Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

A Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezete beadványa a hadirokkant jelvények átvételére

a.

NEMESFÉMIPARI JELVÉNY- ÉS
FÉMÁRUKÉSZÍTŐ MUNKÁSOK
TERMELŐ SZÖVETKEZETE
Budapest, 1948. október hó 26.

T[isztelt]
Népjóléti Minisztérium Úr! [!]

Budapest

A Népjóléti Minisztérium Hadigondozási főosztálya 1948. IX. 11-én megbízott bennünket 33 300 drb új mintájú hadirokkant jelvény elkészítésével drb.-ként 45 filléres árért.

Folyó hó 22-én megrendelt mennyiség felét egy 7 tagból álló, úgynevezett hivatalos szakértő bizottság vizsgálta át, a jelvények átvételét elutasította és arról jegyzőkönyvet vettek fel. A jegyzőkönyv lényege:

  1. a jelvény rész anyaga az előírtnál vékonyabb
  2. a zománcozott felszín nem eléggé sima
  3. a dombornyomás kontúrjai nem eléggé élesek
  4. a jelvény színe, oxidációja egyenetlen.

Azt az ellenvéleményünket, hogy a felsorolt hibák, ha fenn is állnak, a jelvény formáját, mintáját, lényegét és használhatóságát semmikép[p] nem befolyásolja, figyelmen kívül hagyták.

A jelen beadványhoz mellékelt mintáknál is szeretnénk megcáfolni a felhozott kifogások tarthatatlanságát. Nem is akarunk vitába szállni a hivatalos szakvéleménnyel a fenti részletekről, nem akarjuk kétségbe vonni jóhiszeműségüket az ide vonatkozó rendelkezések betűinek szabályszerű betartásáról. De állítjuk, és bizonyítani tudjuk, hogy a jelvények átvétele sem a hadirokkantakat, sem a Népjóléti Minisztériumot meg nem károsítja, mert azok a kívánt célnak mindenkép[p]en megfelelnek. Az, hogy a Magyar Dolgozók Pártja 300 000 drb jelvényét, a Szakszervezeti Tanács 100 000 drb jelvényét, a Szabadságharcos stb. nagy szervezetek jelvényét mi készítettük és készítjük, szintén a fentieket bizonyítja.

Nem lehet érdeke ma az országnak, nem lehet tehát a Népjóléti Minisztériumnak sem ennyi értéket, amit az elkészített vagy befejezés előtt álló jelvények képviselnek, anyagban és munkában kidobni, veszni hagyni. 15 000,- forint veszteség a mi szövetkezetünket is érzékenyen érinti, ezért kérjük a t[isztelt] népjóléti miniszter úr intézkedését, engedélyezze az elkészült jelvények átvételét.

Teljes tisztelettel
Újhelyi

Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások
Kisipari Termelő Szövetkezete
Budapest, VII., Rózsa Ferenc u. 25.
Telefon: 425-339

[kézírással]
Selejt ellen küzd az egész mozgalom!
Mi meg támogassuk a selejtet szállító elvtársakat!

[hátlapon kézírással]
Ikt.
Veégh [László]
Bemutatni alelnök úrnak.
a/a Olt [Károly] elvtárssal és panaszossal megbeszéltem.

XI. 4.
Koós Zoltán

b.

Az Országos Hadigondozó Hivatal jelenti 2596/1948. számú miniszteri jelzőlapra:

A Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezete beadványára vonatkozólag jelentem, hogy a Szövetkezet által bemutatott 15 800 drb jelvény átvételét - a szabályszerűen megalakított átvevő bizottság - a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet szakértőjének meghallgatása után tagadta meg.

A nemleges döntés meghozatalánál a beadványban hivatkozott szempontokat a bizottság mind mérlegelte. Különösen figyelemmel volt a vállalkozó cég munkásszövetkezet jellegére és arra is, hogy az elkészített jelvények át nem vételéből a Szövetkezetre anyagi hátrány hárul. Mindezek a szempontok nem indokolják azonban azt, hogy a közszállítási szabályzat rendelkezései szerint meghirdetett versenytárgyalás után vállalatba [!] adott új mintájú hadirokkant jelvényeket az átvevő bizottság annak ellenére is átvegye, hogy a leszállított áru a vállalkozó cég által elfogadott feltételeknek nem felel meg, és akkor, amidőn az áru a kivitelezés szempontjából az átvehetőség határán alul van.

Budapest, 1948. évi november hó 3-án.

[olvashatatlan aláírás]
miniszteri tanácsos

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 16.

1919

Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább

1940

A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább

1944

Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább

1948

A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább

1958

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő