra összesen 55 pályamű érkezett be, továbbá, hogy a szabálytalanul érkezett pályaműveket is tekintetbe veszi és elbírálja a Bizottság.
A beérkezett pályaművek a következők:
1. Rozsnyai Zoltán, Szeged
2. Telek Mária, Felsőgalla
3. HONSZ Nagykanizsa-i csoport
4. Csapó Károly, Újpest, Lőrinc u. 60.
5. Benedek György, Kispest, Brandtner Pál u. 6.
6. Kelemen Imre, VII. Murányi u. 57.
7. Antalits János, XIV. Mexikói út 61.
8. Demkó Margit
9. Barna Mihály MÁV altiszt, Keczel, I. 88.
10. Becsüljük őket áldozatukért jeligére
11. Pro Libertate 3 db „
12. Omnia pro Patria „
13. Hamalka Jenő, Érd, IV. István u. 41.
14. Zsuzsi „
15. Szekula János 1 db
16. Sztropka Antalits János, Mexikói út 61.
17. Csizmarik István, Újpest, Attila u. 18.
18. Macsai László
19. Grafika jeligére
20. Bajtárs „
21. Gellérthegy jeligére (2 gipsz plakett)
22. Attila jeligére, jeligés boríték hiányzik, 6 db
23. M. N. F. 4 db
24. Márta jeligére 1 db
25. 48. jeligére 1 db
26. Béke „ 1 db
27. Szabad Centenárium 1 db
28. Bátor jeligére 1 db
29. Stella „ 4 „
30. Tibi „ 6 „
31. Jutka „ 4 „
32. Béke „ 2 „
33. 1921. „ 8 „
34. Imortella jeligére 3 db
35. A. B. C. „
36. Júlia „
37. Bodoni „
38. Vörös pajzs „
39. Eszká (Erki?) „
40. [nincs adat]
42. Petőfi Sándor 1948. jeligére
43. Temkim jeligére 2 db
44. Glynn „ 2 „
45. D + A „ 5 „
46. Sakk „ 5 „
47. Március „ 10 „
48. Kinizsi „ 1 „
49. Kalapács (jeligés boríték hiányzik)
50. Hungária jeligére
51. Respublika „
52. Budapest „
53. 3. „ 1 db
54. Siker „ 2 db Vizi Béla
55. Margo „ 3 db
A jeligés borítékok felbontása után bíráló bizottság I. díjat BODONI jeligére Schneider Jenő Jósika u. 12. (Codex nyomda) ítélte, azon megjegyzéssel, hogy a terven a következő változtatásokat kell eszközölni: HR betűk külön választandók, a csillag helyett pedig tört tölgyágat kell alkalmazni. [Schneider Jenő javított jelvénytervezetét lásd külön!] A Bíráló Bizottságnak az a véleménye, hogy a jelvényből 1 mintadarabot kell készíttetni, hogy elhatározhassák, hogy a jelvény plasztikusan vagy zománcosan készüljön-e. A Bíráló Bizottság az I. díjat nyert pályázatot kivitelezésre ajánlja. A pályadíjat csak a változtatások eszközlése után folyós[ítja].
Arra való tekintettel, hogy a díjak nagyon alacsonyak, Bíráló Bizottság a II. és III. díjat is kiadja, hogy a tervezők ötletét és munkáját jutalmazza.
II. díjat SAKK jeligére Kass János Iparm[űvészeti] Főisk[olai] növendék
| (IX. Kinizsi u. 39.) |
III. díjat D + A jeligére Darvas Árpád Iparm[űvészeti] Főisk[olai] növendéknek
| (IX. Kinizsi u. 39.) ítélte. |
A Minisztérium fenntartja magának a kivitelezés vagy attól való elállás jogát.
Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő