N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Hadirokkant jelvények a második világháború után
A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.
Elszámolás a hadirokkant jelvényekről
67.718/1949. IX. 14.
Tárgy: Hadirokkant jelvényekről elszámolás
Elintézés:
Tárgy: Hadirokkant jelvények elszámolásának megsürgetése
Hiv. szám: ./.
Határidő: 1949. november hó 1.
Melléklet: ./. db csomag
Az előiratokból kitűnően a Hivatal a múlt év folyamán 80 900 darab hadirokkant jelvényt készít[t]etett és vett át különböző cégektől.
A hadigondozó bizottságok által - csak az ellátásban részesülők részére - szétosztásra került 37 220 darab jelvény.
A Dohányárusok Országos Szövetségének átadtunk bizományba 10 000 darab jelvényt.
Nagy Kálmán és Kászonyi Károly kartársak eddig 1 forintos egységárban eladtak 1000 darab jelvényt.
A hadigondozó bizottságok néhány esetben jelentették, hogy a nekik kiküldött gyári csomagolásból hiányzottak jelvények. A hiányok pótlására kiküldtünk a hadigondozó bizottságoknak 79 darab jelvényt.
Tükör János kartárs eladásra átvett 20 darab jelvényt.
Összesen eddig kiadásba került 48 160 darab jelvény.
A jelenlegi raktári maradvány 32 581 darab jelvény.
***
A Dohányárusok Országos Szövetsége elszámolt 1109 darab jelvényről 1 forintos egységárban és átutalt a Hivatal részére 1109 forintot.
Kászonyi és Nagy kartársak által eladott 1000 darab jelvényért befolyt 1 forintos egységárban 1000 forint.
A befolyt összegek 1109 + 1000 = 2109 forint készpénz a Hivatal házipénztárában van letétbe helyezve.
Az összeg esetleges felhasználására, illetve hová fordítására döntést kérek.
Ugyancsak döntést kérek a raktáron lévő 32 581 darab jelvény további sorsára nézve is.
***
A Dohányárusok Országos Szövetségét az elszámolatlanul visszamaradt 8891 darab jelvénnyel való elszámolásra (már két ízben megsürgettük) tervezzük a következő kiadványt:
Dohányárusok Országos Szervezetének
Budapest
VIII. Mária utca 30. szám
Hivatkozással az 1949. évi július hó 6-án kelt levelükre, kérem a fenti hivatal által 1949. január 31-én Címnek átadott, a mai napig még elszámolatlan 8891 darab hadirokkant jelvényről az elszámolásukat megküldeni.
Hivatkozott levelükben a végleges elszámolásukra 2-3 héten belüli időre tettek ígéretet, s ezen ügyben folyó évi július hó 5-én, valamint augusztus hó 1-én kelt sürgető levelezőlapra eddig válasz ide nem érkezett.
B[uda]pest, 1948. szeptember hó 14-én
Vereb
Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő